Aleister Crowley mágus, költő, próféta és híres okkultista  talán a legellentmondásosabb és legtöbbet vitatott személyisége a modern spirituális mozgalomnak és a témába vágó irodalomnak. Korának búlvársajtója időnként úgy emlegette őt, mint „A nagy szörnyeteg”, máskor meg mint „A legbűnösebb férfi a Földön”. 

Aleister Crowley, mint Baphomet (O.T.O)

Aleister Crowley 1875. október 12-én született Leamington Spa-ban, Warwickshire-ben. Szülei: Edward Crowley és felesége, Emily gazdag sörfőzők és a tiszteletreméltó brit polgárok, hithű keresztények és odaadó tagjai a Plymouth-i Testvériség csoportnak. Gyermeküket mélyen vallásos, bigott atmoszférában nevelték, ami ellen a kis Aleister hamar lázadozni kezdett.
Egész élete ezután egy lázadásnak tűnik a szülei ellen és minden ellen, amit családja képviselt.
11 éves volt, amikor az apja meghalt, Crowley örökölte a család vagyonát és elköltözött, hogy a Trinity Főiskolán tanuljon Cambridge-ben. 

Ott kezd írni, és közben tanulmányozta a költészetet. Rajongott a természetért, s kimondottan ügyes hegymászó volt, megszállottan próbálkozott megmászni a Himalája legmagasabb csúcsait. 1898-ban publikálta első verseskönyvét: „Aceldama, A Place to Bury Strangers In” címmel, a filozofikus gondolatokat tartalmazó kötetet a „Cambridge-i Főiskola úri embere” álnéven adta ki. Az előszóban leírta, hogy „miként verekedett meg az Isten és a Sátán az ő lelkéért”.

A Trinity-n folytatott tanulmányai közben kezd érdeklődni az okkultizmus iránt, szobatársával – Allan Bennett-el –, szinte habzsolták az e tárgykörben hozzáférhető könyveket. Crowley bevallotta, hogy különösen izgatta őt a tortúrák leírása és a vér látványa. Szeretett fantáziálni önmaga megalázásáról és bántalmazásáról egy bizonyos „Skarlát Nő” által, akit független, bűnös és domináns lényként jellemez.
Egyetemi éveiben került a kezébe Arthur Edward Waite munkája: „The Book of Black Magic and of Pacts” (A Fekete Mágia és Paktumok Könyve). Ez a mű határozott célzásokat tartalmaz egy titkos okkult testvériségre, Crowleyt egyre jobban érdekelte a világ misztikus oldala.
Levelet írt Waite-nek, hogy minél több információt tudjon meg. Edward megemlítette neki a “The Cloud upon the Sanctuary” (írója: Carl von Exkartshausen) című könyvet (Felhő a Szentély felett), és a Nagy Fehér Testvériséget és Crowley elhatározta, hogy csatlakozni fog ehhez a csoporthoz. 1898-ban november 18-án (Bennett barátjával együtt) megtörténik a beavatásuk az „Arany Hajnal Hermetikus Rend” szabályai szerint, és a Nagy Fehér Testvériség tagjaivá válnak.

1899-ben Crowley jelentkezett, hogy tagja lehessen a George Pickingill Kovenjének, New Forrest-ben. Old George Pickingill életrajzából tudjuk, hogy itt eleinte nem látták szívesen, végül azonban (állítólag) megszerezte a második fokozatot is, mielőtt elbocsátották. Az indoklás szerint Crowley “megvető magatartást tanúsított a nőkkel szemben, a szertartásokon gyakori volt az általa elkövetett szabályszegés“, személyes egója és szexuális perverziói már ekkoriban is sokakat megbotránkoztattak. A Koven egyik papnője úgy emlékezik rá, mint „mocskos elméjű, gonosz hajlamú és rosszindulatú kis szörny!”
Kitiltása és végleges kirekesztése a New Forrest-i boszorkányok köréből, nem vetett rá jó fényt az Arany Hajnalban sem.
A nyugtalan szellemű ifjú a diploma megszerzése nélkül hagyta ott a Trinity Főiskolát, majd kibérelt egy kis lakást a hírhedt londoni Chancery sikátorban.
Aleister Crowley-nak rögeszmés vonzalma volt a mágiához és szépen araszolt az Arany Hajnal fokozatain felfelé, végül azonban a Londoni Páholy vezetői alkalmatlannak látták a második fokozatra.
A fiatal mágus-tanonc 1899-ben Párizsba költözött, hogy megismerkedjen S. L. MacGregor Mathers-vel. A rend vezetőjét arra kérte, a második fokozatra léphessen. Mathers ekkoriban nézeteltérésben állt Londonnal, és a jelentkezőben szövetségest érzett. A Londoni Páholy megrökönyödésére engedélyezte Crowley kérését: beavatta a második fokozatba.
Mathers – Crowleyhoz hasonlóan –, erősen misztikus beállítódottságú, versengő ember volt.

