Miközben befejeztem egy vizuális kutatási projektet Birminghamben, folyamatos elméleti hátterű vizsgálatokat folytattam Párizsban. Mindkét kutatás során a kortárs környezetünkben tapasztalt városi vallási közösségek diaszpóráit vizsgáltam. Igyekeztem feltárni a megkülönböztető etnikai enklávék városi vallási szervezeteinek működési gyakorlatát, mert meggyőződésem, hogy a hálózatok és közösségek szemléletesen alakítják a látható tereket.

 

Lengyel énekkar (2009) – a szerző felvétele

A saját kutatásom a társadalmi és oktatási hátteremmel kapcsolatos. Ezt azért érzem fontosnak, hogy megértessem: mit is jellemzi a „látásmódomat”. Ez egyfajta tudás, melynek során érthetővé válik, hogy miként vannak beágyazva az élményeim, miként látom a világot. A projektben a hangsúly azokra a tanulmányokra helyeződik, akik először használták a fényképeket meg az írásos etnográfiát.
Birminghamben nőttem fel, anglikán papok lányaként.
Az Egyesült Királyság legnagyobb kulturálisan sokszínű városában több mint 90 (!) különböző nemzetiségű ember él.
Én voltam az egyetlen fehér gyerek az óvodában, ma is kedves emlékeim a barátaim különböző vallási ünnepei.
A Brighton Egyetemen szereztem a BA-fokozatot, a dokumentarista fotográfiából, majd Olaszországba költöztem, hogy folytassam a tanulmányaimat. Főképp a kutatás érdekelt, meg a fiatal művészek és újságírók kommunikációja.
Az itt szerzett tapasztalatok során rádöbbentem a neveltetésem sajátos jellegzetességeire. Amikor visszagondoltam erre, rájöttem, hogy ki kell fejleszteni egy személyes érdeklődést, megvizsgálni a multi-hit közösségeket az európai városokban. A bevándorlás, a szekularizáció és a vallási megújulás mind komplex problémák, amelyek a növekedésükkel együtt járnak. 2008 és 2009 között a Soho Road Birmingham két mérföldes szakaszán kutattam a városi hitközösségek megnyilvánulási formáit, azzal a szándékkal, hogy fotografikusan dokumentálom a különféle vallások együttélésének gazdag sokféleségét a városban.
A valóság és a különböző életmódok intenzitása érdekelt.
A vizuális tanulmányaim befejezése után a téma mélyebb elméleti megértésére törekedtem, ezért elkezdtem az MSc társadalmi antropológiát hallgatni és tanulni a londoni University College-ban.

Liz Hingley Smethwick Strees, 2016

SOHO ROAD KUTATÁS (BIRMINGHAM)
A kutatásaim közben mindig velem volt a felvevőgép lencséje, igyekeztem szorosan dokumentálni a hétköznapi lelki gyakorlatokat a Soho Road-n. Ezen a két mérföldes útszakaszon lévő mintegy 30 vallási központban különféle elkötelezett felekezetek működnek, a világ minden tájáról. A fotózás során tudatosan igyekeztem funkcionális fényképeket készíteni. Meglátogatta a különböző vallási közösségeket, melyek ebben az utcában található. (Szikhek, buddhisták, Hare Krisna, jamaikai Rastafaristáknak és a The Jesus hadsereg evangélikus keresztények.
Egy dél-ázsiai anglikán papnő megjegyezte, hogy: „A Soho úton régebben az emberek tudatában a hit helyett az volt a fontosabb, hogy honnan jöttek. Az emberek azt mondják: „– Ó, én Bangladesből, Pakisztánból, Nyugat-Indiából, vagy Lengyelországból jövök”. 
Most az emberek azt mondják: „– Én muszlim, szikh vagyok, én baptista, én meg katolikus vagyok, ez az én identitásom.” 
A Soho Road környezete is sokat változott az idők során. A vallási demográfia megváltozott, ami azt jelenti, hogy már nem a hely, ahol anglikán és nonkonformista keresztény egyházak jelentik az egyetlen vallási struktúrát. Az elmúlt években a Karib-térségből vagy Ázsiából származó vallási közösségek vették itt épületeket és alakították át azokat az új funkciójuknak megfelelően. Ezek az épületek megváltoztatták a helyi tájat, színesebbé tették, kiegészítették a korábbi módszereket. Maga az út jelleg is megváltozott: új kiskereskedelmi egységek és közösségi központok jöttek létre a térségben. Azt állíthatom, hogy ma már a kifejezetten vallási jellegzetességek dominálnak ezen a környéken, érzékelhető ez a boltokban eladott árukból, vagy a fodrászüzletekbe kirakott mekkai képekből egyaránt. A buszról – amelyen vasárnaponként utaztam az Evangélikus Jézus hadsereg tagjainak sokszínű felszerelést lehetett látni, jamaicai születésű hölgyeket, a fejüket díszítő nagy dekoratív sapkákban. Munkám során sok felfedezést tettem, miközben buddhista szerzetesek, katolikus apácák, papok és protestáns emberekkel beszélgettem, megfigyeltem, hogy mindegyik hitépület mennyire más. Ők ugyanúgy el voltak ragadtatva, mint én, bár különböző tevékenységeket végeztünk: alig várták, hogy megragadhassák a lehetőséget, hogy imádkozzanak.

