AZ INTERNET ÉS ÉN

Aki nem használja az internetet és nincs fent egy közösségi oldalon sem, azt kinézik a többiek és megrökönyödnek rajta. Aki nincs fent közösségi oldalon, olyan, mint ha nem is létezne.

Reggel közvetlen kelés után a mellettem lévő okostelefonon, az offline kapcsolatot átállítom onlinera, így pár percen belül befutnak a friss emailek, facebook értesítések, chatelő program üzenetei. Ezeket iskolába menet átfutom, illetve ha belefér az időmbe, akkor felmegyek a NET-re és elolvasom a friss híreket az Indexen, Origon vagy a HVG-n. Ezt már táblagépen teszem, nem az okostelefonon, így a nagyobb képernyő nagyobb élményt nyújt. Ha unalmas az óra, vagy szünet van, rámegyek a facebookra és végig böngészem a „falat”. Kommentelek, likeolok, írok egy – két üzenetet az ismerőseimnek, illetve chatelek velük, ha ők is online vannak, de szinte mindig elérhetőek. Hazafele menet, ha látok egy érdekes témát, azt lefotózom a telefonnal, gyorsan megszerkesztem a képet, és már töltöm is fel Facebookra, vagy kép megosztó oldalakra, például az Instagram-ra. Ha út közben eltévedek, gyorsan megnézem a címet a neten, azt beírom a google térképbe, és az egyből odanavigál, csak egy kis adatforgalomra van szükség semmi többre. Útközben, ha van egy kis időm, szörfölgetek az interneten, elolvasom a legfrissebb híreket, és nyomon követem facebookon, hogy a megosztásaim milyen reakciókat váltottak ki az ismerőseimből, azokat kommentálom és ha van valami új infó – érdekesség, akkor azt likeolom, odaírok valamit, és kezdődik a kör elölről. Mivel a telefon egész nap nálam van, és onlinera van állítva, ezért folyamatosan kapok értesítéseket a facebookról, üzeneteket e-mailen és chatprogramokról, és ha már elővettem a telefont, gyorsan átböngészem a legfrissebb tartalmakat. Ez a folyamat eltart lefekvésig, egyedül az alvás, evés, sportolás, érdemi munka és az ismerősökkel való találkozás idejére szünetel. Lefekvés előtt ráteszem a töltőre az okostelefont, mert a folyamatos használat és online mód leszívja az akkumlátort egy nap alatt, és hát manapság telefon nélkül elég nehézkes létezni. Az alvást megelőzően átállok offline módra, és jöhet a megérdemelt pihenés. Másnap reggel pedig kezdődik minden elölről.

mobil
Azért meséltem el egy napomat, mert gondolhatja azt az olvasó, hogy ez szubjektív, mégis az igazság az, hogy szinte majdnem minden fiatal, aki rendelkezik okostelefonnal és mobil internettel ugyanezt csinálja. Látom. Van az a típus, akinek nincs mobilinternete, magyarán függ a wifitől (vezeték nélküli internet kapcsolattól). Még szerencse, hogy wifi kapcsolat manapság egyre több közösségi helyen elérhető: pubokba, iskolába, IC vonaton, távolsági buszon, plázákban, gyorséttermekben stb. A wifi függők ugyanazt teszik, mint akik mobil internettel rendelkeznek, annyi különbséggel, hogy ők a fentebb említett helyeken tudják azt csinálni, mint amit a mobilinternetesek mindenhol. Amikor belépnek egy ajtón, reflexből nézik a telefonjukon, hogy van-e ingyen wifi, és ha van, egyből kapcsolódnak online, és nézik a facebookot, vibert, instagrammot stb. Ilyen világban élünk. Sajnos.

mobil2

Az “internet és én” fogalma egyre kevésbé helytálló, mert amit én csinálok, azt csinálja mindenki, magyarán az internet felhasználás beleágyazódott egy rutinba, egy sémába és egy olyan globális jelenséggé fejlődött, hogy bátran kijelenthetem, nem mi használjuk az internetet, hanem az internet használ minket. Mit is jelent ez? Azt, hogy úgy kattantunk rá a netre, mint egy átlagfogyasztó a kábítószerre, annyi különbséggel, hogy míg a kábítószer felhasználó többé – kevésbé, de tisztában van vele, hogy amit csinál az nem biztos, hogy jó, egy internetező nem tudja, hogy függ a nettől.