Mathers megtanította Crowleyt az Abra-Melin mágiájára, mégsem sikerült itt további rangokat szereznie. Elvi és gyakorlati vitákba keveredtek, és intenzív mágikus háború alakult ki közöttük. Mathers azt mondta, hogy „asztrális vámpírt küldött, hogy támadja meg Crowleyt, aki egy démoni sereggel válaszolt, amit Belzebub vezetett.”
1900. áprilisában Mathers – a Londoni Páhollyal folytatott küzdelmei során –, visszaküldte Crowleyt Angliába, mint „speciális küldöttet”, aki ezután ott több sikertelen kísérletet tett, hogy ott megszerezze az irányítást. Végül Mathers-t és Crowleyt is eltávolították a rendből.
Crowley utazni kezdett, intenzíven tanulmányozta a keleti okkult rendszereket és a tantrikus jógát; megismerte a buddhizmust és az I Ching-et is.
Hazatérése után rövid időre a skóciai Loch Ness tó partjára költözött.

Loch Ness

1903-ban megismerte Rose Kelly-t (az ismert művész, Sir Gerald Kelly testvérét), akit hamarosan feleségül vett, s egy közös gyermekkel ajándékozták meg egymást. A következő évben (1904. áprilisban) az egyiptomi nyaralásuk során ő és Rose mágikus rituálén vettek részt, amelyen állítólag “üzeneteket kaptak az ókori istenektől.” Erről szól a leghíresebb könyvének – “Liber Legis, the Book of Law” – első három fejezete. Itt írta le előszőr a később sokszor idézett mondatát: „Tedd azt amit akarsz, s ez lesz a törvény teljessége! A szeretet a törvény, mert a szeretet az akarat alatt áll.” Ezek a gondolatok Crowley tanításainak alapelvei, s végigkísérték egész további hányatott életét.

Rose Kelly és a család

1909-ben Crowley elkezdte vizsgálni az asztrál-sík szintjeit asszisztensével, a költő Victor Neuberg-gel, akivel ekkoriban énokiánus mágiát használtak. Crowley mély meggyőződéssel hitt abban, hogy “sikerült átlépnie a szakadékot, és öntudata képes volt egyesülni az Univerzális Tudattal”. Szellemi utazásait a „A vízió és a hang” című művében írta le, amit először az The Equinox nevű saját tulajdonú magazinjában közölt. 
1909-től 1913-ig, Crowley folytatásokban hozta nyilvánosságra az Arany Hajnal titkos rituáléit a magazinjában, ahol természetesen a költeményeit is megjelentette.
Mathers – aki a legtöbb rituálé szerzője volt és a még mindig egymás legnagyobb ellenfelei voltak –, megpróbálta legális végzéssel megállítani, de elbukott. Ez az akciója Crowley-nak nagy nemzetközi sajtóvisszhangot és hírnevet adott.
Aleister Crowley rövid idő alatt hírhedtté vált, mint sátánista fekete mágus, ráadásul nyíltan identifikálta magát a 666-os számmal, a bibliai Antikrisztus számával.
Körülvette magát ún. Skarlát Nőkkel, a legismertebb közülük Leah Hirsig, az úgy nevezett “Ape of Thot” (Thot majma).
Közös ivászatokban vettek részt, de kedvüket lelték a drogokban és az orgiasztikus szexuális mágiában is.

