LEJMOLÓK

A Magyar Újságírók Országos Szövetsége Turisztikai és Gasztronómiai Szakosztályának vezetősége, évtizedek óta harcol, küzd, ír azért, hogy az ingyenélő, lejmoló, siserehad, a „hiénák” ne vehessenek részt a rendezvényeken, és ne járassák le a valóban újságírókat. Teszik mindezt változó sikerrel, ugyanis a sajtótájékoztató rendezői sem állnak mindig a helyzet magaslatán, sőt sok esetben ők engedik be azokat a megjelenő egyéneket, akikről azt sem lehet tudni, némelyik hogy lett a MÚOSZ tagja, illetve többen nem is MÚOSZ-tagok. Több éves, konkrét tényeken alapuló megfigyelés alapján azért teszem most közzé ez irányú tapasztalataimat, mert végre változást kell elérni. Az ügyvédemmel, több alkalommal konzultáltam az anyag gyűjtögetése, majd megírása idején. Megjelennek mesealakok, nevek kezdőbetűit, amelyek nem csak azt az egy lejmolót rejthetik, de ha az olvasó ráismer valakire, az csak a véletlen (vagy nem is annyira az?) műve lehet.

A Magyar Újságírók Országos Szövetsége Turisztikai és Gasztronómiai Szakosztályának vezetősége
 három évtizede nevezi nevén a jelenséget. Azt, hogy egy jól körülhatárolható, mintegy 25-30 főnyi lejmoló reggel 9 órától az esti fogadásokig járja Budapest, de legújabban már a vidék sajtótájékoztatóit, turisztikai és gasztronómiai szakmai rendezvényeit és nemcsak a helyszíni fogyasztásával, hanem a tálak, tálcák, nescafék, dobozos sörök és teli borosüvegek táskába, hátizsákba, bevásárló szatyrokba ürítésével is felhívja magára a figyelmet. Sőt, vannak olyanok is, akik a MÚOSZ egynémely szakosztálya, hasonló gondolkodású tagjaival is jó kapcsolatokat ápolva, napi gyakorisággal információt cserélve láncszerűen építik fel „látogatásaikat” egyik helyről a másikra. Többen egyes írott, vagy elektromos média szervezetébe integrálódva tették úgymond hivatalossá jelenlétüket. Ilyen például a KGK és az EA, az utóbbitól előfordul, hogy 3-5 fő vesz részt az ingyen iváson, evésen. De az is egyre gyakrabban fordul elő, hogy kifejezetten marketingmunkát végzők serege jelenik meg a sajtótájékoztatókon. Arról nem igen tudok, hogy újságírók hada jelenne meg rendszeresen a marketing rendezvényeken…
REKVIEM A TISZTESSÉGÉRT
Hamika, aki akár lehetne akár „Okoska” is, de ez utóbbi címért szoros holtversenyben halad a „Műkereskedővel”. Ez utóbbi annyira lovagias, hogy az EA érdekében csak jót ír a szállodákról, éttermekről, rendezvényekről, mert így akár meghívást, hirdetést, bármit elérhet… Szóval már Hamika megjelenése is szégyen ránk, amikor az izzadságszagú pólóiban, garbóiban, nyaranta kivillanó pocakjával, nyakában, derekán ezernyi kütyüvel belép, akkor többen elájulnak a szagtól, mások távolabb vonulnak tőle.
Emlékszem, hogy amikor a nagykörúton megnyílt a Bock Bistro, ott a tálcákra helyezett ételekből több adag tűnt el a bendőjében.
A nyár tartogat néha a sajtótájékoztatókat illetően is érdekességeket. Mikor például megjelenik Törp Rongy szandálban, rövidnadrágban, kutya szájából kicibált koszos ingében, akár egy hajléktalan, aki még kukázik is, mindenki ámul, bámul. Ugyanis saját szememmel láttam, amikor az Oktogonon ezt tette, tényleg végigkutatta a kihelyezett szemeteseket, a gyorsétterem előtt 2008. nyarán. De az egyik kolléganőm is látta őt hasonló helyzetben.
