ÁLLANDÓ VÁLTOZÁS

A 21. század egyre nagyobb kihívások elé állít minket, ezeknek kell megfelelnünk. A legnagyobb ellenség a folyamatos stressz, a teljesítmény kényszer, a munkahelyi légkör, a túlzott aggodalom, a veszekedés és a félelem. Emellett a tájékozódás okozza a legnagyobb problémát, hogy hova forduljunk a problémánkkal, pontosan mit tegyünk. Forduljunk orvoshoz, vagy próbáljuk meggyógyítani saját magunkat? Hányszor halljuk a reklámban, hogy „vény nélkül kapható”, mintha csak szándékosan tartanának vissza attól, hogy felfedjük a fájdalom vagy betegség igazi okát. Az immunrendszer egyensúlyban tartása elsődleges. Mindenhonnan ezt halljuk, de hogy ez pontosan mit jelent, az nem is olyan egyértelmű. Erről kérdeztük Dr. Kricsfalvi Pétert, aki belgyógyász, reumatológus, és a „Stressz a lelke mindennek” című könyv szerzője.

Dr. Kricsfalvi Péter szűrési programjaiban évente több ezren vettek részt. A hagyományos orvoslás mellett számtalan alternatív, természetgyógyászati módszert alkalmaz. Elkötelezett híve a megelőzésnek és a szelíd gyógymódoknak, amelyek elősegítik a betegek aktív részvételét saját gyógyulásukban. A világ számos országában tanulmányozta a gyógyítás alternatív lehetőségeit, melyeknek egyes elemeit sikeresen építette be a hagyományos orvoslás módszerei közé. Megtanulta, hogy a gyógyításhoz nem elég a betegség, vagy a beteg szerv kezelése, meg kell ismerni a páciens élettörténetét, szűkebb-tágabb környezetét, élet- és munkakörülményeit, a betegséghez, a gyógyuláshoz való viszonyát, ezzel kapcsolatos vágyait, szükségleteit.
– Ön valójában stresszmegelőzési szakértő?
Dr. Kricsfalvi Péter: 
– Így is lehet fogalmazni. Ezen a területen sok saját tapasztalatot felhalmoztam, de mások kutatásait is figyelemmel kísérem a témában. Részese voltam egy hosszú, tíz éves, követéses vizsgálatnak, mely azt mutatta – de más egyéb külföldi vizsgálatok is–, hogy már bizony 20-25 éves korban elkezdődnek bizonyos elváltozások a szervezetben. Ezek még nem okoznak betegséget, de már olyan kockázati tényezők, amelyek, hogyha társulnak bizonyos életmódbeli gyengeségekkel, például az elhízással, dohányzással, túlzott alkohol fogyasztással, mozgáshiánnyal, egyebek, akkor ezek a kockázati tényezők 10-15-20 év alatt – mire elérünk az 50 éves életkorig már halmozottan –, megjelennek a szervezetben, és ilyenkor viszonylag váratlanul, és viszonylag fiatal korban betegségeket indukálnak, betegségeket okoznak.
A másik leggyakoribb rizikófaktor, a stressz. Életünk velejárója, így a stressz teljes kiküszöbölése nemcsak lehetetlen, de nem is kívánatos. A stressz nem mindig valamely káros tényező következménye: hatása kizárólag attól függ, hogy mennyire veszi igénybe a szervezet alkalmazkodóképességét. Bármely normális tevékenység (munka, játék, felfedezés, érzelem) jelentős stresszt okozhat, minden ártalmas következmény nélkül. Életünkben a káros vagy kellemetlen stressz, az úgynevezett distressz tartós fennállása, jelenléte okoz megbetegedést.
A hagyományos gyógyítás gyakran tüneti kezelést folytat, időbe kerül, míg egyértelművé válik a túlzott stresszterhelés és az adott szervi rendellenességek, megbetegedések közötti összefüggés.
– Eszerint a 21. században másként vagyunk egészségesek, vagy betegek?
