Amióta civilizációk léteznek, azóta jelen van a vad és a háziasított állatok tartása. A vadállatok az egzotikus szabadság és a betörhetetlen vadság szimbólumai, mostanra azonban sok fajuk sorsüldözötté vált az ember olthatatlan kapzsiságának csillapításában.

A turizmus folyamatos fejlődése során a turistáknak mindig valami új, korábban még nem látott izgalomra vágynak, ami az emberek figyelmét fenntartja és leköti. A legelső állatkert Egyiptomban jött létre, igaz itt még csak elefántok voltak láthatóak, később azonban a Római Birodalom hódításai alatt a felsőbb osztály különféle egzotikus állatokat tartott kedvtelésből is, néhányat pedig az arénákban használtak fel a gladiátorok küzdelméhez. 

Az első úgynevezett „modern állatkertet” 1826-ban Angliában létesítették és nyitották meg a nagyközönség számára.

Zoological Gardens (1835)

Az akkori szenzáció a vadállatok iránt olyannyira megnőtt, hogy egy nagyvárosban legalább egy állatkert, tengerparti városokban pedig delfinárium vagy óceánárium, illetve cirkusz is található. A turizmusban jelentős szerepet játszanak ezek a létesítmények, és ábrázolásuk láttán általában egy cukorvatta pamacs juthat eszünkbe, ahol mindenki mosolyog, mindenki jól érzi magát, mert delfinekkel úszhat és lángoló karikákon átugráló tigriseket csodálhat újjongva, de nézzünk egy pillanatra a sötétebb sarkokba!
Hogyan kerültek ezek az állatok a ketrec túloldalára? Hogyan veszik rá őket arra, hogy természetüktől idegen mutatványokat hajtsank végre?
És legvégül: az állatok is élvezik vajon ezt?
Számomra korábban nem jelentett különösebben sokat, hogy ezek az állatok miképpen élik életüket a rácsok között, de valahogy mindig úgy éreztem, hogy ez helytelen.

Két évvel ezelőtt arcul vágott a valóság, ezeknek a fogságban tartott csodálatos lényeknek a szenvedése. Spanyolországba utaztunk Tossa de Marba, mert nagyon szerettem volna látni Barcelonát, és közben a nyaralóhelyünkön vettük észre hatalmas utcai plakátokon hirdetve, majd az utazási iroda fakultatív programjában is szereplő „Delfinárium és Fókashow”-t. Eleinte kiváló programnak tűnt, mert közelről még nem láttunk soha delfint, itt volt a váratlan alkalom. Megszólalt azonban bennem a kétség és a gyanakvás, így utána olvastam a delfináriumok valós hátterének. Amit olvastam elszörnyesztett és mérhetetlen düh kavargott bennem napokig. Végül úgy döntöttünk, hogy ezt nem nézzük meg.
A tartályokba ugyanis főleg delfinek, kardszárnyú bálnák, belugák, és fókák kerültek a mókagyárosok kezei közé.

Japánban ma is érvényben van egy megdöbbentő tradíció: a Taiji melletti öbölben hat hónap leforgása alatt több tízezer különböző fajtájú delfint mészárolnak le. A kvóta teljesítésébe beletartozik a világ különöző delfináriumai számára az állatok kiválogatása is! (Ennek egyik fő megrendelője a SeaWorld mely egyáltalán nem tekint semmilyen tisztelettel a fogságban tartott állataira.) Általában hálókkal és egyéb eszközökkel terelik össze a rémült és megzavarodott állatokat, majd a szépeket, vagy erősebb egyedeket leválasztva az egész csapatot leölik, amit életben maradt társaik végignéznek. A delfinek családban élnek, és elvesztésüket ők is gyásszal dolgozzák fel. El tudják képzelni milyen sokk érne minket hasonló esetben? Tudnánk utána „boldogságunkban” ugrálni, hogy tapssal jutalmazzák azt?
Szerintem nem.