Egyes hírek szerint, Crowley a hölgyekkel számtalan alkalommal próbált létrehozni egy Mágikus Gyermeket, ilyen irányú kísérleteit a „Moonchild” (Holdgyermek) című könyvében írta le 1929-ben.
1912-ben Crowley beavatott lett az Ordo Templi Orientis germán okkult rendbe. Átköltözött Amerikába, ott élt 1915-től 1919-ig, majd megint költözött, ezúttal Szicíliába, ahol megalapította a Thelema Kolostorát Cefaluban.
Elmerült az olasz okkultizmus tanulmányozásában és 1922-ben az Ordo Templi Orientis feje lett.

Az újságírók ekkor már úgy írtak róla, mint „a legbűnösebb férfi a világon”, ezt a „címét” a kolostorban tartott sátánista gyűlések miatt kapta.
1923-ban Mussolini, Olaszország diktátora személyesen döntött arról, hogy a férfinak el kell hagynia Szicíliát.
Crowley ezt követően megfordult Tunéziában és Németországban is, mielőtt letelepedett Franciaországban, ahol Israel Regardie titkáraként dolgozott. Regardie később kiemelkedő szerepet játszott az Arany Hajnal teljes rituáléinak a felfedésében. Crowley folytatta utazásait Európában, eközben nőtt a heroinfüggősége, amit későbbi éveiben sem tudott leküzdeni.
Visszatért Angliába 1929-ben, itt találkozott és elvette Maria Ferrari de Miramar-t. Az esküvőt Lipcsében tartották.

1932-ben Crowley találkozott Sybil Leek-kel, egy másik híres boszorkánnyal és gyakori látogatója lett otthonának.
Sybil ekkor még csak 9 éves volt, később azt írta önéletrajzában, az „Egy boszorkány naplójá”-ban, hogy Crowley beszélt neki első ízben a boszorkányságról. Ő tanította meg a szavak erejére, és adta meg az instrukciókat, hogy milyen rejtett értelmű szavakat használjon (azok vibrációs ereje miatt) a mágiában.
Crowley belekeveredett egy kínos rágalmazási ügybe is. 1934-ben beperelte Nina Hamnettet, a kiváló szobrászt. Nina a „Laughing Torso” (Nevető Torzó) című könyvében azt állította Crowley-ról, hogy “fekete mágiát végez”. Crowley bizarr életstílusa és felháborító írásai miatt a bírói döntés nem volt váratlan: Crowley elvesztette a pert, s anyagi csődbe jutott.
Halála előtti évben (1946-ban) egy közös barát – Arnold Crowther –, bemutatta Crowleyt Gerald B. Gardner-nek. Találkozásaik Gardnerrel végül az „Árnyak Könyve” című mű eredetéről szóló vitához vezetett. (Állítólag Gardner fizetett Crowley-nak, hogy helyette írja meg, de ne a tényleges szerző neve alatt jelenjen meg).

Patrica Crowther és Gerald Gardner

Doreen Valiente későbbi könyveiben sokat tett, hogy fényt derítsen a szerzői jogvita részleteire.
Gerald Gardner-rel való találkozásai alatt Crowley már gyenge öregember volt, egy magánhotelben élt Hastingsben, a drogok miatt egészségi állapota feltűnően leromlott. 
1947. december 1-én hunyt el.

Számos könyve mára klasszikussá vált. Ezek közül a jelentősebbek: Gnostic Mass (Gnosztikus Mise), The Book of Law (A Törvény Könyve), Magick in Theory and Practice (Mágia Elméletben és Gyakorlatban), 777 and Other Qabalistic Writing (777 és más kabbalisztikus írások), valamint a The Book of Thot.
(Fordította: Salem Charles G. Leland)
Források:
The Encyclopedia of Witches & Witchcraft – Rosemary Ellen Guiley.
An ABC of Witchcraft Past and Present – Doreen Valiente
Encyclopedia of Wicca & Witchcraft – Raven Grimassi 
Witchcraft for Tomorrow – Doreen Valiente