KP
: – Az embereknek több mint 99%-a egészségesnek születik. Mégis már viszonylag fiatal korban, gyerekkorban, fiatal ifjú korban egyre több problémával küszködünk. Ezek elsősorban gyerekkorban tartáshibák, magatartás zavarok, és különféle, főleg mozgásszervi, lúdtalp, ferde gerinc és a többi. Majd később aztán jönnek azok a betegségek, amelyek elsősorban az életmódunkkal, magatartásunkkal vannak összefüggésben. Táplálkozásunktól függ, mozgáshiányunktól függ, és így szépen eljutunk 50-60 éves korunkig, amikor már jól elhíztunk, idegesek, feszültek vagyunk, lemondók, egy kicsit depressziósak, és egyre nehezebben birkózunk meg az életnek az egyébként természetes kihívásaival.
– Ez egy kényszerpálya?
KP: – Biztosan nem. Egy sokkal jobb, sokkal élhetőbb, sokkal élvezetesebb módja is van az életnek. Nevezetesen a boldog gyermekkor, a boldog családi élet, amelyik megteremti a kereteit, feltételeit annak, hogy a gyerek egészséges maradjon, játsszon, felszabadult legyen, ne legyenek feszültségei, sportoljon, kulturálódjon, szokja a zenét, ismerje meg a legváltozatosabb ételeket, és a többi. És akkor nagyobb korban, serdülő korban már el tudja dönteni, hogy mi az, ami jó, mi az, amit szeret, mi az, ami hasznos neki.
Itt jön képbe a környezet hatása…
KP: – Természetesen. Ez a döntés nyilván attól is függ, hogy a felnőttek hogyan segítik a döntéshozatalban az ifjúságot. El kell gondolkozni azon, hogy miért van az, hogy ha alkoholkedvelő a család, akkor az egyik gyermek éppen ebből a családból soha nem fog alkoholt fogyasztani, és nem iszik, a másik ugyancsak alkohol kedvelő lesz, és alkoholistává válik.
Más függőséggel is hasonló a helyzet?
– Ugyanez vonatkozik a dohányzásra. Az egyik gyerek nem fog dohányozni, a másik dohányozni fog. Tehát ezek mind-mind döntések, de előtte szülői mintákat látnak, és ezeket a szülői mintákat a fiatalok vagy pozitívan, vagy negatívan értékelik, de mindenképpen hatnak rájuk. Tehát egyáltalán nem mindegy, hogy milyen mintát adunk. És akkor eljutunk a felnőtt korig, amikor már saját magunkért vagyunk egyértelműen felelősek, és nem háríthatjuk sem a szülőkre, sem a társainkra, sem a külvilágra a keletkező gondjainkat.
Mi az, amire a felnőtté váló, de még fiatal embereknek leginkább oda kell figyelniük?
KP: – Itt nyilván az életmódról kellene és lehetne nagyon sokat beszélni. Ez nagyban befolyásolja a jövőnket. Ezért van jelentősége az ifjúkornak, a gyerekkornak, és egyáltalán az ekkor elkezdett egészséges életmódnak és a megelőzésnek. Ez a megelőzés, ez lehet, hogy egy kis odafigyelést igényel, de biztos, hogy nem fáj, mint egy orvosi beavatkozás adott esetben, vagy egy műtét. Biztos, hogy sokkal kisebb tortúrával jár, mint hogyha orvostól orvoshoz járunk. Ugyanakkor kétségtelen, hogy erőfeszítést igényel, hiszen nem könnyű munka, vagy akár iskola után még elmenni egy nagyot sétálni, hiszen nem könnyű rendszeresen sportolni, nem könnyű lemondani időnként még egy korsó sörről, vagy bármilyen olyan finomnak tűnő ételről, amit egyébként meg szoktunk enni, és egy bőséges vacsoráról is néha nehéz lemondani, de megéri. Ezek azok a mozzanatok, amikor sok kicsi sokra megy alapon elrontjuk az életünket.