Liz Hingley felvétele

BELLEVILLE, PÁRIZS
Miután 2010-ben megkezdtem az első tanulmányi évemet a posztgraduális antropológiai képzésen (UCL), belefogtam egy néprajzi kutatásba a párizsi “Belleville Quartierben”. A célom az volt, hogy kidolgozzak, lekérdezzek és elemezzek egy kutatási kérdőívet, ami alapján megírhatom az MSc dolgozatom, amely a városi vallási közösségek tevékenységéről szól. 
A „harmadik kultúra” megjelenése messze túlmutat a helyi határokon – főképp városi kontextusban. Ez egy olyan téma, ami az 1990-es évek óta folyamatosan sok társadalmi antropológust foglalkoztat. A francia politikai világiasság teszi ösztönző helyet vizsgálatára olyan kérdésekkel, mint a „harmadik kultúra” is megfogalmazott eszközök révén bizonyos vallási identitás. Ezeket szem előtt tartva választottam Párizst a helyszíni vizsgálat tárgyává. Főképp a színes, többnemzetiségű Belleville-re – mint lehetséges kutatási helyre összpontosítottam. Ez az élénk kerület ad otthont az egyik a város két „Chinatown”-jának és itt működik Franciaország legnagyobb létszámú református közössége az egyházon belül. A demográfiai adatok összehasonlításából tudjuk, hogy a környék rengeteg változáson ment keresztül az évtizedek során. Míg egykor az uralkodó népcsoportok: az örmények, a görögök és az askenázi zsidók, valamint az észak-afrikaiak voltak, az utóbbi időben a Szaharától délre fekvő afrikaiak kiszorították az egykori lakókat. 
Az 1960-as években sok algériai és tunéziai zsidó érkezett, majd az 1980-as években számos „alternatív” művész és zenész költözött ide, mivel vonzóak voltak az olcsó bérleti díjak. Belleville kiválasztása után áttekintettem az antropológusok által alkalmazott terepmunka módszertant. Kiválasztottam egy minőségi fenomenológiai megközelítést az én előzetes etnográfia, hogy a termelés Geertz (1973:3-30) kifejezések „sűrű” leírás, megalapozni a „vastag” interaktív adatokat. Előre láttam, hogy a fenomenológia módszertani érintik a világgal, mert élt, (Csordas 1994, Jackson 1996, Torren 1999) is egyfajta hidat a művészi látás és a társadalomtudományi terepmunka és  antropológiai kutatások általában. 
Ha magukat a dolgokat nézzük, az lesz a világ, amit látunk” – számomra ez Maurice Merleau-Ponty: „A látható és a láthatatlan” című művének legfontosabb üzenete.

