Mi lenne, ha Magyarországon magas lenne a bizalmi index, a közbizalom erős lenne? Ha erős lenne a közbizalom, bíznánk mindannyian a közintézményekben? Ha bíznánk a közintézményekben – egy kicsit jobban a civil társadalomban és a nonprofit szervezetekben? Ebben az esetben sokan szívesen részt vennének a közügyek megoldásában, ami révén a társadalmi ellenőrzés erősebben megvalósulhatna. Bár erre mindig nagy szükség lenne, de ez nem lenne nehéz dolog, mert azt is tudnánk, hogy, bízhatunk a rendőrségben, az egyházakban, az önkormányzatokban, az igazságszolgáltatásban.

Elena Biciocchi illusztrációja

Ha Magyarországon sokkal jobban bíznánk (mert bízhatnánk) a parlamentben és a politikusokban, akkor úgy hinnénk, hogy jóval alacsonyabb a korrupció, s azért is bíznánk jobban bennük, mert megélnénk és tapasztalnánk, hogy bevonnak bennünket a központi és a helyi ügyekről való döntésekbe. És mosolyognánk az acsarkodásaikon, s a média sem velük foglakozna szánalomra méltó intenzitással és mennyiségben.

Ha valóban számítanánk, akkor úgy hinnénk, hogy hatással tudunk lenni a lakóhelyünket érintő döntésekre. Ha ebben biztosak lennénk, akkor be is kapcsolódnánk a közügyekben és hatalmas erőforrást jelentenénk azzal a lakóhelyünkön; javaslatokkal és különféle felelősségvállalásokkal, gyakori közösségi és önkéntes munkáinkkal járulnánk hozzá a szűkebb és tágabb környezetünk életéhez.

Akkor mindannyiunknak fontos lenne a közjó, a szolidaritás. A legfőbb törekvésünk az lenne, hogy segítsünk azokon, akik önmaguk képtelenek a saját helyzetükön változtatni, de a mi támaszunkkal újra és újra megpróbálnák. És akkor bíznánk abban, hogy az állam és a mi segítségünkkel és az ő erőfeszítéseikkel – a legtöbb bajunk megoldható.

Erről rendszeresen párbeszédet folytatnánk mindenféle szinteken.

És ha bíznánk az intézményekben és egymásban, akkor jóval kevesebb vasrács, őrző-védő szolgálat lenne. Akkor az ügyek sokkal gyorsabban, a bizalomtól olajozottabban és olcsóbban intéződnének, nem kellene mindent agyonbiztosítani a csalás és a gazemberség ellen – sőt azt is tudnánk, hogy az az ellenőrzési rendszer megháromszorozásával amúgy sem orvosolható. Akkor az adott szó számítana, a hivatalos papírokat nem kellene annyi aláírással és bélyegzővel ellátni; a bizalmatlanság következtében kialakult agyonellenőrzés és túlbiztosítás nem bénítaná a társadalom életét.

Ha bizalom lenne, meg lehetne tanulni a kezdeményezéseket, gyakorolnánk a döntéshozatalt kisebb és egyre magasabb szinteken, felelőséget vállalnánk mindenféle munkánkban, de a kapcsolatainkban, a közéletben, sőt a magánéletünkben is. És sokkal jobban becsülnénk egymást.

Akkor sokkal erősebb lenne a gazdaságunk, védettebbek lennénk váratlan külső változásokkal szemben. De tervezett változásokat mi magunk kezdeményeznénk és csinálnánk végig. Mert bíznánk egymásban, de önmagunkban is.

Ha Magyarországon magasabb lenne a közbizalom.

És jó lenne – még jobb lenne itt élni!

A felmérés bemutatja, hogy évek óta milyen vészesen alacsony szinten van a társadalom intézményei iránti általános bizalom Magyarországon. A legutóbbi év mérlegében nem az a hír, hogy Magyarországon tartósan – így 2012-ben is – mélyponton van a politikusok megítélése a közbizalom vonatkozásában, hanem az, hogy a civil társadalom-nonprofit szektor iránti bizalom emelkedett és vezeti a hazai bizalmi listát!

Az előző évhez képest a helyi cselekvés esélyét is jobbnak ítélik a megkérdezettek, mint azt 2011-ben tették. Tapasztalható, hogy az internet használata a közpolitikai aktivitásokban évről-évre határozottan emelkedik.

Ezeket és más részleteket is megismerhetnek a közösségfejlesztő műhelyek által nyolcadik éve szervezett KÖZBIZALOM felmérés 2012. éves jelentésében.