Earl Cameron sikerfilmek sztárja – és a bahá’í vallás úttörő terjesztője. 100. születésnapja alkalmából mesélt kalandos élete diadalmas pillanatairól, kudarcairól és arról, hogy hogyan segítette őt Istenbe vetett rendületlen hite.

A Brit Filmintézet Earl Cameron előtt tisztelgett a Pool of London (1951) című film vetítésével, amely a színész első játékfilmje volt. (Fotó: Screen Nation Media 2016, Carl Barriteau)

A Brit Filmintézet Earl Cameron előtt tisztelgett a Pool of London (1951) című film vetítésével, amely a színész első játékfilmje volt. (Fotó: Screen Nation Media 2016, Carl Barriteau)

KENILWORTH, Egyesült Királyság — Amikor a 22 éves Earl Cameron 1939-ben Bermudáról Angliába érkezett, a karibi térségből származó emberek többsége számára még igazi küzdelem volt megteremteni a betevőt az országban.

„Akkoriban szinte lehetetlen volt egy fekete srácnak bármiféle munkát találni” – emlékszik vissza Cameron, aki nemrég ünnepelte 100. születésnapját. „Az volt az általános nézet, hogy takarodjanak vissza a feketék oda, ahonnan jöttek. Sokan közülük első világháborús veteránok voltak, de még ők sem kaptak munkát. Amikor megérkeztem, sajnos még ez volt a helyzet.”

„Ma már ezek a dolgok másképp mennek, és boldog vagyok, hogy még szemtanúja lehetek a napjainkban zajló csodálatos változásoknak.”

A Bermudán született Cameron, aki 1963-ban vált bahá’í vallásúvá, megragadja az alkalmat, hogy egy évszázad távlatából tekintsen vissza élete eseményeire és színészi karrierjére. Személyes szerepe pedig nem elhanyagolható a faji előítéletek visszaszorításában, ha az angol közönség szemléletének formálásáról van szó.  A Brit Filmintézet film- és televíziótörténeti kalauza, a Screenonline így ír erről: „Earl Cameron friss levegő volt a brit filmiparban, hiszen abban a korban nem volt ritka a faji ellentétek begyöpösödött ábrázolása a vásznon. Cameron gyakran játszott érzékeny kívülállókat, olyan méltóságot és erkölcsi erőt kölcsönözve az általa megszemélyesített karaktereknek, ami gyakran túlmutatott a filmek sokszor megalkuvó liberális üzenetén.”

Cameron találkozása a bahá’í hittel

Miközben Cameron kemény munkával kereste a kenyerét az 1960-as években, azon kapta magát, hogy az élet alapvető kérdései foglalkoztatják. Ez az érzés még inkább felerősödött benne, amikor öt hónapot töltött egy kereskedelmi hajó fedélzetén India felé tartva.

„A hajón napi rendszerességűek voltak a verekedések. Azt kell, hogy mondjam, hogy igen veszekedős matrózokat hozott össze a sors! Aztán meg láttam Kalkutta utcáin a rengeteg éhező embert. Miért? Miért ilyen a világ?”

Cameron kérdéseire aztán egy régi bermudai bahá’í barátja adta meg a válaszokat, akivel újra összefutott Londonban.

„Nagyon megérintett, amit hallottam tőle a hitről” – meséli Cameron -, „mégis állandóan vitatkoztunk”. Elég hosszú időbe telt, mire megértettem, mi a különbség egy nagy formátumú emberi lény és aközött a személy között, akit a bahá’í-ok isteni megnyilvánulásnak hívnak. Aztán végre leesett a tantusz: megértettem, hogy miben különbözik egy Krisztus, egy Mohammed és egy Bahá’u’lláh, és attól a pillanattól kezdve teljes mértékben el tudtam fogadni mindazt, amit Bahá’u’lláhtól olvastam.”

Teljesen átadva magát a hit tanításainak, Cameron hatalmas lépésre szánta el magát: családi gyökereihez visszatérve a Salamon-szigetekre költözött, hogy létrehozza az ottani bahá’í közösséget. Amikor 15 évvel később visszatért az Egyesült Királyságba, színészi pályáját onnan folytatta, ahol annak idején abbahagyta: folyamatosan foglalkoztatták a nyolcvanas és kilencvenes években. ATolmács (2005) című film egyik főszereplőjeként egy megosztó afrikai vezetőt alakított Nicole Kidman oldalán, majd felbukkant a Királynő (2006) című filmben is Helen Mirren társaságában. De láthattuk az Eredet című 2010-es filmben is.

Betörés a sztárok világába

Két évvel megérkezése után lassan kezdett belefáradni a rutinszerepekbe. Ám ekkor szerencsés fordulat következett be az életében: felkérték, hogy vállaljon el egy szerepet a Chu Chin Chow nevű népszerű operettszínházban. Az egyik színész helyett kellett beugrania. Színészi karrierje elkezdett felfelé ívelni, és a következő évtizedekben hatalmas sikereket aratott. Arca és telt, bársonyos hangja fogalommá vált a színház világában, aztán pedig a filmvásznon is.

„Felismertem, hogy sajnos elég kevés szerep kínálkozik egy magamfajta színésznek” – meséli Cameron –, „nem akartam becsapni magam. Legalább 8 évig játszottam színpadon, mire megkaptam az első filmszerepet, és tudtam, hogy a lehetőségeim korlátozottak. De tisztában voltam azzal is, hogy óriási szerencsém volt az első filmes munkámmal.”