– Már kisgyerekként is odafigyelést igényel az egészségünk – bár ilyenkor ez még javarészt a szülők feladata –, de később, ahogy egyre több időt töltünk iskolában, munkahelyen, fokozatosan át kell vennünk ezt a feladatot.
KP: – Az életünk másik nagy területe a családon kívül, az a munkahely. Vagy éppen gyermekkorban az iskola, de mindenképpen az a terület, ahol a többi munkatársunkkal, a többi emberrel érintkezünk. Ezek időnként feszültségeket generálnak, ahol tanár-diák viszony, főnök-beosztott viszonyokban élünk, és ezek mind-mind feszültségeket okozhatnak. Ez a stressz – közhasznú néven stressz –, ez életünk velejárója. Időnként bizony rettenetes méreteket ölthet, ellehetetleníti a mindennapjainkat. Ettől aztán depressziósak leszünk, ettől – ahogy köznyelven mondjuk –, „befeszülünk”. Ez a „befeszülés” az izomzat feszülését éppúgy jelenti, mint adott esetben vérnyomás emelkedést, vércukor emelkedést, és a többi, tehát mindaz, amit a mellékvese túlműködése okozhat, és ezt, hogyha nem tudjuk kioldani, hogyha nem tudjuk levezetni, komoly megbetegedési forrás lehet.
A stressz oldására vannak már hatásos módszerek?
KP: – Sajnos Magyarországon a stresszoldás legközkeletűbb formája az alkoholfogyasztás. Ez főleg munka után, esténként nagyon gyakori, és ez nem szegény-gazdag probléma, mert jól ismert az, hogy a jól kereső, magas presztizsű menedzsereknek az életvitelébe is beletartozik adott esetben a whiskyzés vagy bármilyen italnak a fogyasztása. Ennek az egyik oka az, hogy olyan kihívásnak vannak kitéve, olyan feszültségeket gerjesztenek a velük szemben támasztott elvárások, amelyeknek a kioldását gyorsan, például gyógyszer, altató vagy éppen az alkohol fogyasztás oldja meg. Ezek mind-mind hibás reflexek. Itt a sokkal célravezetőbb és egészségesebb szintén a rendszeres sport, a rendszeres testmozgás, a kikapcsolódás, színház, mozi, aktív sportolás, túrázás, táncolás, bármi más, zenehallgatás, sokkal jobb és egészségesebb.
Egészségesnek születünk, és „csak” annyi a feladatunk, hogy ezt az egészséget megőrizzük.
KP: –Mindez, amiről eddig szó volt, ez mind a megelőzés kategóriájába tartozik. Ezek elengedhetetlenek, és aki a megelőzésben jeleskedett és megtett bármit is az egészségéért, az sokkal felkészültebb lesz, és sokkal átgondoltabb lesz akkor is, amikor valamilyen betegség kapcsán orvoshoz kell fordulni, hiszen más dolog gyógyítani, meggyógyítani valakit – szinte nem is lehet akarata ellenére senkit meggyógyítani –, és más dolog – és a szóban is van különbség –, meggyógyulni.
Ez egy fontos különbség.
KP: – Inkább egy másfajta szemlélet. Meggyógyulni a beteg tud, meggyógyítani senkit nem lehet a páciens, a beteg akarata ellenére. Tehát gyógyulni akarni kell, és akkor lehet segíteni a gyógyulásban. Azt gondolom, hogy egy korszerű, XXI. századi magatartás, a gyógyító munkában is a partnerség. A páciensnek és az orvosnak a partneri viszonya. Amiben természetesen az orvos a tudományánál fogva sokat tud tenni, sokat tud segíteni, de a páciensnél saját magát jobban senki nem ismeri, és szükség van arra a belső gyógyító energiára, azokra az aktív cselekvésekre, amelyek az orvos gyógyító tevékenységéhez hozzájárulnak. Csak így együtt, ez a partneri viszony jelenti azt a 100%-os megoldást, amelyik adott betegségekben célravezető lehet.