Delfingyilkosságok

A kiválasztott delfineket ezután elszállítják a kijelölt helyekre, és amelyik túléli az utazást, annál megkezdődik a betanítás és az újabb pokol.
Az összes belépőjegy, amit eladnak és megvesznek az emberek valójában ezen állatok vérdíjja, és legalizáslása az ellenük elkövetett bűnöknek. Szerencsére ma már egyre többen emelik fel a hangjukat az ilyen létesítmények ellen.
Aki több információt megtudni erről a témáról, azoknak ajánlani tudom a Richard O’BarryDelfinmosoly” című könyvét, vagy a The Cove (magyarul: „Az Öböl” című filmet!
Érdemes megvizsgálni azt a mostani divatot is, amely azt teszi lehetővé, hogy tigriseket lehet simogatni, testközelből látni és megérínteni. A Thaiföldön található Tigris Templomban olyan komoly visszaélések történtek a tigrisekkel, hogy a kormány a nyomás hatására bezáratta a helyet. Nem kellettazonban sokáig várnia a nagyközönségnek, hogy újra az állatok közelében fotózkodhassanak.

Tiger Kingdom park

Olyannyira elpiacosították már a Tiger Kingdom parkot, hogy az oda látogatók monitorról kiválaszthatják a számukra tetsző állatot és ezután az állatokat előre bekábítják, majd beteszik a ketrecébe vagy a kifutóra, hogy a turista kedvére fotózhasson vele.
Nemcsak a vadon élő állatok az egyetlen elszenvedői a túlzott kíváncsiságnak.

Szantorini bár a maga 91 négyzetkilométer területével picinyke sziget, mégis nagyon változatos, egyes részei csak gyalogosan járhatók be, esetleg lépcsőkön. A helyiek által kínált opció, hogy szamárháton is megtehetik az odautazók a nehéz terepet. A gond ott kezdődött el, hogy egy csúcsszezonban ezernél is több turista látogatja meg egyetlen nap alatt Szantorini szigetét! A turisták zöme, pedig finoman szólva nem mind tekinthető „modellalkatnak”, ami komoly hatással volt az állatok egészségi állapotára. 2018-ra az állatvédők közös erővel törvényt hoztak a túlsúlyos turisták ellen, hogy véget vessenek a szamarak szenvedéseinek. Habár felmerülhet a kérdés, hogy végső soron ki a hibás. Az, aki a szamarat tartja, és a profit oltárán hajlandó bármit feláldozni, vagy az, aki a kényelmét mindenki elé helyezi, és nincs empátiája arra vonatkozóan, hogy ez mit is jelent az őt cipelő állat számára.
A TUDATOS UTAZÓK ALTERNATÍVÁJA
Nem azt szerettem volna elmondani ezzel a cikkel, hogy aki szeretne utazása során egzotikus állatokat látni, az gonosz és rossz ember.
A XXI. században, amikor az információ halmokban tobzódik, és könnyen tájékozódhatunk, akkor legyünk tudatosabbak a döntéseinkkel! Mi döntjük el, hogy mire költünk, mit támogatunk a pénzünkkel!
Nyilván vannak humánusabb delfináriumok, állatkertek is, de vadon élő állatok saját környezetében való megtekintése százszor több élményt nyújt, mint ha tálcán elénk rakják.
Zakyntos a carretta-carretta álcserepes teknősök egyik tojásrakó helye. Az itteni utazási irodák lehetővé teszik a teknősök természetbeli megcsodálását, a szervezett utakon 15 euroért bárki részt vehet.
Izlandon például orka- és bálna-lesek, Madeira szigetén pedig bálna- és delfin-les programok várnak az utazókra, természetes közegükben megmutatva a tenger angyalait. Nem kell még ennyire messzire sem mennünk, hogy delfineket lássunk, hiszen Horvátországban több helyen is találkozhatunk vadon élőkkel, például Veli Losinij térségében. Franciaországban Cannes környékén ls Szicilíának bizonyos partszakaszain is számos program várja az ide tévedőket. 

“Ginsan” és Mátrai Eszter beszélgetnek

Aki nagyvadat szeretne látni, annak ajánlom a szafarit vagy a „gorilla-lest” Ugandában.
Végezetül egy idézet, mely szerintem tökéletesen megfogalmazza azt, amiért ez a cikk megíródott.
Az emberekhez hasonlóan az állatoknak is vannak a létfenntartással kapcsolatos érdekeik, amelyeket sosem (vagy legfeljebb kivételesen) szabad megsérteni, még akkor sem, ha az emberi társadalom számára az hasznosabb lenne. Például az állatoknak joguk van a szabadságra, ezért nem szabad őket számukra ártalmas módon korlátok közé szorítani, még ha az sok előnnyel és költségcsökkenéssel járna is. David De Grazia
KALANDRA FEL!