Aztán évek óta a toppon van „Sziamiau” (a Vörös Démon), akinek van névjegye, amely szerint, meg a lap impresszuma szerint is, a KGK marketingese. De őt soha sem zavarta, hogy nem újságíró, ugyanis újságíró rajongók sorát vonzotta eddig magához, akárcsak a pók, amikor hálót sző, hogy ezzel kvázi „hitelesítse” a jelenlétét. Volt, aki a kollégák közül tanulmányutakra, sajtótájékoztatókra, riportokra vitte magával, sőt az illusztrációként megjelentetett fényképeken is együtt feszít vele a megjelent írása részeként. Olyannyira legalizálta magát, hogy már önállóan is részt vesz 2-3 napos tanulmányutakon. De vajon milyen alapon, jogon? Hiszen nem újságíró!
A „borszakértő Törpvörös” is gyakori vendég a sajtótájékoztatókon, pedig hirdetésszervezőként dolgozik. Nemcsak a haja piros, hanem borban is kifejezetten a piros, édeset keresi állhatatosan, és azt kéri makacsul, akkor is, ha többször nyomatékosan figyelmeztetik, ilyen nincs, hiszen azt minden szakújságíró régóta tudja, hogy azt vörösbornak nevezzük. De hát ez a hölgy sem újságíró!
Aztán van a gömbölyű testalkatú, leginkább szőke hajú U.GY., aki simulékonyan, akit csak lehet, befűz, megtéveszt, persze újabban írogat is, de nem tagja a MÚOSZ-nak sem, sok mással egyetemben. De rendszeresen hordja, viszi, adja tovább a lehetséges ingyen reggelik, ebédek, estebédek, vacsorák jó hírét hasonszőrű társainak…
A HM Stefánia Tours prospektus bemutatóján a pompás Stefánia Palotába az egykor rettegett D.A. főszerkesztő, éppen délidőben jelent meg, kinyúlt pulóverében, mint mindig. Hű „fegyverhordozója” V. Zs., most hiányzott mellőle, ami ritkán fordult elő az utóbbi években. Évek óta így járják a sajtótájékoztatókat, ki tudja D. A. ír-e valahová egyáltalán? Ha tudták volna a többiek, hogy itt egész Európa jellegzetes ételkínálatát felvonultatják, nyilván beindult volna a „hírlánc” és megjelent volna S. D. és a loboncos D. K. G. is, hatalmas sporttáskájával egyetemben, amelynek mélye máris nyelné a dobozos söröket, üveges Nescafékat, akárcsak annak idején a Kempinskiben.
A Turisztikai Olimpia zárófogadásán éjfél körül jelent meg, természetesen meghívó nélkül, és amit még talált, azt összeszedte, kivitte a kocsijába, majd az egyik hátsó asztalra borulva elaludt…
MEGTÉVESZTÉS FELSŐFOKON
Aztán vannak olyanok, akik elsőként rohannak befizetni a MÚOSZ-ba az éves tagdíjukat, hogy ha már névjegyük soha nincs, legalább egy fényképes igazolványuk legyen. A Sz. F. című lap nevében jelenik meg rendszerint Cs. M. De amikor vettem a fáradságot és utána néztem, csupán annyi köze van a laphoz, hogy az általa a Parlamentben, vagy a mezőgazdasági minisztériumban beszerzett „különleges” vitaanyagokat viszi oda hozzájuk. De soha nem írt nekik semmit! Azt egyébként többször is hangsúlyozta, hogy ő milyen fontos ember. Mert hogy-hogy nem több ingyenélőnek van parlamenti belépője is. Nevezett 2009. április 15-én, ahogy megérkezett a Magyar – Olasz Kereskedelmi Kamara sajtótájékoztatójára, a Corinthia Grand Hotel Royalba, nagyhangon közölte: „választottunk néhány minisztert. Találkoztam Ibolyával (aki nem tudná Dávidról volt szó) és mondtam neki…” és dőlt belőle a hazugságok sora… Ezen a tájékoztatón alig volt