Ez a film, a Pool of London (1951) áttörést hozott karrierjében, hiszen most egy kifejezetten fekete színésznek szánt főszerepet játszott egy olyan szerelmi történetben, ahol partnere egy nem fekete színésznő volt. „Csodálatos szerep volt” – mondja – „és még mindig úgy gondolom, hogy a legjobb film, amiben valaha játszottam. Egy igazi, életszagú, az akkori Angliára nagyon is jellemző történet volt” – meséli Cameron.

Earl Cameron 2016 októberében, a Brit Filmintézet ünnepségén első filmje, aPool of London (1951) című vetítésén az őt megörökítő kép előtt. Ekkor került a színész az Egyesült Királyság Hírességek Csarnokának filmcsillagai közé. (Fotó: Screen Nation Media 2016, Carl Barriteau)

Earl Cameron 2016 októberében, a Brit Filmintézet ünnepségén első filmje, a Pool of London (1951) című vetítésén az őt megörökítő kép előtt. Ekkor került a színész az Egyesült Királyság Hírességek Csarnokának filmcsillagai közé. (Fotó: Screen Nation Media 2016, Carl Barriteau)

Ezután a rasszizmus témakörét körbejáró BBC televíziós drámák egész sora következett, többek között a Sötét férfi (1960) című filmsorozat. Ebben Cameron egy taxisofőrt alakított, akinek napi szinten kell megküzdenie a faji előítéletekkel. Ezzel egy időben jól ismert arccá vált sok klasszikus tévésorozatban. Ilyen volt többek között a Ki vagy, doki? vagy A rab. De ő alakította a Tűzgolyó című 1965-ös James Bond filmben Pindert, James Sean Connery szövetségesét is. Egyike azoknak a filmeknek, amelyekre különösen büszke Cameron, a Mohamed próféta életét megörökítő dráma, Az üzenet (1976).  Cameron alakította Negust, Abesszínia királyát, aki menedéket nyújtott a muszlim hitre térőknek a próféta korában. A Brit Filmintézet szerint Cameron alakítása tette igazán emlékezetessé rövid cameo jelenetét.

„Hogy mondhattam volna nemet egy ilyen szerepre?” – kérdezi mosolyogva. Annak ellenére, hogy kijutott neki kritikából és ünneplésből egyaránt, összességében kevés filmszerep kínálkozott a művész fénykorában, különösen a fekete színészek számára.

„Hónapokat kellett várnom egy-egy felkérésre. Manapság ez már másképp megy és sok kiváló fekete színész van a szakmában. De általánosságban az az igazság, hogy Hollywoodba kell menned ahhoz, hogy bekerülj a köztudatba”.

Karrierje során el is jött az a pillanat, amikor Cameron komolyan fontolóra vette, hogy átkel az Atlanti-óceánon és szerencsét próbál Amerikában. „Csakhogy házasember voltam, öt gyerekkel” – meséli. – „A feleségem fehér volt, én karibi fekete, és hát Kalifornia nem volt akkoriban kimondottan befogadó a vegyes házasságban élőkkel szemben. Azt mondtam magamnak: »Nem! Dehogy teszem ki a családomat annak a rasszizmusnak, amit én magam kénytelen vagyok elszenvedni!« Így aztán végül elvetettem ezt az ötletet.”

„Most azt mondom,  hogy nagyon jól tettem. Ma már tudom, hogy az akkori fejemmel beszippantott volna az az élet. Ezért erre az időszakra visszatekintve csak hálát adni tudok Istennek, hogy nem költöztem Hollywoodba.”

Egy rendkívüli misszió

Az elmúlt évtized során Cameronnak rengeteg elismerésben volt része. 2009-ben Erzsébet királynő kitüntette a Brit Birodalom Parancsnoka címmel és felkerült a New Year Honors listára. Tavaly óta pedig az Egyesült Királyság Hírességek Csarnokának filmcsillagai között is ott találjuk. Ezzel azok közé a karibi afroörökséggel rendelkező művészek közé került, akik különösen sokat tettek a filmművészetért. Ma már persze Bermudán is ünnepelt ember: a Hamilton Színház 2012-ben felvette az Earl Cameron Színház nevet a tiszteletére. Reményei szerint idén októberben odautazik egy különleges előadás kedvéért.

Tizenegyedik évtizedébe (!) lépve Earl Cameron még mindig aktív, lelkesen folytatja színészi pályafutását, és vesz részt a bahá’í közösség tevékenységeiben.

„Fel kell ismernünk, hogy Istennek terve van az emberiséggel, és hogy ebben a tervben mindenkinek szerepe van” – mondja. „Isten terve, hogy a világ a béke helye legyen. A közvetlen jövő kiábrándítónak tűnik. A jelenlegi állapotok viszont előbb-utóbb olyan helyzetet teremtenek majd, amelyben már nem lesz más választási lehetőségünk, mint Isten útmutatásaihoz fordulni.”

„Kevés olyan pillanat van az életemben, amikor nem adok hálát Istennek a létezésemért, és ennek a csodálatos hitnek a felfedezéséért. Ha milliószor élném is újra életem pillanatait, a bahá’í hit nélkül az egész akkor sem érne semmit.”

 A bahá’í hit követői Magyarországon is megtalálhatóak: a hazai közösségről és a vallásról további információkat talál a www.bahai.hu weboldalon.