A „Való Világ” című televíziós sorozatműsor „filozófiája” kettős alapon nyugszik. A 70-es évekbeli Zimbardo-féle börtönkísérlet és a 91-es Biosphere2 produkciója szolgál alapanyagaként a reality showknak. Az előbbi szociálpszichológiai szemszögből kutatta az emberek fogságban való viselkedését, utóbbiban pedig azt kellett bizonyítaniuk a résztvevőknek, hogy nomád körülmények között is képesek boldogulni. A börtönkísérletet a tervezett befejezés előtt le kellett állítani, mert az alanyok viselkedésükkel veszélyeztetni kezdték egymás testi és lelki épségét. A 91-es Boisphere2 indítását követően még ugyanabban az évben, az idegeneket egy fedél alá telepítő műsortípus első adása is képernyőre került. Innentől kezdve már nem volt megállás, jött a Survivor, a Big Brother, és a Való Világ.

VV 5

Magyarországon 2012-ben, a Google-ba legtöbbször beírt keresőszó a „Való Világ 5” volt. A hazai és külföldi hírességek közül VV Vera nevére kerestek rá leggyakoribban. Magyarországon a 2013-ban legtöbbször keresett magyar hírességek tízes toplistájában három helyen is szerepelt VV előtagú név. Tévéműsorok tekintetében pedig az előkelő harmadik helyezést érte el a Megasztárt és az X-faktort követően.
Mitől ennyire népszerű? A kérdés egyszerű, a válasz viszont már kevésbé.
1. A médiatartalmakra elvileg vonatkoznak olyasféle közönségnormák, mint például a médiumok feleljenek meg a jó ízlésnek, erkölcsi normáknak, hazafiasságnak, helyi közösségeknek, demokráciának, valamint ezekben a tartalmakban ne legyen trágárság, erőszak, túlzott szexualitás, helytelenített viselkedésminták, illetve politikailag elfogadott és méltányos legyen.
Hát a valóvilág ezen felsoroláson úgy gázol át, mint ha direkt erre hozták volna létre. Szinte mindent felrúg, és félresöpör, érthetően persze. Felismerte a Nagy Testvér, hogy a 21. század embere vágyik a tiltott tartalmakra és tevékenységek után. Ezért dohányoznak, drogoznak, káromkodnak, néznek pornót, viszik túlzásba az alkoholizálást oly sokan, ezért vannak tele a börtönök, és ezért néznek Való Világot. Szerintem.
A tiltott gyümölcs effektust továbbá az a tény is erősíti, hogy állítólag senki nem nézi a Való Világot, még is, a nézettségi mutatók nem erről árulkodnak. Mindenki tagadja, még is amíg tartott, a legnézettebb műsorok közé tartozott.
2. A széleskörű nézettség miatt a társalgási témák egyik alappillérét képezte, ezért komoly szociális hátrányba került az, aki nem volt naprakész.
3. Emberi természetünkhöz hozzátartozik, hogy szeretünk kukkolni. Nincs ebben semmi szégyellnivaló, hiszen alapvetően szociális lények vagyunk, így természetes, hogy érdekel minket a másik. Ennek tökéletes példája a falusi élet, ahol egy közösségen belül mindenki tud mindenkiről mindent, vagy is legalább azt hiszi, hogy tud. A tudás, hatalom, minél több információm van a világról, annál inkább azt hiszem, hogy minden az irányításom alatt van. Ez egy olyan alapvető axióma, ami irányítja az élünket. Az a modern megnyilvánulási forma, ami ezt a szociálpszichológiai – ösztön folyamatot megtestesíti, pedig nem más, mint a reality show műsorok világa. A voyerizmus kórosabb képviselői pedig a kukkolást a legfelsőbb szinteken űzhetik, ugyanis akinek nem elég a napi tévé adag, azaz interneten is nyomon követheti a Való Világ történéseit 0-24-ben.
4. A következő hozzávaló, ami a közönséget vonzza, a dramaturgia. A szereplőválogatás során eltérő habitusú egyéneket válogatnak össze, ami egy izgalmas forgatókönyvvel vegyítve, és a villaléten belüli teljes intimszféra elvesztésével, drámai történések tökéletes egyvelegét alkotja. A kapcsolatok változásának folyamatos kavalkádja (szappanopera mechanizmus) a női tévénézőket tapasztja a képernyőre, a konfliktusok és agresszió pedig a férfi egyénekre van nagy hatással.
