Szerző cikkei:

A CIRÓGATÓ SZÉP SZAVAK UTÁN

Magyarországról írni annyi, mint szóba hozni a planéta összes létező problémáját. Az utóbbi években a Föld lakosságának nagy része íróvá vedlett, érdekesebbnél olcsóbb véleménykitörések villóznak az agyak tekervényein. Kapkodva írunk és olvasunk, felszínen csapkodva füstöljük szét azonnali vágydüheinket. Hát normális ez? Soha nem lesz vége a rendet, tisztességet és szépséget nélkülöző káosznak? És ugyan ki […]

Tovább »

 
 

HONFITÁRSAINK

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy felröppenő hír, miszerint létezik a Földön egy ország, amely hagyja magát kirabolni. Az ezerkilencszáz-kilencvenes évek közepe körül több százan fogták magukat, tessék-lássék módon összeszedték a motyójukat (eladták házacskájukat, minden ingóságukat) és tömegesen kezdték elözönleni ezt a buta országot, menekültnek feltüntetve magukat. Hogy pontosan mi elől menekültek, az […]

Tovább »

 
 

MEXIKÓ

Több mint jópofa ember volt az én nagyapám. Néha olyan meglepetésekkel rukkolt ki, hogy áll-leesés nélkül nem úszhatta meg az ember. Ilyen volt az is, amikor egy nap elém állt sovánka szemeit huncutul rám villogtatva, közben hihetetlenül vékony ujjaival két hosszúkás jegyfélét toszogatott felém.  – Születésnapom alkalmából… – kezdte, folytatás helyett meg mint egy varázsló, tekintetéből […]

Tovább »

 
 

NE OLVADJ BE!

Beköltöztem hát az új helyre. Pakisztániak lakták le, ezért az első hetekben padlócibálással, fal- és bútorfestéssel szórakoztunk. – Hoztam valamit hogy segítsek! Itt egy kanna festék! Amott meg egy létra! – jelentek meg új magyar barátaim az ajtóban. Nem olyan régen történt ez, két-három évvel az internet berobbanása előtt. Akkoriban még ereje volt a személyes […]

Tovább »

 
 

SZÍVEMBEN A HAZÁM

Fordulj szembe a Holddal és nézzél bele mélyen. Közben kivánj valamit! – Még a szememet is behunytam jó erősen, hogy sikerüljön. Kezdő voltam ilyen misztikus gyakorlatokban, mint amit most Judit mutogatott. Ott álltunk vágyainkkal, valami megmagyarázhatatlan erővel összekapcsolódva, a totálissá növekedett ezüsfényben. –     Ne hunyjad be a szemedet, te kisjány! Felejtkezzél bele a nézésébe, amíg […]

Tovább »

 
 

EMESE

Valami húszan lehettünk Visegrád eldugott kis szórakozóhelyén, a nyolcvanas évek vége felé. „– Én németbe akarok menni, én az osztrákokhoz, én Angliába!” – suttogtuk izzó álmainkat bele a nyári éjszakába. Lassan hajnalodott, varázslényekként rohantunk a legközelebbi, nyitott fürdő medencéjébe versenyt úszni a holdfénnyel. „A képzelet sokkal fontosabb, mint a tudás.” – mondta Einstein. Mi a […]

Tovább »