Felajánlottak nekünk egy ásatási lehetőséget a Deltában. Többször utaztam oda, hogy válasszak a lehetőségek közül. Sok helyet bejártam, főként a Nyugat-Deltában, Beheira kormányzóságban. Kom Truga mellett döntöttem, impozáns romjai nagy hatással voltak rám. A ledőlt épültek csupasz falai, a legördült kövek több tragédiát, földrengést, tűzvészt és árvizet sejtettek. Nagy lehetőségeket láttam a régészeti területben, habár a méretek ijesztőek voltak (egy thébai sírhoz képest), ráadásul a lelőhely egy modern arab falu szélén volt, a temető mellett, a fiatalok itt fociztak, itt éltek közösségi életet, és egyáltalán nem voltak tekintettel az értékekre. A núbiai leletmentéstől eltekintve (Abdallah Nirqi) magyarok még nem dolgoztak egyiptomi település feltárásán. Az ásatásokat hosszas előkészítés és pénzgyűjtés után 2007 júniusában kezdtük el, egy 8 fős csapattal.

A munka alapos terepbejárással indult: el kellett dönteni, hol nyitjuk meg a kutatóárkot. Újdonságnak számítottunk a falu lakói szemében, főként a gyerekek kísérték nagy figyelemmel, mit csinálunk. Amikor letisztogattunk egy-egy felszínt, másnapra a helyiek teljesen feltúrták, azt hitték, kincseket találtunk… Pár nap után megelégeltem a rombolást és az inspektor közreműködésével a helyi tanító segítségét kértük, elmagyaráztuk, miért vagyunk itt és miért fontos a terület feltárása, és egyáltalán nem aranykincsek után kutakodunk! A pénteki imanapon az imám kérte a lakosságot a mecsetben, hogy „ne turkáljanak, hanem segítsenek bennünket!” Ezután még több gyerek jött, mindenki velünk akart dolgozni, iskolába sem mentek. Inkább hátráltattak, mint segítettek. Egy idő után ki kellett tiltani őket a területről.
Az ókori várost még soha nem tárták fel teljesen, többnyire csak szondázásokat végeztek. A terepbejárások során számos görög felirat és szobor került elő. Itt találták meg Takushit hercegnő csodálatos ezüst berakásos bronz szobrát is 1880-ban (ma az Athéni Nemzeti Régészeti Múzeumban van).
Az 1950-es évek elején került napvilágra véletlen folytán a Ptolemaiosz-kori hellenesztikus fürdő és annak mozaikjai, amelyeket a Kairói Múzeumba szállítottak (amikor Bertalan Katalin kolléganőm a múzeuban nyomozott az adatok után, senki nem tudta, a naplóban sem jegyezték föl, hogy a mozaikok Kom Trugáról származnak. Örömmel világosítottuk fel őket!).
A második és egyben utolsó ásatási próbálkozás 1992-ben történt, egy egyiptomi expedíció egy hétig dolgozott a falu É-K-i részén, sík területen. Ez utóbbiról hivatalos jelentés sem született. 2002-ben és 2004-ben a Delta projekt alkalmából a chicagói Oriental Institute felmérte a régészeti területet, meghatározták a GPS-adatokat, és rövid leírást készítettek.
A Nyugat-Deltában fekvő város óegyiptomi neve valószínűleg Hut-Jabet-Meni vagy Hut-Jabet-Iszet volt. Lehetséges, hogy már II. Ramszesz korától létezett, de csak a 30. dinasztiától szerepel a földrajzi listákon, mint a 3. alsó-egyiptomi nomosz egyik jelentős települése a líbiai határ mentén, ami Nesi-től nyugatra fekszik.
A Ptolemaiosz korban Psenemphaianak nevezték. A kopt időszakban Theroge volt a neve, abből ered a mai Truga elnevezés.
A korábban talált 2 görög felirat szerint a makedón katonaság egyik állomása lehetett, valamint állt itt egy Kleopatreum (Kleopatreion), talán VII. Kleopátra tiszteletére.
A város több földrengést vészelt át. Az egyik kb. i.e. I. század végén volt, s a földrengés árvízzel érkezett, és teljesen romba döntötte a várost. A katasztrófa alatt meghalt Theón, a város kormányzója. A városi tanácsnokokat összehívták az ún. Aristeionba (amely korábban Kleopatreion volt), Augustus korától pedig átalakították a város tanács testületének hivatalos tanácskozó helyévé.
A városi tanács új elöljárót választott Theón fia, Apollóniosz személyében, és döntött a város újjáépítésről is. Feltehetően ekkor töltötték ki a romba dőlt épületek alapját vastag agyagtégla réteggel, hogy a későbbi árvizek ellen védelmet nyújtson. Ezután még több földrengés és árvíz döntötte le a várost, amit mindig újjáépítés követett.
Psenemphaia a líbiai határ mentén, a Líbiába menő kereskedelmi és karavánutak mellett feküdt. A maradványok szerint jelentős gazdasági központ volt, ahol gabonatermelésen kívül olajbogyó-termesztéssel, olívaolaj-előállítással, és feltehetően borkészítéssel is foglalkoztak. Lehetséges, hogy lerakatokat vagy elosztó központot is hoztak létre a kereskedők számára. A leletek alapján aktív külkereskedelmet folytatott az égeikumi szigetekkel, különösen Rodosszal és a Közel-Kelettel, és szoros kapcsolatban állt Alexandriával is.
A városnak feltehetően kikötője is volt a Mareótisz-tó partján. A bevonuló arabok is megfelelő helynek találták az ország elfoglalása után, felújították az épületeket és kb. a 12-13. századig gazdasági központként működött.
A régészeti terület kb. 450 m x 600 m, de ez csak az ókori város egy részét foglalja magába. A modern arab faluban és a lelőhelytől délre fekvő temetőben is láthatók a város maradványai. Ezek feltárása lehetetlen lesz.
A terepbejárás után a terület délnyugati sarkát választottam, a felszíni tisztítás után egy kapu nyomait véltük felfedezni.
De nem kapu volt…
Egy római kocsmát találtunk, mely alól amforákból összeállított szennyvízvezeték került elő, a padlószintről levezető lefolyóval együtt. Az amforák alját levágták, ide illesztették be a másik amfora nyakát, amit rézdróttal erősítettek meg (ezek darabjai előkerültek). A vezeték ÉK felé haladt, 4 különböző színű kétfülű amforából és amforanyakból állt, az emelkedése 3-5%-os volt.
Az innen előkerült pénzérme VII. Kleopátra hibásan nyomott pénze volt, az i. e. 35-32 közötti időszakból.
A korábbi terepbejárások során talált görög nyelvű felirat szerint Augustus császár uralkodásának elején a Kleopatreionhoz egy római kocsmát építettek az i.e. I. sz. végén. Így egyértelművé vált, hogy a főépület (az ’A’ épület), melyhez a kocsmát illesztették, nem volt más, mint a szövegben említett Kleopatreion.

