Egyiptom egzotikus ország, ahol minden meg van, ami azokat vonzza, akik szeretnének bepillantást nyerni egy letűnt civilizáció mindennapjaiba. Csodálatos szoboregyüttesek, oszlopcsarnokok, díszes szarkofágok mindemellett pedig messze korát meghaladó orvoslás, fejlett spirituális gondolkodás jellemzi Észak-Afrika országát, a varázslat világát, melynek egyik egész világon ismert jelképe: a Gizai piramisok épületegyüttese. 

Hufu, Hafré és Menkauré (görög nevükön: Kheopsz, Khefrén és Mükerinosz) fáraók életéről nagyon kevés dokumentum maradt fent az utókor számára.
A három nagy piramison kívül magába foglalja a hozzájuk tartozó halotti templomokat, kisebb piramisokat, köztük I. Hotepheresz, I. Merititesz és Henutszen királynék piramisát, a Nagy Szfinxet, Hafré és Menkauré völgytemplomait, I. Hentkauesz királyné sírját, a nemesek masztabáit és más, a halottkultusszal kapcsolatos épületeket.

Annyi biztos, hogy a legkorábban az i.e. 2540-2590 között uralkodó Hufu fáraó piramisa épült meg, s ez lett „az ókori világ Hét Csodáinak” egyike. A sírtemplom magassága eredetileg 147 méter volt, az eltelt öt évezred azonban nem múlt el nyomtalanul: ma már „csak” 138 méterre magasodik ki a homoksivatagból.
A „piramis” egy négyzet alapú, gúla alakú építmény. Maga a szó eredetileg a gúla magasságára vonatkozó óegyiptomi geometriai terminusból, a peremusz szóból ered, ezt társították hozzá később a görög pür („tűz”) szóhoz. Az egyiptomiak mer-nek nevezték, aminek a jelentése: „a fölemelkedés helye”.

A három legnagyobb méretű sírtorony tájolása alapos és fejlett csillagászati ismeretekre utal, sarkaik a négy égtáj felé mutatnak. A Nagy Piramis oldalainak hosszúsága 230,4 méter.
Az ókori egyiptomiak halotti kultusza már-már művészetté emelte a halál-utáni újabb életbe való utazást. Számukra a test megszűnése nem a megsemmisülést jelentette, hanem egy jelképes ajtót egy magasabb-rendű létezésbe. Hitük szerint ahhoz, hogy mindez valóban megtörténhessen, a léleknek a csillagrendszerekbe kell jutniuk, ezért a főbejáratokat minden esetben az Északi sarkcsillag felöli oldalon helyezték el.
A sírok a Mokkattam-fennsík mészkőplatóján állnak, ahol a VI. dinasztia óta intenzív kőbányászat folyik. Ez a vidék közel van Kairó egyik külsó kerületéhez, és a sivataggal határos.
Kheopsz fáraó piramisának elképesztő méreteihez 2,5 millió mészkőtömböt használtak fel. Az máig rejtély, hogy miképpen tudták megmozdítani ezeket a legalább 15 tonnás tömböket. Erre azonban úgy tűnik, megtalálhatták a válaszokat egy Vadi Al-Dzsafarnál talált papiruszon. A leírás szerint a Nílus vízét hatalmas gátakkal terelték Turától egészen az építkezés területéhez a 170.000 tonna követ.

A monumentális építmény célja ismeretlen, mivel belsejében folyósok, egy kisebb Királynői Kamrának nevezett rész, a Nagy Galéria, majd a Királyi Kamra található. Ez a legnagyobb terem a 10,50 méter szélességével és 5,80 méter magas belső falaival, amiket márvány fed, viszont nincs rajta faragás, sem egyéb díszítés.
Kísérletek egy része kimutatta, hogy a falak elektromágneses mezőt gerjesztenek és képesek fókuszálni azt. Úgy vélik e tulajdonsága miatt, nagyon jól vezeti a rádió- illetve a mikrohullámú jeleket is. Dr. Andrejy Evlyukhin és csapata a szentpétervári ITMO Egyetemen végezték kísérleteiket, Egy lemodellezett piramison vizsgálták az elektromágneses reakciókat. Véleménye szerint, a kutatások később a nanorészecskék terén fogják segíteni a jövő tudományát.
A hordozón lévő piramis esetén a rövidebb hullámhosszon az elektromágneses energia felhalmozódik a kamrákban, amelyek helyi frekvenciaspektrumokat biztosítanak az elektromos és mágneses terek számára”.