Ez a filmem önéletrajzi regényen alapszik. Egészen véletlenül akadtam egy könyvesboltban Aglaja Veteranyi könyvére. Az írónő anyanyelve román volt – a papája volt magyar, ezt a filmben megfordítottuk, hogy a mamája legyen az és magyarul beszélhessünk. A vándorcirkuszokban ugyanakkor úgy nőnek fel a gyerekek, hogy szinte semmilyen anyanyelvük nincs, hanem elképesztően keverik a németet, az angolt, az oroszt és a többi nyelvet, hisz mindenki a világ legkülönbözőbb pontjairól érkezett. Aglaja Veteranyi gyermekként Svájcban egy intézetbe került. 9-10 éves korában még analfabéta volt és ott németül tanult meg írni-olvasni, s így németül írta később a könyveit. Ez a regény tőmondatokból áll, elképesztően erős, groteszk írás. Egy nagyon szabálytalan regény, kicsit olyan, mint egy szabadvers, amiben benne van az ő egész traumája: hogy őt arra nevelték, hogy ki kell válni a többiek közül, híresnek kell lenni. Amikor viszont bekerült a puritán, vallásos nevelőintézetbe, akkor pedig azt mondták neki, hogy „Isten nem szereti azokat, akik ki akarnak tűnni a többiek közül”, egyformának kell lenni. E két elv között hatalmas szakadék húzódott, s ott megbicsaklott benne valami, ráadásul kicsi gyerekként elválasztották a mamájától, aki az egyetlen biztos pontot jelentette a számára. A film ennek az összetett, sok nehézséget megélt izgalmas személyiségnek a történetét meséli el.

Sabina szerepében: Ónodi Eszter

A FŐSZEREPLŐ
Ónodi Esztert hosszú casting után választottuk ki. Mikor megkapta a szerepet, elmondta, hogy neki tériszonya van. Az ő személyisége azért tökéletesen stimmel a filmbéli karakterrel, Sabinával, mert Eszter nagyon erős egyéniség. Amit elhatároz, hogy megcsinál, amit a fejébe vesz, annak megvalósításában még a saját, személyes adottságai sem gátolják meg. Azt mondta, ő nem tudott kimenni egy függőfolyosóra sem. Ehhez képest a tériszonyát úgy leküzdötte, hogy utána a cirkuszkupolába 25 méter magasba is felhúzhattuk. A film forgatása sajnos többször is csúszott, s így Eszternek legalább fél éve volt arra, hogy egy artista-tanárral készüljön. Az alatt az idő alatt Eszter megtanult különféle cirkuszi mutatványokat és a filmben látható karikás artista-gyakorlatot is.
A szemem láttára izmosodott meg a karja, a háta, elképesztő metamorfózison ment keresztül! A film készítése során Eszternek több kaszkadőre is volt, de a legveszélyesebb számban egy fiatal artistaképzős lány végezte a halálforgást a magasban. A lány mindig hibátlanul megcsinálta a gyakorlatot a próbákon, de „élesben”, a felvételen – amikor a Fővárosi Nagycirkuszban ezer statiszta ült – a kaszkadőrlány lezuhant. Megfogta őt a biztosító-kötél, de kizuhant a képből, a statiszták pedig kinevették őt. Ez a lányt annyira sokkolta, hogy utána többször már nem tudta a gyakorlatot megcsinálni. Talán, ha lett volna időnk várni néhány órát, vagy napot, ez változott volna, de azt az ezer statisztát mi csak hat órára tudtuk megfizetni, nem volt mód pótforgatásra, tehát akkor és ott kellett azt a jelenetet felvenni. Már ott tartottam, hogy ha nincs meg ez a jelenet, át kell írni a forgatókönyvet. Ekkor Ónodi Eszter azt mondta, hogy ő megpróbálja megcsinálni. Úgyhogy felhúzták a cirkuszi sátor magasába, és a kaszkadőr helyett is elvégezte a gyakorlatot, így már összevágható lett a karikás szám, amitől a filmbéli Sabina olyan híres lett hazájában.
Utólag azt gondolom, hogy ezt nem lett volna szabad hagynom. Ha egy picit is van idő gondolkodni, akkor nekem, a rendezőnek azt kellett volna mondanom, hogy „nem, majd kitalálunk valamit.” Eszter tökéletes színész-alkat – mikor „ott vagyok, és csinálni kell”, a legjobbat tudja kihozni magából. Abban a feszült pillanatban, amikor mindenki azt érezte, hogy rajta áll vagy bukik, hogy az a jelenet meglegyen, ő megcsinálta! Eszter utóbb elmesélte nekem, hogy az összes fizikai erőpróba mellett a legnagyobb kihívást számára mégis a sok-sok kakasfej megevése jelentette .  A kakasfejnek még a látványától is undorodott, miközben azt kellett játszania, hogy élvezettel szopogatja ki az agyvelőt.
