Budapest kevésbé frekventált részén, a körúton túl, de a Blahához közel a KluBBéla anarchista rom(os)kocsmahivatalban tartották vitájukat a rendszerkritikus erők. Az LMP-t Schiffer András, a 4K!-t Bassa Zoltán, míg a Balpártot Kalmár Szilárd képviselte. A három eltérő alakulatban a közös pont egy jobb világ akarásának igézete volt.

Schiffer András

Schiffer András

 

Az este fél nyolcra hirdetett vita az „akadémiai negyedórán” jóval túl nagyjából nyolc magasságában kezdődött, bár ez alapvetően senkit sem zavart. A pincehelységben kedélyes hangulat uralkodott, amikor is Schiffer András Jászi Oszkár: „Magyar kálvária – magyar föltámadás” kötetét szorongatva, valamint Kalmár Szilárd biciklijén megérkezett.
A három előadó első körben az elmúlt év értékelésére tett kísérletet – hiába az évértékelők évadját éljük – így a rendszerkritikus erők közül elsőként Schiffer András kapott szót. Szerinte a globalizációkritikus és alternatív erők egyik legnagyobb gyengesége, hogy viszonylag kevés fórumon tudnak megnyilvánulni, másfelől égetően hiányzik az a közös nyelv, amin ez a csoportosulás – lett légyen az bármelyik párt tagja vagy éppen szimpatizánsa – beszélni tudna egymással.
Véleménye szerint az elmúlt egy évben kirajzolódott, hogy a belpolitikában komoly tektonikus mozgások indultak meg. Emellett azonban fontosnak tartotta megjegyezni, hogy kül- és biztonságpolitikában az előző ciklushoz képes komolyabb politikai váltás is érezhető. A legnagyobb probléma ebben a kérdésben, hogy a globális összefüggésekről jelenleg két uralkodó narratíva van a magyar közéletben: a liberális-jobboldali, ebbe beleértve a „demokratákat” és a kormánypártokat, továbbá a szélsőjobboldali olvasat. Szomorú, de megkapargatva, külpolitikai kérdésekben a Fidesz a bajnai-gyurcsányista propagandát mondja vissza. Mint fogalmazott: „Elég feltenni azt a kérdést, hogy az elmúlt 10-15 évben a fegyveres konfliktusok mögött milyen katonai-ipari érdekek álltak, mindenhol ugyanazt a zavartságot és tanácstalanságot láthatjuk”. Ugyanakkor a külpolitika beemelődése a honi közbeszédbe Schiffer szerint annyiban megkönnyíti a rendszerkritikus erők munkáját, hogy így egyszerűbben lehet összefüggésekben gondolkodni, ez pedig segít kitörni a honi szűklátókörűségből.

Bassa Zoltán

Bassa Zoltán

Bassa Zoltán, a 4K! alelnöke szerint a tavalyi év legfontosabb eseményének a netadó elleni tüntetéshullám tekinthető. A nép megtapasztalhatta erejét, márpedig a kormány csak az erőből és a megalázás politikájából ért. Amit a választások nem tudtak elérni, azt lényegében elérték a tüntetések, sikerült lélektani áttörést elérni, Veszprém pedig arra volt példa, hogy a Fidesz igenis legyőzhető. Ezt nem kendőzheti el az a tény sem, hogy a tüntetések kifulladtak és lényegében „liberális” nagygyűlésekké silányultak.
Kevésbé volt derűlátó a Balpárt alelnöke, Kalmár Szilárd, aki a tavalyi évet egyszerűen katasztrófának minősítette. Szerinte „2014 csak azt mutatta meg, hogy ez a fajta baloldal képtelen a megújulásra”, az LMP mostani politikáját tévútnak, az MSZP-DK-satöbbi összefogdosósdit pedig zsákutcának minősítette. A múlt helyett előre kéne néznünk, ez pedig nem a mindenkori centrumban van, hanem igenis radikalizmusra van szükség. Kalmár szerint „a baloldal fogalmi- és identitászavarban szenved, egyfajta neoklasszikus fordulatra lenne szükség, osztályharcos logikára, az új munkásosztály megszólítására”, végezetül annak adott hangot, hogy „aki ma antikommunista közhelyekkel támadja Orbánt, az Vona Gábor szekerét tolja”. Talán a hely szelleme, talán nem, de a falra a „Törd a kerítést…” festették fel, ami nagyon is illett az elvtárs beszédéhez.