– Az ember azt gondolná, hogy ez teljesen magától értetődő.
KP: – Ezt nem mindenki ismerte még fel, és nem csak a páciensek, hanem az orvosok részéről sem, de azt kell mondjam, hogy a pácienseknek ma Magyarországon körülbelül 40%-a igényli ezt a fajta együttműködést – orvos-beteg együttműködést –, és ma már egyre inkább az orvosok is elfogadják, hiszen már tanítják az egyetemeken is azt, hogy a jó orvos-beteg kapcsolat az a gyógyulásnak elengedhetetlen feltétele.
– Fontos a jó orvos-beteg viszony és ehhez párosul az egészséges életmód, aminek a kialakításában, fenntartásában szintén sokat segíthet az orvos.
KP: – Természetesen. A helyes életmód az 40-50%-ban segít abban, hogy egészségesek maradjunk, de hát azért a környezeti ártalmak, a genetikai meghatározottságunk, és egyebek befolyásolják az életünk, az egészségünk alakulását. Tehát ajánlatos, sőt azt kell mondanom, hogy egyre kívánatosabb, hogy évente – bizonyos esetekben, bizonyos genetikai meghatározottságok esetén, akár félévente –, elmenjünk egy-egy rutinvizsgálatra, orvosi megfigyelésre, és tisztázzuk, hogy egészségesek vagyunk, nincsen semmi baj, mehet tovább az élet.
– A legtöbb embernél – még talán azoknál is, akik egyébként odafigyelnek az étkezésükre, és eljárnak mozogni –, ez a lépés hiányzik. Hiányzik, mert tartunk tőle, hogy az orvosi vizsgálat milyen kellemetlenségekkel, következményekkel jár majd.
KP: – A kivizsgálásnak az egyik legkíméletesebb módja egy laborvizsgálat és egyebek mellett, az az újszerű vizsgáló módszer, amelyik szervezetünk hő kibocsátását az infravörös tartományban méri. Ez a vizsgálat azért rendkívül fontos, mert szervezetünk, aktuális, funkcionális állapotáról ad pillanatnyi képet. Semmilyen külső beavatkozás a szervezetünket nem éri, a szervezet anyagcsere folyamatai által termelt hőmérsékletet méri meglehetősen standardizált formában. Sőt a páros szerveknél, akár összehasonlító módon meg lehet különböztetni, hogy jobb oldali, bal oldali térd izületnek például, vagy bármilyen más páros szervnek az egyik-másik oldal közötti különbséget. Ez numerikusan, számszerűen megmutatja, hogy ez most 36,8 vagy 37,2. Tehát rendkívül precíz, pontos, nagyon érzékeny vizsgálat.
– Ez egy minimális eltérés. Van ennek jelentősége?
KP: – Általánosan felhívja a figyelmet olyan dolgokra, ami például gyulladást jelez, vagy valamilyen gócot a szervezetben, és ráirányítja a figyelmet valami további vizsgálat szükségességére.
– Nem okoz problémát, a többszöri mérés?
KP: – Bármikor ismételhető, hiszen semmilyen külső behatás a szervezetet nem éri. Például műtétek után, rehabilitáció, vagy korai stádiumban észlelt változás nyomon követésére a legkíméletesebb módszer, mert nincs sugárzás, tehát nem terheli a szervezetet feleslegesen. A szervezet által kibocsátott sugárzásokat méri megfelelő, speciális kamerával. Én azt gondolom, hogy mivel ezzel a méréssel elkerülhető a sok felesleges vizsgálat, a várakozás és a munkából való kiesés, összességében olcsóbb, mint az eddig alkalmazott eljárások. Akárhányszor ismételhető, és nagyban segíti az orvost a továbbgondolkodásban, milyen irányba fókuszáljon, milyen irányba menjen tovább, akár képalkotó diagnosztikában, akár laborvizsgálatok tekintetében, és ez nagyban leegyszerűsíti a pácienseknek a szűrővizsgálatát. Mindenképpen a megelőzést célzó, vagy olyan kezdeti stádiumban lévő elváltozásokat kimutatni tudó, vagy arra a figyelmet felhívó vizsgálati módszerről van szó, amelyik ma még méltatlanul háttérbe szorul, de egyre inkább a korszerű diagnosztikai eszközök sorába fog tartozni.
