A PEDAGÓGUS ÉLETPÁLYA-MODELL ÉS A BESOROLÁS

A 2013-tól működő új pedagógus életpályamodell és besorolási rendszer végrehajtása az Alapvető Jogok Biztosának vizsgálati tapasztalatai szerint számos problémával, hiányossággal és bizonytalansággal terhelt. Olyan javítható hibákkal, amelyek közvetve vagy közvetlenül nem csak a pedagógusok érdekeit, elvárásait sértik, hanem a jogállamiság és jogbiztonság szempontjából is aggályokat vetnek fel. Az alapvető jogok biztosa Székely László a korrekciós ajánlás-listáját megküldte az illetékes miniszternek.

Az illusztráció az afganisztáni Bamiyanban készült. Stewe McCurry felvétele
Az illusztráció az afganisztáni Bamiyanban készült. Stewe McCurry felvétele

2013-tól számos egyéni, illetve kollektív beadványban osztották meg az ombudsmannal pedagógusok, érdekképviseleti szervezetek az előmeneteli és besorolási rendszer végrehajtásáról szóló kormányrendelettel összefüggő általános és konkrét aggályaikat.
Sérelmezték a pótlékaik elvesztését, az illetményük csökkenését, az életpálya-modell bevezetésének módját, az egységes visszasorolásukat, a szakmai előéletük miatt indokolt előrelépés akadályait, a nyugdíj előtt állók bizonytalan helyzetét.
A pedagógusok életpálya-modelljének, minősítési rendszerének kialakítása a köznevelésért felelős szaktárca hatáskörébe tartozó, alapvetően szakpolitikai kérdés. A biztos átfogó vizsgálata a rendszer működése kapcsán számos jogalkotási, jogalkalmazási és jogértelmezési problémát tárt fel. Az ombudsman elvi éllel mutatott rá, hogy a pedagógusok és a nevelő-oktató munkát segítők javadalmazása, életminősége visszahat a köznevelési rendszer egészének minőségére.
A pedagógusok előmenetelében, besorolásában pedig közös társadalmi érdek a stabilitás és a kiszámíthatóság. A jelentés kiemeli, hogy a pedagógus besorolási rendszer nemcsak az újonnan belépőket érintette, hanem valamennyi pályán lévő pedagógust: őket egységesen sorolták be az alapkategóriába, a Pedagógus I. fokozatba.
Alkotmányossági nézőpontból önmagában az nem vet fel aggályokat, hogy a jogalkotó ezt a megoldást választotta. A rendszer azonban fokozott felelősséget eredményez: jogos elvárás, hogy a hosszú ideje kiváló szakmai munkát végző, komoly tapasztalattal rendelkező pedagógusok mielőbb a képzettségüknek, gyakorlatuknak megfelelő fokozatba kerüljenek, annak erkölcsi, anyagi megbecsültségével együtt. A jelentés rögzíti, hogy a nem garantált illetményelemek, például a pótlékok csökkentése, megvonása kapcsán alapjogi visszásság nem állapítható meg. A biztos arra azonban felhívta a figyelmet, hogy indokolt lehet annak áttekintése, hogy mindenhol megtörtént-e a valós kompenzáció. A jogbiztonság szempontjából pedig visszás, hogy a pedagógus fokozatszerzés különös feltételeit nem a kormányrendeletben rögzítették, hanem azt a miniszter belátása szerint bármikor módosíthatja. A garanciák hiánya évről-évre visszatérő bizonytalanságot eredményez, ezért az ombudsman rendeletmódosítást kezdeményezett. A biztos szerint aggályokat vet fel, hogy a minősítő bizottsági tagsághoz szükséges szakmai továbbképzésről sem a kormányrendelet, sem pedig más jogszabály nem tartalmaz egyértelmű szabályokat. Ugyanakkor az Oktatási Hivatal – a nagyszámú jelentkezésre adott válaszként – útmutatójában a rendeletben megszabott feltételeken túl további követelményeket támasztott a jelentkezőkkel szemben. Székely László kezdeményezte a miniszternél, gondoskodjon arról, hogy az útmutató összhangban legyen a kormányrendeletben álló feltételekkel, azokon túlmutató szűkítő többletkritériumokat ne írjon elő. A biztos emellett kezdeményezte, hogy a minősítő bizottság összes tagja, az intézményvezető és az általa megbízott személy számára is kötelező legyen a továbbképzés. A vizsgálat feltárta azt is, hogy a szaktárca törekvései ellenére a kormányrendelet nem tartalmaz olyan szabályokat, amelyek hatékonyan garantálnák a nyugdíj előtt álló pedagógusok védelmét.
Az ombudsman felkérte a minisztert, hogy vizsgálja meg a módosítás lehetőségét.

Author: Varga Mihály

Stratégiai kommunikációs tanácsadó, a PR Herald – az első magyar public relations szakfolyóirat – alapító-főszerkesztője. 1983-ban kezdi pályafutását a Magyar Televízió Szegedi Stúdiójában, mint szerkesztő-rendező, majd ’85-től filmgyártásvezetőként dolgozik Budapesten. 1987-től a Magyar Tudományos Akadémia Kutatófilm-stúdiójánál produkciós menedzser. A rendszerváltás idején (illegális körülmények között) külpolitikai tudósításokat szervez, külföldi televíziós társaságoknak szállít dokumentumfilmeket és híranyagokat, a „Keleti Tömb” utolsó szocialista országainak végnapjairól. Több száz publicisztika, rádió- és lapinterjú szerzője és szerkesztője. Olyan szervezetek és vállalatok pr-tevékenységét segítette/segíti, mint az ORTT, a Magyar Államkincstár, a Szerencsejáték Zrt., a Nemzeti Szakképzési Intézet, a Magyar Villamos Művek Rt., a Levegő Munkacsoport, a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségi Közalapítványa és a Workania. A pályájuk elején álló tehetséges emberek megszállott támogatója. Kapcsolat: varga.mihaly@prherald.hu

Vélemény, hozzászólás?