A BOGNER MODELL

FRANZ M. BOGNER ötlépcsős modellt alkotott, amelyben a public relations szakma az elmúlt száz éves fejlődési szakaszait mutatja be.


1. szakasz: „A MANIPULÁCIÓ KORSZAKA”
A public relations munkákat ebben a szakaszban az ügyek eltusolása, elsimítása, a szépítgetés és a bújtatott reklám jellemezte. Ennek hatásai azonban még ma is érezhetők a pr-gyakorlatban: ez a mentalitás rendkívül negatívan befolyásolta a pr-szakma kezdeti imázsát.

2. szakasz: „AZ INFORMATÍV IDŐSZAK”
E korszak jellegzetessége az egyirányú információáramlás, a pozitív imázs felépítése céljából. Ennek érdekében a pr-hordozók – főleg a külső környezet nyomására és nem belső meggyőződésből – készek magukról információt adni. Egymással azonban még nem, vagy alig keresik a dialógust.

3. szakasz: „A KOMMUNIKÁCIÓS SZAKASZ”
Ebben az időszakban már találkozunk a részközvéleményekre szegmentált kétirányú információáramlással, az imázs felépítése és a bizalom elnyerése céljából. A public relationst a dialógus eszközeként alkalmazzák. A cselekvés mozgatórugója ekkor még a külső nyomás. Előtérbe kerülnek a specifikus célcsoportok, és más, eltérő véleményeket is figyelembe vesznek.

4. szakasz: „A KONFLIKTUS-MENEDZSMENT”
Erre a szakaszra – BOGNER szerint – az a jellemző, hogy a kommunikáció itt már a menedzsment eszközrendszereként jelenik meg, a konfliktusok rövid időn belüli megoldása érdekében.
Cél a harmonikus beilleszkedés és a túlélés.
Az intézményes kommunikációt többé már nem egyszerűen reaktivált cselekvési módként alkalmazzák, hanem a menedzsment tervezett és előrelátó eszközeként.
Célul tűzik ki a konfliktusok megakadályozását vagy megoldását a környezethez való harmonizálódás, a konszenzus elérése érdekében.

5. szakasz: „A KÖRNYEZETI INTEGRÁCIÓ”
Ebben az időszakban tudatosul a kétoldalú, kölcsönös függés a nyilvánosság törekvéseitől és a társadalomba való beágyazódottságtól.
Jellemző a szociális érzékenység, a gazdasági és politikai megjelenés, a társadalmilag releváns feladatok érzékelése és megragadása.
A public relations e kifejlett szakaszát már a nyilvánosság törekvéseivel való összeütközések vállalása, a feszültségek tudatos elemzése, az építő szándékú viták, a szociálpszichológiai jelenlét és a társadalom szempontjából releváns feladatok megvalósítása jellemzi.

Author: Varga Mihály

Stratégiai kommunikációs tanácsadó, a PR Herald – az első magyar public relations szakfolyóirat – alapító-főszerkesztője. 1983-ban kezdi pályafutását a Magyar Televízió Szegedi Stúdiójában, mint szerkesztő-rendező, majd ’85-től filmgyártásvezetőként dolgozik Budapesten. 1987-től a Magyar Tudományos Akadémia Kutatófilm-stúdiójánál produkciós menedzser. A rendszerváltás idején (illegális körülmények között) külpolitikai tudósításokat szervez, külföldi televíziós társaságoknak szállít dokumentumfilmeket és híranyagokat, a „Keleti Tömb” utolsó szocialista országainak végnapjairól. Több száz publicisztika, rádió- és lapinterjú szerzője és szerkesztője. Olyan szervezetek és vállalatok pr-tevékenységét segítette/segíti, mint az ORTT, a Magyar Államkincstár, a Szerencsejáték Zrt., a Nemzeti Szakképzési Intézet, a Magyar Villamos Művek Rt., a Levegő Munkacsoport, a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségi Közalapítványa és a Workania. A pályájuk elején álló tehetséges emberek megszállott támogatója. Kapcsolat: varga.mihaly@prherald.hu

Vélemény, hozzászólás?