BESZÉLGETÉS MAGYARI BALÁZZSAL

Gyerekkorom óta érdekel, hogy miként, milyen indokok, motívumok alapján dönti el egy szobrász, hogy kővel, vagy fémmel dolgozik?

– Az Ön esetében ez, hogy alakult ki? Hosszú folyamat volt?
Magyari Balázs: – Igazából két csoportra osztható a szobrászok tevékenysége. Az egyik az építkező, ahol bármikor elvehet és hozzátehet az alkotó a szoborhoz, ilyen például a mintázás, vagy az én esetemben a fémmel való hegesztés. A másik csoport: a faragás, ahol már egy meglévő tömbből vesz el a szobrász, és úgy halad a végső forma, a szobor felé. Idetartozik a fa és a kőfaragás. Itt nagyobb, precízebb előkészületre van szükség. Azt szoktuk mondani, hogy „ha itt elveszünk valamit, azt már nehéz visszatenni.” Azért választottam az elsőt – az építő jellegű szobrászatot -, mert tágabb lehetőségei vannak, vagyis bármikor elvehetek és hozzátehetek a készülő munkámhoz. A fém, az acél azért ideális számomra, mert egyből a szobor végleges anyagával dolgozom, vagyis nincs szükség átmeneti anyagokra, így nagyon sok időt és energiát spórolhatok meg, amit az elképzelés fejlesztésére fordíthatok. 


Mi húzódik meg az acélhoz fűződő, jól érzékelhető vonzalma mögött?
M.B.: – Főként az, hogy már a végleges anyaggal dolgozhatok, hozzáépítve és elvéve a végleges formából, bátran szabadjára engedve a gondolatokat és persze a legfontosabb, hogy ezek a művek, amelyek igazából egy nagyobb elképzelt műnek a makettjei, ebből az anyagból a legönkifejezőbbek. Kifejezőbbek, leghatásosabbak, például a feszes, letisztult felületek elérése, a fém színe, ami egy állandó változásnak van kitéve – az idő múlása által, rábízva az időre a végső patina formáját.

– Melyik alkotását érzi a legközelebb magához? Amelyiktől semmilyen körülmény esetén sem válna meg. Mindig a legutolsó mű ilyen?
M.B.: – Nincs olyan alkotás, amitől nem válnék meg. A legfontosabb számomra, hogy készüljön, maga a munkafolyamat a fontos és nagyon nehéz azt mondani, hogy első vagy utolsó alkotás, időrendbe be lehet sorolni, de sosem érzem teljesen késznek a munkáimat. Egy időrendben régebbi munkát előszedve, rátekintve mindig valamit hozzátennék vagy elvennék, nincs kész csak abbahagyva. Mindig az áll a legközelebb hozzám, amivel közvetlen kapcsolatban vagyok, vagyis amin éppen dolgozom.

Milyen szerepe van a tapintásnak egy művészi téralkotás befogadása során? Ön például meg szokta simogatni a szobrait?
M.B.: – Mindenképpen nagyon fontos szerepe van, hiszen például a mintázás kifejezetten tapintással, az ujjaim használatával történik, ugyanúgy az acél tapintása is nélkülözhetetlen számomra. Fontos érezni a fém felületét és a hőmérsékletét.
 
Említsen néhány konkrét helyszínt – bárhol a nagyvilágban – ahová szívesen készítene szobrot! Mennyiben más az alkotói folyamat, ha tudja, hogy hová fog kerülni a műve?
M.B.: – Nincsen konkrét helyszínről elképzelésem, de mindenképpen valami olyan helyre készítenék szobrokat, amely egy kicsit elrugaszkodik a hétköznapi, megszokott építészeti terektől. Valamiféle olyan közegbe képzelem, amelyről nem derül ki, hogy konkrétan mi is történik ott, ezzel nyitottan hagyva a kérdést, beindítva az emberek fantáziáját. Ezzel kizökkentve őket a hétköznapokból. Mindenképpen hatalmas méretben képzelem el ezeket a munkákat, épületnagyságúaknak tervezem, vagy néha csak képzelem, amelyekbe bemehetnek az emberek, részévé válva ezzel a munkáknak.

– Szereti a tudományos-fantasztikus műveket? Jól érzékelem, hogy a szobrainak nagy része egy elképzelt világhoz tartozik?
M.B.: – Igen, ez egy elképzelt világ mondhatjuk, de bennem él. Számomra a legjobban eső érzés, többet ér a díjaknál vagy bárminél, ha olyan emberekkel találkozom, akik értik ezt a világot, vagyis ráismernek a munkáim segítségével, nem is fontos, hogy szakmabeliek legyenek.

Mennyire kell rajztehetség egy szobrásznak?
M.B.: – Mindenképpen kell, talán ezért is elengedhetetlen az egyetemeken a rajz- és az anatómiatanulás, bár engem valahogy „untat”, mert legtöbbször alig várom, hogy három-dimenzióban létrehozhassam azt, ami az elképzelésemben még nem teljesen  körüljárható. Nagyon fontos számomra a térélmény. Szoktam vázlatokat készíteni, ha elakadok valamiben, ha formai dilemma van, de általában készen van már a szobor a gondolatomban. Egy nagyon izgalmas játék ezt megeleveníteni, kivetíteni.
A képzőművészek sikerességének megítélése során nagy súllyal esnek latba a díjak és az önálló kiállítások. Mennyire tekinti saját magát ez alapján sikeres művésznek? Számítanak a külső sikerek egyáltalán Önnek?
Magyari Balázs: Igen, ez elég fontos számomra is, de a legfontosabb, hogy alkothassak, és nyugodtan dolgozhassam. A figurális szobrászatban értem el sikereket, portrémintázásaimmal. Számos köztéri portrédomborművem került felavatásra. A hegesztett munkáim egy egészen más felfogást képviselnek, ami nem olyan könnyen értelmezhető a nagyközönség számára, mint a figurális munkák, de nagyon erős késztetést érzek ezen munkák elkészítésére. Ez egy játék, egy kísérletezés, egy önismeret folyamata. Persze fontos az elismerés, jóleső érzés, de ha van mód rá, hogy csinálhassam, hogy kísérletezgessek – az számomra már szinte elegendő.

Author: Varga Mihály

Stratégiai kommunikációs tanácsadó, a PR Herald – az első magyar public relations szakfolyóirat – alapító-főszerkesztője. 1983-ban kezdi pályafutását a Magyar Televízió Szegedi Stúdiójában, mint szerkesztő-rendező, majd ’85-től filmgyártásvezetőként dolgozik Budapesten. 1987-től a Magyar Tudományos Akadémia Kutatófilm-stúdiójánál produkciós menedzser. A rendszerváltás idején (illegális körülmények között) külpolitikai tudósításokat szervez, külföldi televíziós társaságoknak szállít dokumentumfilmeket és híranyagokat, a „Keleti Tömb” utolsó szocialista országainak végnapjairól. Több száz publicisztika, rádió- és lapinterjú szerzője és szerkesztője. Olyan szervezetek és vállalatok pr-tevékenységét segítette/segíti, mint az ORTT, a Magyar Államkincstár, a Szerencsejáték Zrt., a Nemzeti Szakképzési Intézet, a Magyar Villamos Művek Rt., a Levegő Munkacsoport, a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségi Közalapítványa és a Workania. A pályájuk elején álló tehetséges emberek megszállott támogatója. Kapcsolat: varga.mihaly@prherald.hu

Vélemény, hozzászólás?