Immár százhét éve annak, hogy repülőgép-vezetésből sikeresen levizsgázott az egykori Osztrák-Magyar Monarchia első női pilótája: Steinschneider Lilly.  A 4. számú pilótaigazolványt az akkor 21 éves fiatal lány 1912. augusztus 15-én kapta meg. A mai szóval szakszolgálati engedélye jelenleg a Közlekedési Múzeumban látható.

Steinschneider Lilly Budapesten született 1891-ben, a jómódú zsidó nagyiparos, Steinschneider Bernát és Wohl Irma lányaként. És bár viszonylag kevés adattal rendelkezünk fiatalkoráról, az sejthető, hogy mint általában a békebeli úri családok, a Steinschneider család  is az akkori tradíciók szerint nevelte gyerekeit, köztük a Helene Ilka néven anyakönyvezett, de később Lillyként megismert kislányt is, aki vélhetően komoly lexikális és zenei tudásra, idegennyelv-ismeretre tett szert egészen kicsi korától kezdve és feltehetően hamar megismerte a divatos sportágakat: teniszt, vívást, lovaglást is. Sejthető továbbá, hogy a felcseperedő lányt – amikor eljött az ideje –, bevezették a társasági életbe. Talán pont egy ilyen összejövetelen hallhatott először történeteket a még gyerekcipőben járó repülésről, magassági és gyorsasági rekordok felállításáról és egy-egy repülőnap sajátos világának hangulatáról.

Az mindenesetre tény, hogy ez a fiatal úrilány 1910-ben egy alkalommal ellátogatott egy Budapesten megrendezésre kerülő nemzetközi repülőversenyre, aminek hatására megszületett benne a döntés: ő is pilóta lesz. Hogy valójában mi fogta meg abban a különös világban, nem tudni. Nincsenek feljegyzések arról, hogy az akkori „repülőszerkezetek” külleme, motorjuknak hangja tetszett-e neki, vagy annak az érzésnek gondolata, hogy megismerheti és átélheti azt a szabadságot, ami csak a madaraknak adatott meg: gondtalanul szállni bármerre a kék égbolton. Valószínűsíthetően ez is, az is közrejátszott elhatározásában. Hogy mi volt családjának, barátainak első reakciója Lilly tervéről, pontosan azt sem tudjuk. Egyes – hihetőnek tűnő – feljegyzések szerint azonban szülei kezdetben nem igazán örültek ennek az új – és még igencsak kezdetleges – sportágnak való hódolásnak, ám Lilly eltökéltségét látva beadták a derekukat.

Steinschneider Lilly – Fotó: Ullstein Bild

Két évvel később, 1912-ben Lilly akkori nagynevű pilóták utasaként is beírta nevét a repülés történetébe. A korabeli repülő-versenyek egyik feladata volt az utas szállítása is. Tudjuk jól, hogy a korabeli monoplánoknál nagyon komoly súlyhatárok voltak, amelyeket nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Adott volt az üzemanyaggal feltöltött gép saját súlya, amit már csak egy adott testsúly-határon belüli pilóta vezethetett és az sem volt mindegy, hány kilogrammot nyom az utas. A repülés hőskorában talán inkább a vékonyabb alkatú utasok voltak előnyösebb helyzetben. Lilly ennek a „követelménynek” is megfelelt.

Az első éjszakai távrepülés is az ő nevéhez fűződik, amikor Joseph Sablatnig repülőgépvezető utasaként 168 km-es utat tett meg. És ebben az esztendőben a lány, aki közben – Karl Illner növendékeként – maga is megtanult repülőt vezetni, Bécsújhelyen 1912. augusztus 15-én sikeres vizsgát tett Etrich Taube típusú gépén.
Az igazi madár-formájú repülőgépet egyébként Ignaz „Igo” Etrich tervezte, de nagy segítségére volt barátja, Karl Illner pilóta tapasztalata.
Szinte még meg sem száradt a pecsét Lilly pilóta-engedélyén, amikor először bemutatkozhatott volna az érdeklődő nagyközönségnek: a Magyar Aviatikai Szövetség által augusztus 20-ára, a rákosmezei repülőtérre tervezett repülőverseny és bemutató alkalmával. De erre technikai okok miatt mégsem került sor.
Másfél hónap múlva, október 6-án, Nagyváradon rendezték a következő „légiparádét”, amelyen Lilly bemutatkozhatott végre a közönség előtt. Korabeli újsághírek szerint ötven-hatvan méterig emelkedett az Etrich Taube-val, sikeres landolása után pedig a nézők örömujjongásban törtek ki, berohantak a pályára és vállukra kapták a hős pilótanőt, akit így vittek el a hangár épületéig.
1913-ban – szintén a rákosmezei reptéren megrendezett versenyen – Steinschneider Lilly lett a gyorsasági futam győztese, és hat perc tizenöt másodperces idővel második helyezést ért el abban a kategóriában, amely azt mérte, hogy egy felszállással meddig képes a levegőben maradni.
Az első világháború kitörésekor, 1914-ben Lilly azzal a tervével kereste fel a Magyar Hadügyminisztérium illetékesét, hogy engedélyezze részére a pilóta-szolgálatot, azonban – egyes hírek szerint apja külön kérésére – elutasították. Még ebben az évben (bár korábban úgy tűnt, hogy komoly kapcsolat alakul Lilly és „kollégája”, a Balatont elsőként átrepülő pilóta, Lányi Antal között) – gróf Johannes Evangelist Virgilio Coudenhove-Kalergi von Ronspergheim felesége lett és Csehországba költözött. Ezután nemcsak szüleivel és testvéreivel való kapcsolatát szakította meg, hanem a repüléssel is felhagyott – bár ebben szerepet játszott, hogy a háború alatt betiltottak mindenféle polgári repülést.
Tizenhárom év után Prágában született meg a házaspár lánya, Pixie. Vele 1939-ben – már a második világháború nácizmusa miatt – Olaszországba menekült, ahol nagy szegénységben, sokat betegeskedve élt, majd a háború utáni években Dél-Franciaországba költözött.
1960-ban, huszonegy év különélés után hivatalosan is elvált férjétől.
Halálának pontos dátumát nem ismerjük. Egyes források szerint 1975. március 28-án Genfben (84 éves korában), más források szerint pedig 86 évesen – 1977-ben – Nizzában hunyt el.
Emlékét egy utca őrzi Wiener Neustadt-ban. Abban a városban, ahol levizsgázott repülőgép-vezetésből.