Áttevődött az életünk egy virtuális valóságba, és nem tudjuk a mindennapjainkat elképzelni internet nélkül. Mobil van a kezünkben az órán, a buszon, konditeremben, séta közben, moziban, strandon, ebédnél, sőt még társaságban is. Igen társaságban. Percenként veszik elő a telefonjukat az emberek, mert csippantott egyet valakinek a zsebében, és néhány pillanat múlva már bőszen fogalmazza a delikvens üzenetét a virtuális másiknak, megfeledkezve arról, hogy hol, kikkel, épp, mit csinált. Nem is számít, hiszen a mobil az első, aztán jöhetnek a többiek.

mobil3
Annyira megszoktuk, hogy ott van az egész világ a zsebünkben, hogy szinte már el sem tudnánk képzelni a mindennapokat internet nélkül. Egyenesen kizárt. Olyan valóságban élünk, amely megköveteli, hogy folyamatosan tudjunk a legfrissebb hírektől kezdve, ismerőseink megosztásain át, a kapott emaileken keresztül a chatprogramok folyamatosan áramló üzenetéig mindenről. Azonnal. Egy információs társadalomban, az információ hatalom. Ha nem vagyunk online, hátrányba kerülünk a többiekhez képest, lemaradunk a friss infókról, hogy mi történt az ismerősökkel, a kedvenc rádióm hivatalos kutyájával, elszigetelődünk, a világ megszűnik létezni, és szépen lassan elfelejtenek az ismerősök, elfelejt mindenki. Kívülállókká leszünk. A világháló egy olyan hely, ahol lassan több időt töltünk, mint a primer valóságban, ezért internet nélkül lassan már nem lehet létezni, mert a létezés most már több dimenzióban zajlik.

NET

Aki nem használja az internetet és nincs fent egy közösségi oldalon sem, azt kinézik a többiek és megrökönyödnek rajta. Aki nincs fent közösségi oldalon, olyan, mint ha nem is létezne. A közösségi oldalakon a felhasználó egy brandet épít a nevére, amihez aztán tudnak kapcsolódni a többiek. Ön menedzselés zajlik itt kérem szépen. Ami nem feltétlen baj. Egy stylist ismerősöm, 23 éves, és épp egy vállalkozásba készül belevágni. Azt mondta nekem a minap, hogy azon gondolkodik nem is kell csinálni saját domain neves weboldalt, mert ott a facebook, és jobban belegondolva ő se néz már weboldalakat, csak nagyon ritkán, hiszen minden ott van fent a facen egy kattintásra. Úgy fogalmazott: „Ha nem lenne facebook, akkor most nem tartanék ott ahol tartok, döbbenetes. Minden itt zajlik a világhálón, és hihetetlen mennyire fontos munkaeszközömmé vált ez a közösségi oldal.”

Ezért is érintett mindenkit olyan érzékenyen az internetadó. Ha azt mondták volna, hogy megadóztatják a levegővételt ugyanilyen felháborodást keltett volna, azért mert az internet olyanná vált, mint a levegő, létszükségletté. Azért láthattunk ennyi embert az utcán társadalmi státusz, kor, nem és párthovatartozástól függetlenül, mert az internet felhasználás olyannyira mindennapi részünkké vált, amit ha megadóztatnak, alapvető jogainkban korlátoztak volna. Ahogy élni van jogunk ugyanúgy internetezni is van jogunk reális áron, ez a 21. század szlogenje most már, az élet és az internet közé lassan egyenlőségjel kerül. A mi generációnk (20-as éveiben járók és attól lefele) úgy szocializálódott, hogy az netezés az élet velejárója, ahogy esik az eső és süt a nap, internet is van, punktum.

2

Az internet felhasználás önmagában nem rossz, ahogy az sem, ha megiszunk egy pohárral, vagy megeszünk egy tábla csokoládét. A lényeg, hogy megtaláljuk az egészséges egyensúlyt, és ne essünk át a ló másik oldalára. Ha tudunk mértéket és kellő távolságtartást tartani, akkor az internet eszköz marad, melyet használunk, és nem pedig fordítva.

Author: Rejtő Dávid

2015-ben a Zsigmond Király Főiskolán kommunikáció és médiatudomány szakon szerzi meg diplomáját, melyen az áll: „Kommunikátor”. Ez a megnevezés nem véletlen, hiszen a kommunikáció legkülönfélébb válfajai iránt mutat érdeklődést: érdekli az újságírás, a videóriportok készítése, és fotózás, mely terület különösképpen közel áll hozzá, olyannyira, hogy a későbbiek során tervezi is a szakma magas szintű elsajátítását. „Szabadúszó-útkeresőnek” tartja magát, „a világra dolgaira nyitott és érzékeny, spirituális beállítottságú fiatalembernek, ki tettre készen veti bele magát az elé kerülő feladatokba, kihívásokba.”

Vélemény, hozzászólás?