– Mely területeket érdemes ilyen módszerrel vizsgálni?
KP: – Ez a mérés a test bármelyik pontján alkalmazható. Sőt, az egész testet érdemes átnézni a fejünk tetejétől, a koponyánktól, egészen a talpunkig. Célszerű igénybe venni a teljes testkép-diagnosztikát, mert így holisztikusabban lehet megközelíteni a problémát. A fájdalom egyik érdekes tulajdonsága, hogy kisugározhat, vagyis máshol jelentkezhet, mint ahol valójában képződik. A vizsgálat maga rendkívül rövid. 15-20 perc alatt elvégezhető, és egyszerűen megadja azt a biztonságot, hogy nem egy adott részt, egy adott részterületet nézünk csupán, hanem nagyon helyesen az egész testet, az egész szervezetet átnézzük, és ha mellé még további kérdéseket teszünk fel, esetleg kiegészítő vizsgálatokat is elvégzünk, akkor egészségmegőrzés, szűrővizsgálat szempontjából nagyon egyszerűen és gyorsan végezhetünk. Ha pedig bármilyen rendellenességet fölfedezünk, akkor célzottan lehet a továbbiakban vizsgálni, hiszen az egész test működését egyszer ezzel az infravörös tartományban elvégzett méréssel föltérképeztük.
– Egyre jobban terjed – és szerencsére nem csak a multiknál –, hogy a munkáltató is szerepet vállal a dolgozói egészségmegőrzésében.
Dr. Kricsfalvi Péter:  – A munkáltatóknak nagyon jó kiinduló pontot adhat, hogy az adott munkakörnyezetben milyen terhelések mutatkoznak a munkatársaknál (stressz, rossz tartás stb.). Az egészségmérés egyszerű, gyors, a munkahelyen elvégezhető. Nem kell hozzá külön orvosi rendelő kialakítása. Egy egyszerű, szeparált helyiségben, egy szobában elvégezhető, és megnyugtató a dolgozók számára. Én azt gondolom, hogy annyit költenek ma a munkáltatók a dolgozóik oktatására, képzésére, egy sor olyan fejlesztési programot végeznek el, és olyan technikákat alkalmaznak ezek a munkavállalók, amelyeket nem tud bárki, bármikor ellátni. Tehát nagyon fontos a munkáltatónak, hogy ne essen ki, akár csak egy napra is a munkavállalója. Ezzel a készülékkel biztonsággal lehet azt kimutatni, hogy egészséges-e valaki, és maga a vizsgálat, és az eredmény is gyorsan megvan. Nem kell elmenni rendelőkbe, nem kell előjegyzésekre várni, megszervezett formában. Fél óra alatt teljes képet lehet adni az aktuális állapotáról a páciensnek. Ezután már az ő döntése, hogy milyen irányba folytatja a kezelését, vagy egyszerűen belenyugszik abba, hogy nincsen semmi probléma, és tud felszabadultan tovább dolgozni. Az egész életünk folyamatos, kisebb-nagyobb változások sorozata. Az, hogy milyen hosszú, és milyen minőségű életet élünk, nagyban függ attól, hogy ezekre a változásokra, hogy tudunk reagálni. Ebben segít az egészséges táplálkozás, a rendszeres mozgás, és a változás időben történő felismerése, amiben fontos szerepe van az orvosnak és a modern eszközöknek.

 

 

Author: Malinoczki Zoltán

Vélemény, hozzászólás?