Egy római kori épület -agyagtégla alapozással

Egy római kori épület -agyagtégla alapozással

Az ún. kocsma területén 3 kemencét találtunk, az egyikben üveget tartalmazó salakot is, mely a helyben készített üvegtermékek előállítására utal. A leletek között számtalan tányér, pohár, fazék, tál, boros amfora, kenyérsütő forma, üvegtöredékek, vasszög, színes faltöredékek és égett fahasábok kerültek elő. Az utóbbiak azt bizonyítják, hogy a kocsma egy földrengéssel együtt járó tűzben pusztult el. A kerámia között korai iszlám ólommázas edénytöredékek is voltak, ami egyértelműen igazolja az arab hódítás utáni továbbélést.
Sajnos a 2. szezonra visszatérve azt tapasztaltuk, hogy a helyiek megbontották a Kleopatreion északi és keleti falát, mélyen az épület alá fúrtak, aranyat, koporsót és egyéb kincseket keresve.
Olyan legendák terjedtek el a faluban, hogy „az épület alatt kb. 15 m mélyen egy csodálatosan gazdag sír van, tele arannyal”. Hiába magyaráztam nekik, hogy „ez egy város, a temető nem itt van”, nem hittek nekem.
Később, amikor Dr. Zahi Hawass Kleopátra és Antonius sírját kereste Taposiris Magnán, magam is azzal viccelődtem, hogy „mi fogjuk megtalálni a híres királynő sírját Kom Trugán!”
A további két szezonban kibontottuk az ún. Kleopatreion belső termeit és a környező területet É-i, K-i és Ny-i irányban (Délen a temető miatt korlátozottak a lehetőségeink). Az épületen belül, a másodlagos falak (ezek a kocsmához tartoztak) elbontása után római kori terrazzó padló került elő. A nyugati oldalon, közvetlenül a fal mellett kb. 15-20 cm mélyen egy fazékban elrejtett „kincset” találtunk, amely 59 ép, elég rossz állapotú, és legalább 20 töredék pénzérmét tartalmazott az római császárkorból.
Később kiderült, hogy egy részük ezüst, és veretlen pénzmagok is vannak köztük, ami feltételezi egy helyben működő pénzverde létét.

