polip náci szimbólum

A nácik a kirekesztő attitűd táplálására teljes szimbólumrendszert dolgoztak ki. A kép forrása: predicthistunpredictpast.blogspot.hu

 

Minden, a jelenlegi hatalommal – pusztán látszólag, azaz a szólamok szintjén, valójában tartalmatlanul – szembemenő megnyilvánulás a Jobbik malmára hajtja a vizet. A cikk első részében – annak apropóján, hogy a friss közvélemény-kutatások szerint a Fideszt lassan utoléri a barna pestist terjesztő párt – azzal foglalkoztam, hogy a pr vagy marketing – és így a politikai pr és politikai marketing – szabályszerűségei szerint azért kártékonyak a civil elégedetlenkedő szólamok, mert hiányzik belőlük az ún. lezárás aktusa. (Ennek részleteiről bővebben itt olvashat.)
Ebben a részben azt tárgyalom, hogy az ellenzéki oldalon elhelyezkedő civilek verbalizációjában fellelhető kirekesztő attitűd hova vezet. Egész pontosan, hogyan egészíti ki azt a téves hozzáállást, miszerint a politika úgy kicsinyli le a rasszizmus problémáját, mintha a rasszisták kevésbé képzett, egyszerűbb emberek lennének, továbbá terjedésében túlzott hangsúlyt kap a szegénység problémája, miközben a valóság az, hogy a fajgyűlölet alapja az árja-elmélet (erre épül a nácizmus is), amelynek komoly filozófiai alapja (ariozófia) van, így egyáltalán nem lehet a képzetlenséghez, és csak közvetetten lehet a szegénységhez kötni.
Az ellenzéki civil kirekesztő attitűd azért rendkívül káros, és azért sodorja a Jobbikhoz a tömegeket, mert viselkedésmintát ad. Ha tehát az ellenzéki halmazhoz tartozók szidják, kárhoztatják az ellenzéki politikusokat, akkor olyan viselkedést adnak át, ami elfogadott, mi több norma is lehet belőle.
Az ellenzéki kirekesztő attitűd megjelenése 2009-re tehető, amikor a Lehet Más a Politika a kampány előtt, és később a választási kampányban is olyan politikai marketinggel különböztette meg magát, hogy ők az újak, az új „baloldaliak”, akik „mások”, mint akik eddig voltak hatalmon.
Ez a nyelvi viselkedés, ha implicit is volt, és ha marketing célokat is testesített meg, arra alkalmas volt, hogy divatot teremtsenek vele, még akkor is, ha a parlamenti küszöb átlépése után – részben – felhagytak ezzel a viselkedésformával.