5. Interakció és motiváció
A nagy könyvben úgy van megírva, hogy a közönség, személyes tetszése és érdeklődése szerint választ médiaforrást, gyakorlatilag viszont a médiumok arra törekednek, hogy a személyes kapcsolat és intimitás illúzióját keltsék, ezáltal megteremtve egyfajta kötődést, ember és műsor között.
A közönség aktivitás két fontos kutatója: Kubey és Csíkszentmihályi. Elméletük fő kérdése az, hogy a TV-nézés mennyire képes alakítani, formálni a nézőket? Arra jöttek rá, hogy nem igazán formálja az embereket, mert nem kiemelkedő tevékenységként nézik a TV-t, nem is kötődnek érzelmileg annyira a műsornézéshez és nincs erős motivációjuk. Elgondolkodtak, hogy ezek alapján hol lehet erősebb hatás, és arra jutottak, hogy ott, ahol involválódunk, érzelmileg bevonódunk. Ehhez segít hozzá minket az érzelmi azonosulás illetve ennek kórosabb formája, a rajongás és az SMS-es szavazás, ami által megteremtődik a motiváció.
Sokat dob a kedves tévénéző motiváltságán, az a tudat, hogy az emeltdíjas SMS-eknek hála, immáron beleszólása van a játék menetébe, a szavazás intézményének köszönhetően.
6. Ha nincs azonosulás, annyit ér az egész, mint kocsi kerék nélkül. Ezért olyan szereplőket válogatnak be a műsorba, akiknek iskolázottságuk, szociális helyzetük, és más fontos paramétereik közel áll a nézőhöz. Nem véletlen, hogy jómódút, diplomást, őrült kémikust, vagy mélyszegénységben élőt nem igen válogattak még be a műsorba.
Rosengren szerint egy médiaszereplőhöz való kapcsolódásunknak van egy „szoftosabb” és egy „hardabb” verziója. Az előbbinél felismerjük az érzést, hogy interakcióba léptünk a képen látható aktorral, utóbbinál viszont összekapcsolódás – tényleges interakció történik. Ilyenkor már a valósággal való kapcsolatunk elvesztése forog kockán.
Itt kell megemlítenünk a média rajongás fogalmát is. Gyakran maga a média gerjeszti. A rajongás leggyengébb változata a vonzódás, legerősebb, a rajongás. Ez esetben az egyénre jellemző a nagyfokú érzelmi befektetés, és aktivitás egy médiaszemélyiségre koncentrálva.
Az általunk sztárolt médiaszemélyiségek könnyen referenciaszemélyekké válhatnak, így az általuk közvetített viselkedés mintákat zokszó nélkül átvehetjük. Ezzel a viselkedési hatás modell foglalkozik. Comstock modellje arra a feltevésre épül, hogy a médiatapasztalat lényegében nem különbözik bármilyen más tapasztalattól, cselekvéstől vagy megfigyeléstől, ezért a média következménnyel lehet a tanulásra vagy viselkedésre.
A modell a „kitettséggel” indul, ami a viselkedés tanulásának vagy utánzásának első és legfőbb bemenő jele (input). Még fontos bemenő jelek az izgalom, az ajzottság mértéke. Minél magasabb az izgalmi szint és minél kevesebb viselkedésforma jelenik meg, annál valószínűbb, hogy megtörténik a tanulás. Valamennyi bemenő jel hat a cselekvés megtanulásának valószínűségére. A legfontosabb feltétel az „arousal”, hiszen ajzottság nélkül nincs tanulás.
A Való Világ forgatókönyv írói pedig gondoskodnak róla, az izgalmi szint jó magasan legyen, jól lehet, az előbb vázolt viselkedési hatás modellről mit sem tudván, és hogy ez milyen következménnyel járhat.
Ebben a műsorban gyönyörűen kiütközik az individualista rendszer törtető egyéne, aki előtt csak egy cél lebeg, a főnyeremény. Ezért az együttműködési törekvések nem tudnak annak módja és rendje szerint megnyilvánulni, a csapat szellem nem jön létre, helyette áskálódás, félrevezetés és egymás földbedöngölése a cél, ami véleményen szerint, globálisan nézve nincs túl jó hatással a társadalmat és hazánkat építő, összetartó és konstruktív folyamatokra.
Források:
Denis McQuail: A tömegkommunikáció elmélete
http://mediatanacs.hu/dokumentum/152362/vv5_vegleges_osszefoglalo.pdf
http://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/valo_vilag_4_tolgyessy_peter_elemzo_valaszol
http://www.alexgraphics.hu/blog/google-2012-legtobbet-keresett