Liz Hingley Shanghai Sacred (2013-2016)

Szakirodalmi ajánló:
Bakhtin, M. M. in M. Holquist (ed). (1981), The Dialogic Imagination: Four Essays, C. Emerson and M. Holquist (trans), Austin and London: University of Texas Press.
Bridge, G. and Watson, S. (2003), ‘City differences’, in G. Bridge and S. Watson (eds), A Companion to the City, Oxford: Blackwell.
Collingwood. R, G. (1994) [1946], The Idea of History, Oxford: Clarendon Press.
Chopra, R. (1989), ‘Robert Gardner’s “Forest of Bliss” – A Review’, Visual Anthropology Review 5 (1): 2–3.
Diamond, E. (2002), ‘The Kosher lifestyle: Religious Consumerism and Suburban Orthodox Jews’, Journal of Urban History, 28: 488-505.Dwyer. C. Gilbert. D, and Shah. B. (2009), ‘Faith in Suburbia: Reflections on London’s Historical and Contemporary Geographies of Religious Identity’, paper presented at The Diverse Suburb: History, Politics and Prospects, Hofstra University.
Eade, J. and Mele, C. (2002), Understanding the City: Contemporary and Future Perspectives, Oxford: Blackwell Publishing.
Geertz, C. (1973), The Interpretation of Cultures, New York: Basic Books.
Grasseni. C. (2007), ‘Communities of Practice and Forms of Life: Towards a Rehabilitation of Vision?’, in M. Harris (ed) Ways of Knowing: New Approaches in the Anthropology of Learning and Experience, Wiltshire: Berghahn books.
Gauntlett, D and Holzwarth, P. (2006), ‘Creative and Visual Methods for Exploring Identities’, Visual Studies 21 (1): 82 – 91.
Grimshaw, A. (2001), The Ethnographers Eye: Ways of Seeing in Modern Anthropology, Cambridge: Cambridge University Press. Harris, M. (2007), Ways of Knowing: New Approaches in the Anthropology of Learning and Experience, Berghahn books: Wiltshire.
Herzfeld, M. (2007), ‘Deskilling, “Dumbing Down” and the Auditing of Knowledge in the Practical Mastery of Artisans and Academics: an Ethnographer’s Response to a Global Problem’, in M. Harris (ed), Ways of Knowing: New Approaches in the Anthropology of Learning and Experience, Berghahn books: Wiltshire.
Ingold. T and Lucas. R. (2007), ‘Reflections on a Teaching and Learning Experience’ in M. Harris Ways of Knowing: New Approaches in the Anthropology of Learning and xperience, Berghahn books: Wiltshire.
Kracauer, S. (1960), Theory of Film: The Redemption of Physical Reality, New York: Oxford University Press.
Lienhardt, G. (1961), Divinity and Experience: The Religion of the Dinka, Oxford: Clarendon Press.
Low, S. (1996), ‘Spatializing Culture: the Social Production and Social Construction of Public Space in Costa Rica’, American Ethnologist 23: 861-879.
Merleau Ponty, M. (1964) [1968], The Visible and the Invisible, J. Wilde (ed), Northwestern University Press: Evanston.
Moerman, M. and Sacks, H. (1988), ‘On “Understanding” in the Analysis of Natural Conversation’ in M. Moerman (ed), Talking Culture: Ethnography and Conversation Analysis, Philadelphia, PA: University of Pennsylvania Press.
Platt, T and Quisbert, P. (2007), ‘Knowing Silence and Merging Horizons: The Case of the Great Protosi Cover-Up’ in M. Harris (ed), Ways of Knowing: New Approaches in the Anthropology of Learning and Experience, Berghahn books: Wiltshire.
Ravetz, A. (2007), ‘Abjection and Knowing in an Art School and on a Housing Estate’, in M. Harris (ed), Ways of Knowing: New Approaches in the Anthropology of Learning and Experience, Berghahn books: Wiltshire.
Stoller, P. (1992), The Cinematic Griot, Chicago: The University of Chicago Press
Stueber, K. R. (2002), ‘The Psychological Basis of Historical Explanation: Reenactmen, Simulation and the Fusion of Horizons’, History and Theory 41 (1).
Thrift, N. (2008), Non Representational Theory: Space, Place, Politics, London/NewYork: Routledge.
Van Veggel, R. (2006), ‘An Anthropologist at a Bed Manufacturer’, Medische Antropologie 18 (1).