Beer Miklós püspök a Magyar Antifasiszták és Ellenállók ( MEASZ) kávéházi rendezvényének vendége volt. Marton Levente írása.

Sokan azt mondják róla, hogy a magyar püspöki kar fenegyereke és fekete báránya. Nem tudom, hogy külön-külön vagy egyszerre az, de ahogy elnézem a magyar katolikus kar merev, életidegen, néha a pápánál is pápább magatartását, arra gondolok, hogy sokkal inkább a többiek a fekete bárányok, és ő a fehér. Arról nem is beszélve, hogy ilyen szelíd „fenegyereket“ még nem hordott hátán a föld. Természetesen Beer Miklósról van szó, aki a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége, azaz a MEASZ-kávézó, illetve Hanti Vilmos elnök vendége volt. A püspök urat csak süteménnyel és kávéval kínáltuk, ő viszont jól felpakolt minket szeretettel és megértéssel.

Beszélgetés a MEASZ kávéházában -Fotó: Marton Levente

Beszélgetés a MEASZ kávéházában -Fotó: Marton Levente

Nyilván vannak a magyar katolikus egyházban még Beer Miklósok, csak elvesznek a karót nyelt egyházi méltóságok már-már bigott világában. De Beer Miklós frissen nyugalomba vonult váci püspök nem veszett el. Egyszerű fekete ruhájában, alig őszülő barna hajával, vékony termetével nem tűnik tiszteletet parancsoló egyéniségnek – de aztán megérezzük. Még nem is mondott semmit, csak mindenkit üdvözölt, s mikor közelünkbe ért – megéreztük. A szellem nagysága, a mindent átható humánum igenis érzékelhető. És az ezt követő beszélgetés mindezt igazolta is.

Ahogy tőle elvárható, Beer Miklós őszinte és tabumentes válaszokat adott Hanti Vilmos kérdéseire. Igaz, ezeket a tabukat mi termeltük ki az utóbbi időkben, holott nyíltan lehetne, sőt kellene beszélni róluk, mint a leplezetlenül gerjesztett és mélyen antikeresztény migránskérdésről. Vagy a mind égetőbb paphiányról, mikor egy plébános már 10-11 falut lát el, s ilyen tempó mellett érthető, hogy egyre kevesebb idő jut a hívek lelki gondozására, pedig ez lenne az egyház legfontosabb feladatainak egyike. Beer Miklós a probléma egyik gyökerét a papi nőtlenségben, a cölibátusban látja.

Beer Milkós püspök a MEASZ-ban - fotó: Marton Levente

Beer Miklós püspök a MEASZ-ban – fotó: Marton Levente

Fel kell tennünk magunknak a kérdést, mi a fontosabb: ragaszkodni a sok évszázados hagyományokhoz, vagy az alkalmazkodni a hívők lelki igényéhez? Ha elfogynak a papok, a válasz egyértelmű lesz. A papi nőtlenség nem a kezdetektől való, hanem a kora középkori szerzetesrendektől vette át a világi papság, arra hivatkozva, hogy így a papok csakis az emberek lelki gondozására koncentrálhatnak. De a szerzetesrendek zárt közösségek – hívja fel figyelmet a papi nőtlenséget egyértelműen ellenző Beer Miklós –, a világi papok viszont az emberek között élnek, mozognak, s a papi nőtlenséggel úgy érzik, kirekesztik őket az élet egy fontos szegmenséből, s magukra hagyják őket. Ráadásul Luther óta kiderült, hogy a lelkészi nőtlenség semmivel sem visz előbbre egy egyházat, mindössze egy dogma.

Hanti Vilmos MEASZ elnök- fotó: Marton Levente

Hanti Vilmos MEASZ elnök- fotó: Marton Levente

Bár vannak a változásnak lassú jelei, már nős emberek is végezhetnek egyes egyházi szolgálatokat, misét azonban ma sem celebrálhatnak, amint a nők sem – mondja Beer Miklós, aki felháborítónak, de legalábbis viszolyogtatónak találta, hogy az egyház még ma is tarifák szerint dolgozik: megvan az áruk az esküvőknek, a keresztelőknek, s ami a legszomorúbb: a temetéseknek. Akkor, amikor a legnagyobb szükség lenne az egyházi vigaszra, bátorításra és segítségnyújtásra, mit tesznek a papok? Előveszik az árlistát. “Engem ez a középkori bűnbocsánati cédulák gyalázatos gyakorlatára emlékeztet, lett is belőle reformáció” – mondja halkan Beer Miklós, pedig szavai nagyon súlyosak.

– Mi a katolikus egyház ereje, jellegzetessége, ami megkülönbözteti más egyházaktól? – teszi fel a kérdést Hanti Vilmos.

A válasz a vártnál egyszerűbb.

Beer Milkós püspök - fotó: Index.hu

Beer Milkós püspök – fotó: Index.hu

– A hierarchia. Egyetlen egyháznak, vallásnak sincs olyan megkérdőjelezhetetlen tekintélyű vezetője, mint a katolikus pápa, akit a nem keresztények lényegében a teljes kereszténység vezetőjének tartanak. A hierarchia sokszor kemény, de egyértelmű morális útmutatást, támaszt ad az egyháznak.

Beer Miklós szerint a katolikus egyházat évezredeken, a XX. század közepéig jellemzett egy önhitt magabiztosság, miszerint csak ők ismerik a hegyre felvezető utat. Most már kezdjük elfogadni, hogy vannak más utak is, amelyeken fel lehet jutni a hegyre. Ezt nyitottságot kellene még nagyon sok területen folytatni – mondja a püspök.

A beszélgetés lassan véget ér, s mi tisztábbnak érezzük magunkat. Mert a szavak nem nem csak rombolnak és sároznak, hanem tisztítanak is. A MEASZ legfrissebb kiadványában, ami egy interjúkötet – Az ellenállás pillanatai –, s benne Beer Miklóssal is készült egy interjú. Arany Jánost idézi benne:

„Ha egy úri lócsiszárral,
Találkoztam, s bevert sárral,
Nem pöröltem –
Félreálltam, letöröltem.“

Azt hiszem, sokkal boldogabbak lennénk, ha letörölnénk apróbb-nagyobb sérelmeinket. Nem könnyű, tapasztalatból tudom. De megéri, s ezt is tapasztalatból tudom. Csak azt sajnálom, hogy nem hamarabb olvastam Beer Mikós idézetét.

Ha megfogadnánk, jobb hely lenne a világ. Egy kicsivel talán, de ma már egy kicsi is sokat számít.

 

*

forrás: Marton Levente
Infovilág.hu