A kiásott Kleopatreion és a hozzá kapcsolódó falak (DK felől)

A kiásott Kleopatreion és a hozzá kapcsolódó falak (DK felől)

Felszínre bukkant az épület K-Ny irányú csatornája 3-5 %-kos lejtéssel az épület külső falain kivezető nyílásokkal együtt. A nyugati oldalon 8 m mélyről került elő az épület kőalapozásának alja. 18 m-ig mentünk le, abban reménykedtem, hogy eljutunk a fáraókori szintig, de csalódnunk kellett: a lelet nélküli, tömör sárga homoknak nem volt vége, a homok eltávolításához már emelőre lett volna szükség, így időlegesen befejeztük a mélyítést. A sárga tömör homok azonban az épület alapozásának része lehetett, ugyanis a területre egyáltalán nem jellemző.
Lehetséges, hogy alatta találnánk valamit.
Az épületben talált másodlagos falak egyikében az agyagfalba beépített oszlopot találtunk, melynek tetejét lefolyónak képeztek ki. Feltehetően a római vendéglő fürdőjéhez tartozott.
Sajnos a 3. szezonra az oszlopot a falusiak más díszített épületrészekkel együtt elvitték, a falakat lerombolták.
Rábukkantunk a „Kleopatreion” raktárhelyiségeire is: rengeteg kerámia, főként amfora, melyekben olajat, bort és sózott halat tartottak, került elő. Többségük égeikumi importból származik. A görög feliratos pecsételt fülek rodoszi importra utalnak. Egyes falak egy korábbi földrengés során ledőltek, más falakat szándékosan eltávolítottak, hogy a kisméretű helyiségeket tágítsák. Az épület datálása biztosabb lett, II., IV. és VI. Ptolemaiosz korából (i.e. 3-2. sz.), valamint a korai császárság korából találtunk pénzérméket (i.e. 1. sz., i. sz. 1-2. sz.). Az épületet és a melléképületeket valószínűleg ekkor alakították át. Több égésréteg utal arra, hogy a földrengések során tűz is pusztított, de nem kizárt a külső támadás sem.
Sajnos 2012-2013-ban a rendőrség biztonsági okokra hivatkozva nem engedélyezte a munkát. Többször kértem a Legfelsőbb Régészeti Tanács illetékeseit, engedélyezzék számomra a helyszín meglátogatását. Tudni szerettem volna, hogy a forradalom után milyen állapotba került.
A rendőrség makacsul ellenállt, semmiféle engedélyt nem sikerült beszerezni.
Mondanom sem kell, mennyire aggódtam.
Aztán 2014 januárjában eldöntöttem, hogy utazgatom egy kicsit a Deltában, és útba ejtem Kom Trugát is (elvégre nem zárt területről van szó, szabadon lehet közlekedni a lelőhelyen, keresztül-kasul). Elkeserítő kép fogadott: 10-12 illegálisan épített ház telepedett a régészeti területre (ami a Régészeti Minisztérium tulajdona!). A szépen feltárt épületmaradványokat szinte teljesen lerombolták, a kövek egy részét elhordták a falusiak a saját házaik építéséhez és a temetőbe, a megmaradt épületeket szeméttárolónak használták. Egyes részeken pedig illegális „kutatásokat” folytattak.

Az illegális kutatások jól látható nyomai

Az illegális kutatások jól látható nyomai

Csak álltam a Kleopatreion mellett és folytak a könnyeim. Sajnos sem a Legfelsőbb Régészeti Tanács, sem a Régészeti Minisztérium nem képes megvédeni a deltai lelőhelyeket. Korábban azt sem engedélyezték, hogy bekerítsem az ásatási területet, s hiába vannak őrök, mindenben együttműködtek a falusiakkal, a forradalom után pedig fegyveres fenyegetettség miatt már nem is volt aki őrizze ezeket az ősi romokat!
Pedig milyen nagy öröm volt, amikor a szomszédos város – Abu el-Matamir – imámja a Nagymecsetben példaként emlegetett bennünket: „elhagyva családunkat, azért dolgozunk, hogy feltárjuk a múltat, amiből tanulni lehet”, és kérte a hívőket, hogy kövessék példánkat…
Nekem is volt egy álmom…
A város teljes feltárása után egy Látogatóközpontot szerettem volna létrehozni itt, hogy fellendüljön a Delta turizmusa, hogy megtanítsák a helyi gyerekeket, felnőtteket a múlt tiszteletére, ismeretére, megbecsülésére, építésre rombolás helyett…

Az utolsó fotó az ásatás végén. (Háttérben a mai muslim temető)

Az utolsó fotó az ásatás végén. (Háttérben a mai muslim temető)

Az álom még csak álom.
A türelmen kívül sok-sok minden kellene a megvalósuláshoz. … De nem olyan ember vagyok, aki könnyen feladja!