Milla
2011 végén ezt a gondolatmenetet explikálta a névleg a sajtószabadságért létrejött „Egymillióan a magyar sajtószabadságért” Facebook-csoport (későbbi közkeletű nevén: a „Milla”), amelynek semmi más mondanivalója nem volt azon kívül, hogy ki és miért rossz vagy bűnös, mi több, a baloldal mennyivel ártóbb, mint a jelenlegi Fidesz-uralom.
Erre az explicit kirekesztő gondolati világra 2012 őszén pedig egy pártszövetség is alakult (Együtt 2014, illetve mire párttá alakult következő év tavaszán, már Együtt-Korszakváltók lett a nevük).
Alapító okiratuk” egy tanulmánynak nevezett írás („Átbillenteni, visszaszerezni, meghódítani” – bővebben: Haza és Haladás blog), ami nemcsak a tanulmány műfajt nem érdemli meg, hanem hemzseg a terminológiai tévedésektől, helyesírási hibáktól stb., gyakorlatilag egy egyetemi évfolyamdolgozat se lehetne, ugyanakkor kiválóan megsajtózott marketing-hadjáratot indítottak vele.
Mi sem bizonyítja jobban, hogy Magyarországon elfogadják a kirekesztést (a rasszista és náci ideológia alapját), hogy a tanulmánynak nevezett írás semmi másról nem szól, hogy ami az akkor elmúlt 22 évben történt, miért rossz, miért kell elvenni a szavazótáborukat. Ezt a kirekesztő hisztériát pedig reklámozta a magyar baloldali, valójában liberális sajtó.
Tulajdonképpen a terv sikerülhetett is volna, csak éppenséggel az „ideológusok” azzal nem számoltak, hogy olyan alapvető stratégiai hibát követtek el benne, hogy középre akarták terelni a bizonytalan és balliberális szavazókat. Miért nem sikerült ez?
Nagyon egyszerű oka van: a 2002-es országgyűlési választási kampányban Orbán Viktor tökélyre fejlesztette az ország és/vagy a társadalom kettéosztást, egy kettéosztott társadalomban pedig középen szakadék van. Így pediglen egy potenciális szavazóbázis a szakadékba lett irányítva. Ez ugyanakkor jelen írásban csak mellékszál.
Ami lényeges, hogy a „baloldali” tehát liberális véleményformálók és politikusok tetemes hányada elfogadta a kirekesztő attitűdöt, pusztán azért, mert divatosnak volt beállítva, miközben ez nagyon veszélyes, hiszen a társadalom állandó változásával együtt formálódnak a beszélők kollektív beszédformái- és módjai által fenntartott jellegzetes nexusok, következésképpen pedig a beszédhálózatok is.
A nyelvi érintkezésformák és azok változásai pedig érzékenyen indikálják a társadalom változásainak tágabb összefüggéseit is. Ha tehát a kirekesztő attitűd normává válik a nyelvi viselkedés által, amit nem mellesleg a „balnak” nevezett liberális oldal teremt meg, akkor – ezen tudományos aspektusok mentén – nem lehet azon csodálkozni, hogy nő a Jobbik tábora. Másként mondva, ami ellen az ellenzéki civileknek erősen küzdeni kellene, azt viselkedésükkel éppen táplálják és generálják.
Mit gondolnak vajon a befogadó egyének? Hogy áll vajon össze tudásstruktúrájukban az, hogy „cigányozni”, „zsidózni” nem lehet, de „kunczézni”, „tégéemzeni”, „szocizni” igen? A válasz egyszerű: sehogy. Ha a kirekesztés norma lesz (például: Kuncze Gábor, Tamás Gáspár Miklós, Magyar Szocialista Párt címkék által), akkor a fent említett, a beszélők kollektív beszédformái- és módjai által fenntartott jellegzetes nexusok, önmaguktól hálózattá formálódnak, így behálózzák a társadalom szöveteit.
Az utóbbi időszak legvérlázítóbb, baloldalon jelenlévő kirekesztő aktusai az alábbiak. Jámbor András (a Párbeszéd Magyarországért Párt, huszon-kevés éves ex tagja) így ír most Kuncze Gáborról: „…félreérti a képviseleti demokrácia rendszerét, és félreérti a rendszerváltás óta eltelt időszak tanulságait…”. Puzsér Róbert (liberális média-bohóc) odáig merészkedik, hogy Tamás Gáspár Miklós (TGM) és Csurka István közt tesz egyenlőségjelet, egyébként éppen egy olyan írásban, amely a kirekesztő attitűd és a fasizmus tudatos terjesztését bagatellizálja, s paradox módon, szerinte TGM azért csurka-szerű fasiszta, mert rendszeresen felhívja a náci veszélyre a figyelmet.
Juhász Péter („ellenzéki” médiaszereplő) most is éppen a szocialistákat akarja elszámoltatni: általánosan és jellemzően kirekesztő magatartását  a Fidesz-kormány bűnei tematikába igyekszik csomagolni.
Érdemes megjegyezni, hogy eközben Vona Gábor azt mondja, hogy a „cigányozásnak, zsidózásnak semmi értelme”, következésképpen középre orientálja – és így bővíti – szavazótáborát, amit meg is tehet, hiszen a „piszkos munkát”, a kirekesztő viselkedésmintát átadják helyette mások. Kiválóan megágyazva ezzel a Jobbik – cukisággal leplezett – valódi intenciói kiteljesedésének.

Felhasznált irodalom:

Baumeister, Roy et al (2002): Effects of social exclusion on cognitive process.  Washington, Journal of Personality and Social Psychology

Buda Béla (2012): Empátia. Budapest, L’Harmattan

Bruce I. Newman (2000): A politika tömegmarketingje – Demokrácia a gyártott imázsok korában. Budapest, Bagolyvár