ENRICA STAUBERTIRŐL
A hajon függő jelenetekben is volt Ónodi Eszternek kaszkadőre, aki tényleg a saját haján lóg. Egész Európában egyetlen olyan fehérbőrű nő létezik, aki ezt a számot meg tudja csinálni. Ez egy ázsiai produkció, mert az ázsiaiak haja sokkal erősebb. Megtaláltuk Enrica Staubertit, egy cseh hölgyet, aki képes megcsinálni ezt a számot, olyannyira, hogy ő a valóságban is lógott, még helikopterről is a saját hajánál fogva. Szerencsénkre alkatilag emlékeztet Eszterre. Magát a hajon lógás titkát nem árulta el nekünk, de sokat tanult, gyakorolt ő is Eszterrel. A film készítése közben rájöttem arra, hogy nem csak annak kell nagyszerűnek lenni, aki „lóg”, hanem annak is, aki felhúzza őt. Nagyon egyenletesen kell csinálni, nem szabad megrántani, mert akkor megskalpolhatja. Hatalmas bizalomnak kell lenni afelé az ember felé, aki őt felhúzza. Enrica Stauberti a bátyjával dolgozik kicsi gyerekkora óta.
Több jelenetet a híres európai vándorcirkuszban, a Roncalli-ban vettünk fel. Olyan szerencsénk volt, hogy épp Bécsben vendégszerepeltek, a Városháza előtt verték fel a sátraikat. Megegyeztünk, hogy amikor nincs próba, akkor délelőttönként forgathattunk náluk. Néhány napunk volt csak, minden perc kiszámolva. Mikor megérkezett Prágából Enrica Stauberti, azt látom, hogy be van gipszelve a lába egészen derékig. Döbbenten néztem rá, de Enrica megnyugtatott, hogy megcsinálja az attrakciót.  Jött a testvére, levágta róla a gipszet, jött egy segítő, aki először tartotta őt, majd megfogta a derekát, elindította, majd a testvére nagyon óvatosan felhúzta. Enrica a Cirkusz kupolában, a saját hajánál felfüggesztve égő fáklyákkal zsonglőrőzőtt, majd mikor leért, elkapták óvatosan a derekát, és már jött is az orvos és újra begipszelték. Eszter és Enrica mindketten nagyon erős nők, akikben tökéletesen lehet bízni, hogy nem fognak cserbenhagyni, s akiknek rengeteget köszönhet a film!
JÁVOR BABETT ÉS MÓGA PIROSKA
Nagyon nehéz olyan filmet forgatni, amiben a gyerekszereplő két életkorára is szükség van – jelen esetben a címszereplő hat és tizenhat éves a filmben. A szem szín, a bőr árnyalata, az arcforma, ezek nem változnak egy emberen. Ha képileg hiteles akarsz lenni, akkor fontos, hogy ők bizonyos külső jegyekben is hasonlítsanak egymásra. Ezért úgy döntöttem, hogy előbb megkeresem a fiatalabb szereplőt, és hozzá választom majd a 16 éveset. Legalább háromezer (!) kislányt néztem meg, hiszen neki nagyon komoly dolgokat kellett tudni: spárga, szaltó, erős jelenlét és fontos volt, hogy fegyelmezetten végigcsináljon egy ilyen nagyfilmet. Nagyon sok gyereket néztem meg, artistákat, balettosokat, művészi tornásokat. Körülbelül egy év után leltem meg a címszereplőt, Jávor Babettet – aki egyébként a korcsoportjában fitness bajnok és a fiatal tehetségeket segítő MOL Új Európa Alapítvány támogatottja -, s csak utána fogtam a kamasz Aglaja keresésébe.
Móga Piroska gimnazista volt még, mikor rátaláltam: a Katona József Színházban dolgozott esténként jegyszedőként. Zsebpénzért persze, de főleg, mert közel akart lenni a Színházhoz, színésznő akart lenni. Esténként a függöny takarásából bámulta egyik ideálját, Ónodi Esztert.  Ascher Tamás ajánlotta nekem, aki egy nyári színész-táborból ismerte őt. Piroska jelenleg a kaposvári színészképzőbe jár.
