AZ ELSŐ SZÁZ PRÍM

Az élet senkit sem tisztel, közömbös mindenkivel, és ha néha úgy tűnik, valakivel kivételt tesz, az csak látszat, semmi más.

Kétféle reggel létezett a férfi. számára. Az egyikben elmosogatta a kávéscsészét és az előző napról maradt tányérokat, nem kellett megvárni, hogy a többiek felébredjenek. Friss nyugdíjas volt, családtagjai azonban reggel elmentek otthonról, és késő délután értek haza. Hatan éltek a három szobás lakótelepi lakásban. Feleségével a nappali kihúzható kanapéján aludtak, a lány és a fiú birtokolta a két félszobát. A nagylány barátnőjével osztozott a szobán, míg a fiú egyedül aludt éjszakánként, és a szerelem csupán a fantáziájában létezett. Azt hinné az ember, ennyi puskaporos dinamika állandó káoszt okozott a hétköznapokban, meg boldogtalanságot. A férfi nem csak mosott, főzött és takarított, hanem a kutyát is ő vitte le, akit sosem szólított a nevén, pedig szeretett. Amikor a kutyán kívül mindenki elment otthonról, rákapcsolódott a világhálóra. Csípős reggeleken miközben a kutyát sétáltatta írt a nőnek. Az okos telefon nagyszerű, de mindent meg is változtat a maga módján.

Vannak dolgok, amit nem gondolunk végig saját életünkben, csak másokéban. A férfi sem akarta elgondolni minden részletét annak a folyamatnak, amelyben a pocsolya hártyás vizét egy szívében keletkezett meleg áramlathoz hasonlította, ha a nőre gondolt. Kiengedte keze közül a mondatokat, hadd szálljanak varázslatos módon, hogy a másikban rezonanciát keltsenek. A nő kedves szavakat írt vissza. A férfi arcképe a közösségi oldalon nem árult zsákbamacskát. A tények makacs dolgok, számolni kell velük.

Nemcsak a nővel állt kapcsolatban, mások is voltak képzelete egén, akiknek könnyed modorban udvarolt, kedvelte, amit ők kedveltek, ezzel elengedte képzelőereje és hatvanöt éve minden józanságát. Pöttyös hátú füzetet vezetett beszélgetőpartnereiről, de a nőről írt a legtöbbet. Ingerült lett, ha hosszú mondataira két szavas válaszok jöttek, de eltemette magában a haragot. Csodálkozva vette észre, hogy kettejük születési hónapja és napja az első négy prímszámot adja ki. Talán ezért vonzódott hozzá jobban, ki tudja? Reggelente megírta az elvégzendő házimunkák listáját, pár szerelmes szót, és annak ellenére, hogy a nőnek is dolga volt napközben, gördülékenyen folyt az online társalgás. A szerelmes szavak könnyed, ironikus fogadtatásban részesültek, kissé elbizonytalanítva a férfit, kedvét azért nem szegte. Este is beszélgettek egymással, bár a többiek kezdtek felfigyelni rá, megtalálta a folyamatos kapcsolattartás módját. Valamiért úgy érezte, ebben a nőben megbízhat, talán a közös irodalmi vonzalom, zenei ízlés, azonos politikai preferenciák miatt, ezért lágyabb húrokat pengetett egy késő délután, miután elfogyasztott két pohár minőségi vörös bort, a többiek pedig tévét néztek.

Kérte a nőt, írja meg legutolsó szexuális élményét. Feltüzelte az írásbeli modorosság hiánya, megérezte, hogy komolyan veszik. Vaskos remények ébredtek szívében, messziről jövő, bizonytalan érzés motoszkált odabent, a prímszámok nem hazudnak. Merésznek gondolta, mégis megkérte, mondja el részletesen, hogyan történt. Ilyen egyszerű szavakkal még sosem találkozott. A szavak mágikus ereje nem ott rejlik, ahol az emberek gondolják. Hiába itta a bort, kiszárad torokkal olvasott. A nő visszakérdezett, és hamar megkapta a választ, mert a férfi mindig mindenkinek ugyanazt írta. Régen volt, hogy pusztán egy szöveg olvasása fiziológiás változást okozzon benne, és amit a nő írt, arra nem voltak szavak.

Nagyon elfáradt, pedig tudjuk, az ember nem lehet nagyon fáradt, csak elcsigázott. Ledőlt a kanapéra és elaludt. A szájából oldalt, a hímzett díszpárnára folyt a nyál, és szellentett is párat. Hangos lehetett, mert a kis kutya mindegyiknél felugatott. A férfi álmodott, melyben a figyelme elkalandozott, nem látta meg a nagytestű és kóbor keveréket, akit a kiskutya szertelensége felidegesített, nem tudott felkészülni a támadásra, és minden, ahogy a könyvekben írják, minden nagyon-nagyon gyorsan történt. Hiába kapta fel a kicsit, a másik felágaskodott és marcangolni kezdte mindkettőjüket, de már egyiket sem látta, csak a tompa zokogás szakadt fel belőle. Felesége megkérdezte miért sír és, hogy rosszat álmodott-e, majd megkérte, vigye le a kutyát annak ellenére, hogy nagyon hideg van odakinn.

Author: Nagy Mari Anna

Elbeszélései, könyv-recenziói és filmkritikái 2017 óta jelennek meg rendszeresen.

Vélemény, hozzászólás?