Vásárhelyi Mária médiaszociológus cikkét olvasva jutott eszembe megdöbbenve, hogyan tartják egyesek a zaklatási és hatalommal való visszaéléses #metoo történeteket a közösségi oldalakon csak a színházi, vagy a szórakoztatóipar területén, azokat is relativizálva sokszor, mert mutatják a közösségi oldalakon a kommentek, hogy szinte bírósági tárgyalásként a legapróbb részletekbe merülve boncolgatnak egy-egy kipattant esetet, (Marton, Szikora, Kerényi – rendezők) hogy vajon melyik áldozat hitelesebb és ki kevésbé. Amikor megindul egy-egy vitakör, úgy gondolom, hogy a áldozatok történetei (Sárosdi Lilla, Kátai István – színészek) egyenként is nagyon fontosak, hiszen rajtuk keresztül ráláthatunk egy másik lényegre is -, a háttérre, amiről közben elterelődik, elvész a hangsúly.

Ez a megalázó munkáltatói, vagy vezető magatartás nem csak a “művészvilágban” tapasztalható, hanem sajnos az élet minden területén.

-Abúzus-e, ha valakit, (akár vállalkozást) azzal zsarolnak, hogy nem fogja megkapni a fizetését, amivel már hónapok óta tartoznak neki,
-abúzus-e, hogy úgy beszélnek a vezetők a művészvilágban, a köz -és vállalkozói, szférában, mint egy állattal, és ez ellen a munkavállaló csak bonyolult, hosszan tartó jogi úton léphet fel,
-abúzus-e, amikor általános, hogy a nők egyharmaddal kevesebb bért kapnak ugyanazért a munkáért,
-abúzus-e, ha egy-egy társadalmi csoportot a többségiek alacsonyabb rangúként kezelnek,
-abúzus-e, ha egy hatalmon lévő kormány tömegeket semmibe vesz, az út szélén hagyja, miközben kevésbé lényeges dolgokra meg látványosan szórja a közpénzt,
-abúzus-e, ha teli van a város plakátozva társadalmi ellenségképekkel,
-abúzus-e, ha egy hajléktalant lelöknek a villamosról,
-abúzus-e, ha a Világháború, a Kádár-éra, és a rendszerváltozás után még mindig nem mondhatjuk el mi fáj, mert félnünk kell, hogy egzisztenciavesztéssel, vagy politikai retorzióval járhat, (tehát, a félelem generációk óta feldolgozatlanul folyamatosan jelen van) ect…

Generációk - fotó - MTI: Leopold Györgyi

Generációk – fotó – MTI: Leopold Györgyi

Nagyon bánt, hogy amíg azon vitatkozunk, hogy x és y kit, hogyan fogdos nyilvánosan és ez igaz-e, mert addig nem gondolunk arra, hogy a #metoo kampányhullám azért csapott ilyen magasra Magyarországon, mert az a bizonyos bicikli, amivel ezeket az eseteket bevonódás nélkül objektíven szemlélhetnénk, már régen túl van tolva mindannyiunkban.

Hogy most telt be a pohár tulajdonképpen így, vagy úgy mindenkinél.

Úgy gondolom, hogy a hatalommal való visszaélés, legyen az az életterünk bármely szintjén, ugyanazt jelenti: megalázottságot, szégyent, kiszolgáltatottságot, tehetetlenséget, később, vagy még akkor haragot.

Arra gondolok, hogy a #metoo kampányban hördült fel az ország lakossága és a zaklatási ügyekkel való túlzott foglalkozásban jelenik meg SZUBLIMÁLVA az az össztársadalmi semmibevevés, a feldolgozatlan múlt szintúgy, ami a jelenben ölt testet, érezteti magát a hétköznapjainkban -, és amiről sokan nem mernek még mindig nyíltan beszélni.

Ezért nem félek attól, hogy a zaklatási ügyek -és a hatalommal való visszaélés témája elbulvárosodik, hiába próbálják ezt a dolgot töretlen szorgalommal egyesek megtartani az érintett személy egyéni szintjén, hiteltelenítve, vagy erősítve azt, (“talán” nem tudatosan terelve a társadalmi vetületet)

mert többségünkben ott forronganak a saját hasonló kibeszéletlen történeteink, bővebb körben a társadalmi tapasztalataink, és a feldolgozatlan harag.

 

 Láng Judit

*
Vásárhelyi Mária médiaszociológus cikke a linkre kattintva elolvasható.

Kiemelés a a médiaszociológus írásából:
A minap Rónai Egon (ATV szerkesztő-műsorvezető) a facebookon szóvá tette, hogy a zaklatási ügyekben eredménytelenül próbálnak szociológusokat, társadalomkutatókat behívni, rendre elutasítással találják szembe magukat. Ő ezt azzal magyarázta, hogy olyan társadalmi légkör alakult ki, hogy lassan mindenki fél elmondani a véleményét, mert tart a verbális lincseléstől. A posztjához több televíziós újságíró kollégája szólt hozzá, hasonló tapasztalatokról beszámolva és hasonló következtetésre jutva. Én azonban részben másként látom ezt. A nőkkel, gyengébbekkel, kiszolgáltatokkal szembeni erőszak, a szexuális visszaélésekkel kapcsolatos kérdéskör rendkívül bonyolult, szerteágazó és persze nagyon érzékeny kérdés, amelyről a médiában állást foglalni hatalmas felelősség. Bár Magyarországon ma a gender studies ismét üldözött tudományág lett, de attól még világszerte elismert és fontos diszciplina, amelynek könyvtárnyi irodalma és még nálunk is számos – elsősorban fiatal – szakértője van.

*

Kerényi Miklós Gábor az ATV “Egyenes Beszéd” című műsorában reagált az eddig ellene elhangzott vádakra. Műsorvezető: Rónai Egon. (2017. november 15.) A linkre kattintva megtekinthető.