A két Aglaja rengeteg időt töltött el együtt és a próbák során megpróbáltak egymás gesztusaiból építkezni. Ez nagyon jól ment! A filmbeli Aglajának van egy kutyája, ez a kutya, hol az egyiknél volt, hol a másiknál, volt miről beszélni. Piroska jól tudott hegedülni, Konzervatóriumot végzett.  Egy idő után Babett is kedvet kapott és elkezdett hegedű-órákra járni, valamennyire meg is tanult játszani, ezt használtuk is a filmben.  A forgatás során először a gyerekkori részt vettük fel és Móga Piroska nagyon hűségesen, szinte végig ott volt Jávor Babettel, néha előjátszott neki, így mire sor került az Ő jeleneteire, már sokat tudott a szerepbeli gyerekkoráról.
A kis Babett még nem tudott olvasni, mikor elkezdtünk forgtani. Így aztán nem olvasta a forgatókönyvet sem. Mindig az adott jelenetet mondtam csak el neki, így benne valószínűleg nem állt össze a történet – ez a szülők kifejezett kérése volt, hogy ne fájdítsuk a szívét. Babett, mint minden gyerek, nagyon át tud élni és érezni tőle idegen és szélsőséges helyzeteket is. A szövegmondásán is sokat dolgoztunk, mert fontos volt, hogy az ő, eredeti hangja szerepeljen a filmben és ne kelljen utószinkronizálni őt.
Az egyik őszi forgatáson – Babett, akkor lett első osztályos –  szokatlanul hallgatag volt,  a szemei vörösek, mint aki sírt vagy nem aludt.  Kiderült, hogy előző nap felhívták felelni az iskolában, nem tudta az Ábécét felmondani, és ez nagyon bántotta. Hiába vigasztalta mindenki, – hogy az Ábécét még lesz ideje megtanulni, de ilyen élményben, mint egy filmforgatás, ki tudja mikor lesz része megint – vigasztalhatatlan volt.
Aglája
A PRODUKCIÓ
A forgatás Budapesten, Bécsben, Konstancában és Berlinben zajlott 2009 és 2011 között kb. 42 napig. A filmet támogatta az MMKA, az NKA, a Történelmi Filmalapítvány, az RTL Klub, a Lengyel Filmintézet, a Román Filmintézet, az Eurimage és a Media program, a befejezését pedig Szőcs Géza saját keretéből támogatta a NEFMI. Igazi kelet-európai koprodukció.
Szakács Györgyi jelmeztervező tökéletes ruhákat álmodott és készített. Ő egy igazi „ruhafilozófus”.   Stork Csaba díszlettervező – aki fiatalon és váratlanul nemrégen meghalt –pedig néhány cirkuszi kocsiból egy egész cirkuszvárost volt képes varázsolt. Nagy tehetségű filmes díszlettervező volt, nagyon fog hiányozni, a következő filmekből.
Máthé Tibor operatőrrel- ő volt a legfontosabb kollégám, ha lehet ezt egyáltalán rangsorolni- évekig készültünk együtt erre a filmre. Az „Aglaja”  a látványhoz, a rengeteg helyszínhez képest, nagyon alacsony költségvetésű, 1,6 millió eurós film – remélem, nem látszik rajta –, így az elkészítéséhez sok leleményességre és nagy összehangoltságra és összefogásra volt szükség. A stáb olykor nagyon nehéz, nem profi körülmények között volt kénytelen forgatni: Konstancában, a tengerparton például minden nap zuhogott az eső és mindenki állandóan csurom víz volt. A filmen nem látszik meg az igazi  eső, csak az látszik, hogy a színészek vizesek lesznek. Úgyhogy ha valaki már nagyon vizes volt, azt a sminkesek hajszárítóval megszárították, 12 napig folyamatosan mentek a hajszárítók.
Berlinben az Alexander Platz-on a karácsonyi vásárban forgattunk. Ott volt a vásári forgatag, az óriáskerék, minden kellék, ami szükséges volt a film vége jelenetéhez, amire persze, nem futotta volna a mi költségvetésünkből. Mi Máthé Tiborral, a templom tetején voltunk a kamerával, mintha turisták lennénk, onnan vettük fel a film vége jelenetét. Magyar mobiltelefonról instruáltam Móga Piroskát, hogy merre menjen a vásári forgatagban. Igazi partizánakció volt. Nem tudom, hogy mégegszer meg merném-e csinálni! Mindenesetre nagy kaland volt, mindannyian így éreztük akkor.

Rövid ízelítő a filmből:
http://youtu.be/WY3oSqICy8E