Kalmár Szilárd

Kalmár Szilárd

Kalmár ezen kijelentését némi vita követte, a közönségből többen nemtetszésüknek adtak hangot, mások a történelmi kérdések kapcsán deklaratívan kimentek az előtérbe sörözni. Az elhangzottakra Schiffer András reagált érdemben. Szerinte a progresszív oldal máig nem nézett szembe azzal a nagyon nyugtalanító jelenséggel, hogy nem a közös jövő igézete, hanem a közös múlt határozza meg még mindig. A magyar politikai képlet szerinte nem osztály, hanem kultúralapú, éppen ezért csak újabb hisztériákhoz vezet a XX. századi sérelmek újbóli felhánytorgatása.
Schifferrel vitázva Kalmár azt mondta, hogy pont az ilyen felfogás szülte és szüli azt az ideológiai és fogalmi válságot, amiből nem tud kitörni a baloldal. Nincs hova és nincs miért tovább hátrálnunk, a jobboldal teljesen uralja a kultúrát, pont a Schiffer által kifogásolt jelenség miatt nem erős a szellemi baloldal. Az elharapódzó vitát Bassa azzal kívánta feloldani, miszerint inkább a gyakorlati, hétköznapi kérdésekre kellene összpontosítani, mivel „az ideológia amúgy sem érdekli az embereket”. Erre valaki a hallgatóságból tréfásan megjegyezte, hogy ezért nincs baloldal…
Összegezve abban mindhárom előadó mélyen egyetértett, hogy változtatni kell a jelenlegi állapotokon. A Tőke – Munka ellentétében kötelességünk a kizsákmányolt munkavállalók érdekeiért harcolni. Schiffer egy hosszabb gondolatmenet végén arra lyukadt ki, hogy a jobboldali-technokrata, tehát „liberális” és a demagóg-szélsőjobboldali narratíva mellé fel kell építeni egy globalizáció-, tehát rendszer- és kapitalizmuskritikus politikát. Ez pedig közös felelősségünk. Lehetnek köztünk viták, de XIX. századi elméletekkel nem lehet a XXI. században boldogulni, ezzel zárta beszédét az LMP társelnöke. A közös jövő igézetében mindhárom szereplő egyetértett.
A vita végén egy amúgy nem politizáló, de önmagát LMP-szimpatizáns, „periférikus anarchistaként” meghatározó figura szerint a valóságról más dimenzióban kéne gondolkodnunk, mert „k.rva sok ember lenne, akiknek elegük van és senki sem szólítja meg őket. Ezért nem lesz semmi.” Egy női LMP-s párttag szerint fontos a kis pártok jelenléte és kívánatos volna a megerősödésük, mert új színt hozhatnának a megfásult közéletbe. Véleménye szerint a mainstream média hibája, hogy a kritikus hangok nincsenek jelen a közbeszédben. Egy a neve elhallgatását kérő szociológus szerint, ha mindenkinek lesz tömött foga, hajlék a feje fölött, mindennapi betevője és rendes munkája, továbbá a gyerekének egy kicsivel jobb sorsra, hogy ne kelljen azon gondolkodnia, hogy „élnek anyádék”, akkor el lehetne azon gondolkodni, hogy kinek az emléktábláját kell vagy kívánatos megkoszorúzni.
A progresszióban lehetnek viták a miértekről és a mikéntekről, de ezek a viták nem megúszhatók az esetleges baloldali kibontakozáshoz – számomra ezt bizonyította ez az összejövetel.