BÓDIS KRISZTA A “VAN HELYED” ALAPÍTVÁNY VEZETŐJÉNEK FELHÍVÁSA

(…) Szerintem, ami itt történik – embertársaink kitaszítása, nyomorban tartása vagy hagyása – az egész emberi civilizációnkat veszélyezteti mindaddig, amíg nem gondolkodunk felelősen, vagyis haszonszerzés és érdek nélkül, egymásról.
Nem a vírus veszélyezteti a civilizációnkat, az csak figyelmeztetés, pont ezért nem válogat az áldozatok között. Az emberi civilizációnkat a társadalmaink és az egyének érdekorinetált, önző, kicsinyes, nyárspolgári bezártsága, életformája és politikája veszélyezteti. Nézzünk magunkba. Igen. Legyen lelkiismeretfurdalásunk. Ha még tud lenni ilyenünk. Mert talán az kizökkent végre a középosztálybeli köldöknéző, a körülmények tükrében abszurd és egoista közönyünkből, problémázgatásunkból, nyavalygásunkból.
Ezért fontos most megmutatni, hogy miről beszélünk, hogy később ne lehessen szőnyeg alá söpörni! Mostantól soha többé! 

Bódis Kriszta oktat - fotó: Van Helyed Alapítvány

– Ózd, Bódis Kriszta filmrendező 32 hátrányos helyzetű gyereknek indított tehetséggondozó iskolát ahol fővárosból érkező tanárok adnak órákat.

Összefoglalás:
Mint tudjátok, mi nem Tanodát csinálunk. Mi inkább egy HCZ-hez hasonló rendszert építünk. Van Helyed Rendszernek neveztem el. Tehát nálunk (a szegregáció felszámolása érdekében) a kismamával kezdünk foglalkozni és végigkísérjük az egyes gyereket és a családot a pályára állásig. Erre hoztunk létre saját Van Helyed intézményeket gyűjtőnéven Van Helyed Stúdiókat.

Helyzetjelentés:
Először is, dolgozunk gőzerővel tovább, bár Ózdon, az iskolák bezárásával párhuzamosan bezártuk egyrészt a Van Helyed Familia Stúdiót. Itt a kismamák, a 0-3 éves babák, és az ovódás korú gyerekekkel és családtagjaikkal foglalkoztunk, mindenféle napi szintű, és napirend szerinti állandó szolgáltatásokat nyújtva nekik, tanulást, sportot, alkotást, fejlesztést mindent (étkezést, tisztálkodást és mosási lehetőséget is biztosítva), valamint személyre szabott patronálást a korszerűen feleszerelt VHFS épületünkben.

Másrészt az általános iskolás kortól a középiskolásainkkal foglalkozó Van Helyed Stúdió épületét is be kellett zárnunk, ahova minden nap és szünetben jöttek a gyerekeink suli után. A patrónusainkkal innentől kezdve a távpatronálásra kezdtünk átállni, aminek lényege, hogy mindenben segítjük a családjainkat továbbra is.

Gyerekeket a távoktatásban, de egészségügyi felvilágosítással is a vírus miatt, élelemmel, szociális támogatással, stb. A legmegrázóbb az volt, hogy a Budapesten továbbtanuló és a Van Helyed Stúdió plusz kollégiumunkban élő gyerekeinknek is haza kellett mennie (ez főleg a szülők félelméből adódott, így nem is gondolkodtunk ügyeletben). Őket a VHS plusz-os patrónusaik természetesen távpatronálják az ózdi kollégákkal együtt.

módszerek – fotó Van Helyed Alapítvány

Azoknak a gyerekinknek volt a legnehezebb visszaköltözni, akik már 4-5 éve eljöttek otthonról, a nyomorból, a rengeteg hátráltató nehézségből. Ők most (sokan éppen az érettségi előtt) újra egy szobában nyomorognak a 8-10 fős családdal. Na és itt kezdődnek a bajok. Az életkörülmények eddig is borzasztóak voltak, de most katasztrófálisak. Nem igaz, hogy a vírus egyenlően csapás mindannyiunknak, bár esetleges végkimenetelét illetően, persze. Viszont el tudjátok képzelni, hogyan tud egy hét, klenc gyereklétszámú család otthon maradni 25-30 négyzetméteren?

Kezet mosni úgy, hogy a legtöbb házban nincs vezetékes víz, és egy -egy telepen négyszáz emberre jut két közkút? Internet a mesében. Van olyan család, ahol egy telefon van, laptop, számítógép nincs. A telefont az viszi el, akinek van még annyi szerencséje, hogy dolgozhat, de a legtöbb embert hazaküldtek az alkalmi munkákból. A közintézmények gyaorlatilag bezártak. A boltok ki vannak fosztva, de különben sincs nagyon miből vásárolni, maximum kamatos pénzből, tehát az eladósodás és függőség fokozódik.