újságíró. De ott volt S. J. (Róla még lesz szó!), T. A., a torzon-borz D.K.G., hatalmas, fekete hátizsákjával, ami már degeszre volt tömve a délelőtt „termékeivel”, így itt már nem tudott beletenni semmit. Jóval a kezdés után jött Sz. I., újabb, két léhűtővel. Elővették határidő naplójukat és egyeztették a következő napok programjait, hogy mikor, hol, mi lesz reggel, délelőtt, délután, este. Hiába, ezt már profi szinten űzik! Majd ebédre befutott a Vörös Démon is és miután jól belakott, közölte, rohan, mert kettőkor egy újabb terített asztal várja valahol…
MÁR A FELESÉGEK IS…
A helyszín: a Lengyel Nemzeti Idegenforgalmi Hivatal magyarországi képviseletének irodája. Megjelenik S. J., akit Bakonyi Erika igazgató hiába kér, mutassa a meghívóját, vagy a névjegyét, erre nem hajlandó, de erőszakosan bizonygatja, hogy ő bizony már akkor is, Lengyelországban dolgozott, amikor Erika még nem is élt. No, nem a médiában, hanem valamit épített ott, mondja. Bizony-bizony ez az alak soha, sehová nem írt, azt sem tudjuk, hogyan lett MÚOSZ-tag??? Persze, ha megjelenik valahol, akkor azonnal széles mosollyal nyújtja a kezét a valóban újságíróknak, érdeklődik hogylétük felől, ezzel is legalizálva a jelenlétét, jogosultságát a részvételre. Meglepve tapasztaltam, hogy több cég levelezési listáján ott van S. J. és Cs. M. e-mail címe is. Tehát már idáig jutottunk..??? A holdudvarukhoz tartozik S. D., K. Gy., Sz. Á., T. L. is, meg néhány számomra ismeretlen, sőt esetenként a férfiak feleségeiket is elhozzák, mint például a Királyi Borház és Pincemúzeumba, ahol S. D. még ki is oktatta a hostesseket, hogy mit, hogyan csináljanak.
Vannak aztán olyanok, akik az ismertettek holdudvarához tartoznak. Többen még fényképezni is megtanultak, villogtatnak is rendületlenül, elé állnak annak, aki tényleg fényképeket készít illusztrációnak. Van, aki a barátnőit is elhozza rendre, mint K. Gy., vagy a főnökét, mint T.J., meg a két barátnőjét is. A hírlánchoz tartozik az egykori kopasz rádiós, aki sokszor jelenik meg egy, vagy két gyerekével, hiszen ilyenkor főzni sem kell rájuk, meg talán még meg is sajnálják, mert azt széles körben terjeszti, hogy egyedül neveli őket…
VANNAK JÓ PÉLDÁK
Úgy gondolom, hogy csak a sajtótájékoztatók, fogadások, kongresszusok rendezőivel összefogva lehetne elérni, hogy az ingyenélők, lejmolók, „hiénák” lemorzsolódjanak a sajtó rendezvényekről. Úgy, mint Kapus György (aki az Osztrák Nemzeti Idegenforgalmi képviselet Közép-Európai igazgatója volt) tette régóta és konzekvensen, vagy, ahogy törekszik erre a Lengyel Nemzeti Idegenforgalmi Hivatal magyarországi igazgatója Bakonyi Erika és Szonja Jelinkova a Szlovák Nemzeti Idegenforgalmi képviselet igazgatója is.
Persze, az sem lenne rossz, ha azt a módszert követnék, amit az Olasz Kereskedelmi Kamara meghívóján kaptam kézhez. Íme, az idézet:
Ez az üzenet személyes, bizalmas információt tartalmaz, és kizárólag a címzettnek szól. Tartalmának nem engedélyezett a terjesztése, módosítása, vagy nyilvánosságra hozatala. Amennyiben nem ön ennek az üzenetnek a szándékolt címzettje, ezt az üzenetet nem másolhatja, vagy juttathatja el más számára.”

Author: Seyla Hamminbad

seyla.hamminbad@prherald.hu