Szerző cikkei:

ÉLNI VAGY TÚLÉLNI?

Olyan titkokat árulok el, melyekre sok évtized alatt jöttem rá. Ne mondd el senkinek! Az emberi akaratnál nincs hatalmasabb. Nem mondtam újat? Jó. Viszont az ember az úristennek sem akar változni. Tudati változásról van szó, ami az akaraterő függvénye. Minden változás csak a szomszéddal történhet meg – gondolod –, azzal is csak karácsony táján. Ne […]

Tovább »

 
 

RIPACSOK EGY NÉPSZÍNMŰBEN

Elvettek tőled mindent. Legfőképpen elvették az egészséges akaratot. Hogy mi az? Mindannak az ellentéte, ami körül egész létezésed forog. Egészségtelen akarat uralkodik munkádon és munkátlanságodon, fitogtatott műveltségeden és tudatlanságodon is. Érzékeidet és érzéketlenségedet uralja a társadalmi káosz mély-sötét oldala. Érzed te ezt, hogyne éreznéd, de pótcselekvések özönébe fojtod pánikos önmagadat ahelyett, hogy leülnél, megsiratnád és […]

Tovább »

 
 

A CIRÓGATÓ SZÉP SZAVAK UTÁN

Magyarországról írni annyi, mint szóba hozni a planéta összes létező problémáját. Az utóbbi években a Föld lakosságának nagy része íróvá vedlett, érdekesebbnél olcsóbb véleménykitörések villóznak az agyak tekervényein. Kapkodva írunk és olvasunk, felszínen csapkodva füstöljük szét azonnali vágydüheinket. Hát normális ez? Soha nem lesz vége a rendet, tisztességet és szépséget nélkülöző káosznak? És ugyan ki […]

Tovább »

 
 

HONFITÁRSAINK

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy felröppenő hír, miszerint létezik a Földön egy ország, amely hagyja magát kirabolni. Az ezerkilencszáz-kilencvenes évek közepe körül több százan fogták magukat, tessék-lássék módon összeszedték a motyójukat (eladták házacskájukat, minden ingóságukat) és tömegesen kezdték elözönleni ezt a buta országot, menekültnek feltüntetve magukat. Hogy pontosan mi elől menekültek, az […]

Tovább »

 
 

MEXIKÓ

Több mint jópofa ember volt az én nagyapám. Néha olyan meglepetésekkel rukkolt ki, hogy áll-leesés nélkül nem úszhatta meg az ember. Ilyen volt az is, amikor egy nap elém állt sovánka szemeit huncutul rám villogtatva, közben hihetetlenül vékony ujjaival két hosszúkás jegyfélét toszogatott felém.  – Születésnapom alkalmából… – kezdte, folytatás helyett meg mint egy varázsló, tekintetéből […]

Tovább »

 
 

NE OLVADJ BE!

Beköltöztem hát az új helyre. Pakisztániak lakták le, ezért az első hetekben padlócibálással, fal- és bútorfestéssel szórakoztunk. – Hoztam valamit hogy segítsek! Itt egy kanna festék! Amott meg egy létra! – jelentek meg új magyar barátaim az ajtóban. Nem olyan régen történt ez, két-három évvel az internet berobbanása előtt. Akkoriban még ereje volt a személyes […]

Tovább »