Van olyan szegregált általános iskola, ahol a távoktatás eszközök hiányában úgy néz ki, hogy a szülőknek vagy a gyerekeknek be kell mennie a feladatlapokért, és amikor megoldották a feladatot vissza kell vinni. Ha valaki nem jelentkezett közétkeztetésre idejében, az nem kap enni, de a kajáért amúgy is be kell menni a suliba, és vinni kell edényt. Az iskolákban arról panaszkodnak, hogy piszkos edényeket hoznak a szülők és sokan be sem mennek, hiába iratkoztak fel. A családok komolyan vennék, hogy maradjanak otthon, de így hogyan? Nem csoda, ha a gyerekek egyáltalán nem értenek semmit. A szülők eddig sem tudtak segíteni a tanulásban, most sem.

fotó: Van Helyed Alapítvány

fotó: Van Helyed Alapítvány

A Van Helyed Stúdiós gyerekeink, akik már rendszerhez szoktak, és segítjük őket a távoktatásban is, teljesen depressziósak, hogy nem tudnak bejönni a Stúdióba nyugodt körülmények közé, a második családjukba, a barátaikhoz, tanáraikhoz, patrónusaikhoz. Nem tudnak tanulni a zajongó családtól, a testvérektől, és a mindennapos nehézségek miatt, de igyekeznek helytállni. Vannak azonban olyan tanítványaink, akik egyébként is nagyobb kihívást jelentettek, most úgy látjuk, hogy hosszú évek munkája nullázódik le, mert olyan gyors náluk a visszaesés. Csavarognak és nem veszik komolyan a dolgokat, de mit is várhatnánk. Azon dolgozunk, hogy ne veszítsük el őket.

Online közösségeket hozunk létre (pl. az FB-én Van Helyed Online Stúdiót) de a patrónusok az ún. patron-familyk-nek saját csoportokat, játékokat, kihívásokat csinálunk, naplózunk, filmezünk, mindent bevetünk, amit lehet. És napirend szerint dolgozunk a gyerekekkel, ahogy eddig is. Tanítjuk a szülőket, hogyan tudnak a gyerekeknek segíteni, elmagyarázzuk ki hogyan, hova lépjen be, korrepetálunk, online önkénteseket szervezünk, szóval mindent csinálunk, amit eddig is, kivéve az ölelést. Ami a legfontosabb, hogy a gyerekekben és a szülőkben is tartjuk a lelket. Próbáljuk tartani.

Anyaklub - fotó: Van Helyed Alapítvány

Anyaklub – fotó: Van Helyed Alapítvány

Ezen kívül élelmiszer, gyógyszer és fertőtlenítőszert osztottunk, ami elég rizikós, mert sok munkatársnak kell benne dolgoznia és nincs megfelelő védőfelszerelés. Annyira hiányzik a családjainknak a kontaktus velünk, hogyha kimegyünk, a nyakunkba ugranak, és ez most nem annyira biztonságos.
Ők egyáltalán nem tudnak egy méteres távolságot sem tartani, ez teljesen lehetetlen, olyan sok ember van összezsúfolva a telepeken. Hála a dániai támogatónknak a negyven munkatársból egyelőre senkit nem kellett elküldenünk, mindenkinek adunk munkát és fizetést. Többségében roma munkatársaink vannak, akik nálunk jöttek egyenesbe és sok hátrányos helyzetben élő segítő munkatársunk is van. A Hétes telepen, ahol a 16 ózdi szegregátum közül a legnagyobb a nyomor, sajnos be kellett zárni az általunk üzemeltetett Közösségi Fürdőházat és Mosodát. Egyetlen tisztálkodásra alkalmas hely volt a telepen, de fertőzési gócponttá válhattott volna.

Mivel folyamatos kapcsolaban vagyunk, felméréseket készítünk a közösségekről, mindenről folyamatosan, hogy tudjunk azonnal reagálni, miben kell segítség.

fotó: Van Helyed Alapítvány

fotó: Van Helyed Alapítvány

Szereztünk gyógyszer adományt, de arra nagy szükség van, mert eddig is segítettük ezzel a családokat. Vitamin, maszk, fertőtlenító, tápszer, pelenka, intimbetét stb.Szereztünk néhány laptopot, de szükségünk van még inetrnetes stick-ekre (18 db) , okostelefonokra kártyás előfizetéssel (12 db) és további laptopokra operációs rendszerrel (28db) Tartós élelmiszerre.

A szállítás és az osztás a legnagyobb gond. Egyre nehezebben kockáztatunk, ez az igazság. Nincs védőfelszerelésünk, és vannak veszélyeztetett munkatársak is, de idős családtagok mindannyiunknak. Ennek ellenére, lehetetlen csak távmunkában csinálni ezt. A férjem éppen most ment el egy gyógyszertárba a gyógyszeradományokért.

Kérem szépen, aki tud segítsen! Ezt a linkre kattintva megteheti!

(Bódis Kriszta)