Zajlik a vita, hogy antiszemiták-e a Soros-plakátok, és ha igen, miért. Valójában kétféle plakátsorozat volt látható. Az első típus, amely hivatalosan a Fidelitas akciója volt, a milliárdosok emberei felirat mellett Soros Györgyöt, illetve Simicska Lajost ábrázolta, akik vagy külön-külön, vagy összehangoltan, ez nem derült ki, marionettként irányítottak felülről egy-egy politikust: Soros az MSZP miniszterelnök-jelöltjét, Simicska a Jobbik elnökét. A másik plakáttípuson, amelyet a kormány helyeztetett ki „tájékoztató kampánya” részeként, Soros portréja mellett az a szöveg állt, Ne hagyjuk, hogy Soros nevessen a végén, ez egyébként Orbán Viktor egy közelmúltbeli beszédéből vett idézet. MARSOVSZKY MAGDOLNA  antiszemitizmus és anticiganizmus szakértő írása.

Marsovszky Magdolna

Marsovszky Magdolna

Véleményem szerint mindkettő esetében tipikus antiszemita toposzról van szó, ami azt jelenti, hogy e toposz segítségével zsidóznak le valakit, függetlenül attól, hogy a megtámadott személy önidentitása zsidó-e, vagy sem.
Az antiszemitizmus „zsidója” az antiszemiták képzeletének szüleménye, amit először a híres szociálpszichológus, Theodor W. Adorno állapított meg 1940-ben. A felvilágosodás óta az antiszemita gondolkodás „zsidója” nem a ténylegesen zsidó identitású ember, hanem az vagy azok, aki, illetve akik valamiért nem illenek az „egységes homogén nemzetről” vagy a „tiszta, árja faj egységéről” alkotott vízióba.
A fasiszta filozófus és máig minden népnemzeti, fajvédő első számú tekintélye, Benito Mussolini tanácsadója, valamint Heinrich Himmler és az SS feltétlen híve, Julius Evola báró a 20. század elején már kifejezetten az univerzális emberi jogokat, az individualizmust és a demokráciát jelölte meg „zsidó szellemiségként”. Az antiszemitizmus tehát messze nem „zsidókérdés”, hanem demokráciakérdés.
Hajtóereje az egyéni és kollektív félelmekben, paranoid szorongásokban rejlik, ellenségképei tehát ott keresendők, ahol a félelmei. Ezek a felvilágosodás óta az univerzalizmus, a liberális demokrácia, az emberi jogok, a sokszínűség, a plu­­ralizmus és a diverzitás. Így lesznek a nyílt társadalom auto­­nóm egyéneiből a modern antiszemitizmus „zsidói”. Az antiszemitizmus olyan közegben terjed leginkább, ahol az emberek egyértelműségre vágynak, és az egyéni felelősséget áthárítják valaki másra, legyen az akár nemzetvezető, akár spirituális hatalom.
Azt is le kell szögezni, hogy a zsidók soha, semmilyen körülmények között sem okai az antiszemitizmusnak.

Ha bennük keressük az okokat, azt is állítjuk, hogy ha ők nem lennének, nem lenne antiszemitizmus. Ez viszont a népirtás iránya. Az antiszemitizmus „zsidója” még abban az esetben sem oka a gyűlöletnek, ha a sztereotípia egybeesne a támadott személy reális valóságával. Az egyik fontos ilyen sztereotípia a „zsidó kapitalista” vagy „zsidó nagytőkés”, és ennek különböző variációi, például a „pénzmaffia”, a „vérszívó oligarcha”, valamint ezek dehumanizáló hasonlatai, a „népet elnyomó polip”, a „mindent behálózó pók” vagy a „kis oligárchákat szoptató nagy oligarchadisznó”, amely utóbbiak a legrégibb, még a vallási alapú középkori antijudaista sztereotípiára utalnak. Mindezek a „zsidó világ-összeesküvésről” szóló paranoid elképzelés szüleményei.
Mivel a modernitás, benne a szabadkereskedelemmel, kezdettől félelmet keltett, összefonódott a kapitalizmus és az antiszemita „zsidó” sztereotípiája, így lett az antiszemita gondolkodásban a kapitalistából „zsidó”. Adolf Hitler idejében is a „kapitalista zsidóban” látták meg az ördögöt, miközben a kommunista Georgi Dimitrov a kapitalizmussal azonosította a „népeket elnyomó erőt”. Utóbbi, hogy teljes legyen az ördögi kép, a kapitalizmust ráadásul a fasizmussal is összekapcsolta. Így terjedt el elsősorban a volt szocialista országokban a marxizmus–leninizmus kulturális örökségeként az a tévhit, hogy a tőke és a fasizmus jegyesek.
Hogy a magyar társadalomban már a Fidesz–KDNP-koa­­líció győzelme előtt is milyen óriási méreteket öltött a szabadpiactól való reflektálatlan félelem, felmérések igazolják. 2009-ben például a társadalom 80 százaléka volt antikapitalista és bankellenes. Az antikapitalizmus és a bankellenesség baloldali antiszemitizmusként szerepel a kutatásokban. (Ebből persze nem következik, hogy a jogos kapitalizmuskritika minden formája antiszemita lenne.)
Az antikapitalizmusban talál egymásra a szélsőbal és a szélsőjobb. A baloldali antiszemitizmus nem azt jelenti, hogy csak baloldaliak lennének a hatása alatt, hanem azt, hogy a legintenzívebben a volt szocialista országokban terjedt el.
Jellemzője, hogy a kétkezi, fizikai munkát s az azzal kapcsolatos „munkás, építő tőkét” tekinti egyedül legitimnek a „spekulatív, kizsákmányoló, romboló tőkével” szemben, ami ebben a gondolkozásban a „zsidó nagytőkével” azonos. Ennek nyomán állítja szembe egymással a „nemzeti, építő” és a „nemzetközi, romboló” nagytőkét is, megalkotva a népeket összeugrasztó, zavarosban halászó háttérerő rémképét. Ezek a sztereotípiák mind a 20. század elején keletkezett ismert antiszemita pamflet, a Cion bölcsei toposzának aktualizálásai.
Összeesküvést sejtető, sztereotip módon tőkeellenes, illetve dehumanizáló mondatokat nem csak a kormányoldalról hallani, tetten érhetők ellenzéki politikusoknál is, akik ilyenkor maguk is az összeesküvés-elméletek logikája szerint nyilvánulnak meg.

Forrás: 168ora.hu