Sokszor halljuk, hogy ne ítéljünk meg egy könyvet a borítója alapján. Velem mégis ez történt volna, ha egy kedves kollégám nem ajánlja „Az emlékek őrét”. A – számomra – gyerekesnek ható borító mögött ugyanis egy nagyon mély és sokrétű történet bújik meg.

Az alapkoncepció valami olyasmi, amire úgy gondoljuk, hogy mindannyian törekszünk. A világ tökéletes: nincsen éhezés, konfliktusok, a fájdalom egy-kettőre megszűnik egy tabletta által. Senkinek nem kell azon görcsölnie, hogy vajon felveszik-e egyetemre, mert a Tanács mindenkinek kijelöli a legmegfelelőbb munkát. Magyarul egy tökéletes világot alakítottak ki.

De úgy mégis… lehet valami tökéletes színek, ízek, illatok, napfény, időjárás, önálló, igazi gondolatok és érzelmek nélkül? Persze akik ebbe születnek bele, azoknak ez a természetes, nem hiányzik semmi. Ahogy manapság nem hiányzik a gyerekeknek sem annyira a friss levegő, a fára mászás, az igazi elfoglaltság a virtuális világ helyett. Ám ha ebbe születsz bele, viszont megtudod, hogyan éltek ez előtt, hogy milyen inger teli volt a régmúlt, akaratlanul is felháborodsz és lázadni akarsz a rendszer ellen.

Minden eltűnt: nincsenek színek, nincsenek dombok, nincsenek fájdalmak. Csak az emlékek őre az, aki ismeri a jót és a rosszat. (Illusztráció: Walden Media / Weinstein / culturewest.org)

Jonas-t jelölték ki arra a feladatra, hogy a régi emlékeket a mostani őrzőjüktől átvegye. Neki fogalmazódik meg ennyire céltudatosan, hogy ez ellen valamit tenni kell! Új emlékeivel és érzéseivel felszerelkezve elég bátor lesz ahhoz, hogy elmeneküljön a körzetéből, és még egy halálra ítélt csecsemőt is megmentsen.

A történetben Jonas mindössze tizenkét éves, de én sokkal többnek tudtam csak látni. Az írónő valószínűleg szándékosan mutatta ennyire felnőttnek. Ha ekkora terheket, fájdalmakat, emlékeket zúdítanak az ember nyakába, kénytelen felnőnie. Tapasztalatból tudom.

Mindig is úgy gondoltam, hogy egy „tökéletes” világ, a mai korok szenvedései nélkül, számomra nem lenne tökéletes. Ha nem történik velünk semmi rossz, hogyan tudnánk értékelni az élet apró és nagy örömeit?

Egy ilyen világban tényleg többek lennénk, mint a réten legelésző birkák, akiket a pásztor terelget? Irányítani akarnak minket, és ha hagyjuk, a kor, az idő és a technológia előrehaladtával, egyre könnyebb lesz a felső embereknek sakkban tartania minket. Ami talán egy idő után újabb lázadásokhoz vezet, ha valakinek kinyílik a szeme. És az egész ördögi kör kezdődik elölről…

A könyv borítója (© Animus Kiadó, 2001)

Szerző: Lois Lowry
A könyv címe: Az emlékek őre (The Giver)
Alcíme:
Kiadója: Animus
Szerkesztő: Gábor Anikó
Fordító: Tóth Tamás Boldizsár
A hazai megjelenés éve és helye: 2001, Budapest
A kötet eredeti megjelenésének évszáma: 1993
Illusztrációk és borítóterv: Beleznai Kornél
ISBN száma: 963 9307 19 X
Fogyasztói ára: 1290,- Ft

A regényből készült filmet 2014. szeptember 11-én mutatják be a hazai mozik.

[youtube_sc url=”https://www.youtube.com/watch?v=m-Awh3sR5dI” title=”Az%20emlékek%20őre%20(The%20Giver)%20hivatalos%20magyar%20szinkronos%20előzetese”]