A civil szférának fontos szerepe van a társadalmi változásokban. Ahhoz, hogy elért eredményeiket bemutathassák, jelen lehessenek a családok mindennapjaiban és a közéletben egyaránt, hatékonyabb együttműködésre van szükség az állami, a vállalkozói szféra és a média szereplőivel. A civil társadalom képes hidakat építeni a különböző társadalmi szektorok, nemek, népek, nemzetek között. A nonprofit szervezetek kommunikációja meghatározó a sikerességük szempontjából. Ezek általános nehézségeiről, és megoldásairól GÖRÖG MÁRIA filozófus nyilatkozott.

Görög Mária filozófus - újságíró

Görög Mária filozófus – újságíró

– Kik is azok a civilek?
– A társadalomnak három szférája van: az állami, a vállalkozói és a civil. Az utóbbi közel harminc éves, mert a mozgalom 1989-ben kezdődött újra Magyarországon. A civilek azokat a területeket képviselik, amelyeket sem a vállalkozói, sem pedig az állami szféra nem tud, vagy nem akar elvállalni. A civil szervezeteknek hatalmas érzelmi töltésük és küldetéstudatuk van. A sikertelenségük egyik oka, hogy az érzelmi tőke és a küldetéstudat nem párosul a tudás -és anyagi tőkével, amiből létre hozhatnák a programjaikat, és fenntarthatnák magukat.
Az állami, a vállalkozói és a civil szféra nehezen építi ki egymás közt a bizalmat. Hogyan teremthető ez meg?
A civil szervezetek működése kapcsán nagymértékben adott a bizalom, mert valamilyen létező szükséglet kielégítésére jönnek létre.
Ebben a szférában mindannyian érintettek vagyunk. Amikor iskolába jár a gyermekünk ahhoz hogy az iskola képes legyen plusz programokat szervezni, létrehoz egy alapítványt. Mi történik? Kapcsolatba kerülünk velük. Ha az idős édesanyánkat az egészségügyi rendszer nem tudja ellátni, úgy ahogy mi szeretnénk, akkor viszont találunk egy olyan betegeket ápoló civil szervezet, amely ki tud minket segíteni ebben. Már is kapcsolódunk. Ha csak horgászni szeretünk, akkor egy horgász egyesülethez fogunk csatlakozni, ami ugyanolyan civil szervezet, mint a többi. Tehát, más és más területét fogják össze az életünknek. A nap nagy részében általában különböző társadalmi szerepeink vannak, amelyekben lehet, hogy egészen másfajta gondolkodásmódot kell képviselünk.
Az biztos, hogy a társadalom csak akkor tud jól működni, ha az állami, a vállalkozói, és a civil szféra kiegyensúlyozott és összhangban van, mint egy puzzle szépen összerakott darabjai. Fontos, hogy a civil szervezetek tudjanak összefogni, mert ez biztosíthatja, hogy a céljaik működni tudjanak. Ne felejtsük el: amikor a civil szférába fektetünk pénzt, vagy energiát, mindig a saját hosszú távú jövőnk és jólétünk érdekében tesszük.

– Hogyan tudják jól képviselni az érdekeiket a civil szervezetek? Mit kell ehhez megtanulniuk?
– Említettem, hogy ez egy nagy érzelmi tőkére épülő rendszer, viszont nincs a működésükhöz hátterük. Akár tetszik akár nem, de egy nonprofit egyesület, sajnos ugyanúgy vállalkozás, tehát a törvények betartása szerint kell működnie, és ugyanúgy kell tudnia megmutatnia magát a társadalom számára, mint egy nyereségérdekelt vállalkozásnak. Szervezésben semmivel sincs kevesebb dolguk: sőt!
Mikor a sikertelen kommunikációjukról beszélek, felmerül bennem a párhuzam, hogy ez egy „rókafogta csuka”. A civil szervezeteknek meg kell tanulniuk gazdasági szakemberként működniük, azonban ez rengeteg pénzbe kerül, ami nincs, hiszen kevés az energiaforrásuk, ezért pályáznak, hogy az anyagi feltételeiket megteremtsék. A pályázatírás is tanulást, vagyis a nyelv és a kommunikáció elsajátítását igényli. Ahhoz, hogy sponzorokat találjanak, mindezt tudnunk kell.
A civil szervezetek nagy része nem szakszerűen kommunikál. A vállalkozói szféra már létrehozta a marketing és kommunikációs ismereteit, amelyek nagyon egyszerűen vonatkoztathatóak a civil területekre is.
A civilek, a képviselt ügy szeretete miatt jöttek létre, ezért ügyközpontú, vagy küldetéstudatú kommunikációt képviselnek tárgyaláskor. A lehetséges szponzor nem érti ezt az ügyközpontúságot, mert projekt típusú gondolkodáshoz van szokva. S ez így is van rendjén.
Ha megkeresünk egy sponzort, vagy egy vállalkozót, hogy segítsen, hiába van nagy küldetéstudatunk, mégis nehezen tudjuk elmondani, mit szeretnénk, pedig fontos lenne, hogy megértsen és támogasson. Ő nem arra kíváncsi, hogy milyen fantasztikus ötleteim vannak, hanem arra, hogy el tudom-e mondani az ő nyelvén, hogy mit fogok tenni, milyen eszközökre van ehhez szükségem, mi fog történni, amikor én ezt a célt megvalósítom, és neki akár most, akár később, milyen haszna lesz ebből.
Ne gondoljuk, hogy a vállalkozó rosszat akar! Neki az a dolga, hogy a vállalkozása érdekeit képviselje, s emiatt esetleg visszautasítson. Sok vállalkozás tönkremenne, ha csak az érzelmeire hallgatva, minden egyes telefonra azt mondanák: hú, tényleg ti is rossz helyzetben vagytok, adunk. Nem így működik!
A támogatás megszerzésével kapcsolatban sokunknak vannak kudarcélményei. A civil szervezetek képviselői emiatt negatív elvárással indulnak a tárgyalásokra, ami káros. A negatív elvárás tulajdonképpen az “én megérdemlem” agresszivitása. Tudjuk, hogy remek ügyet képviselünk, sok energiát fektettünk már bele, viszont annak, akivel szemben ülök, felfoghatatlan, hogy miért van erre ekkora szükség. Nekem pedig az a dolgom, hogy meg tudjam mutatni, hogy hiába van még százharminckét szervezet azon a területen, az enyém mitől specifikus. El kell tudnom mondani, hogy miért éppen engem támogassanak, mi az, amiben jobbak vagyunk. Ám, ha magamnak sem tudom elmondani, akkor ő miért segítene engem? A tárgyalást blokkolja, ha eleve úgy indulunk neki, hogy úgy sem fog sikerülni. Ez a hozzáállás sajnos nagyon jellemző.
– A civileknek meg kell tanulniuk egyenrangúan tárgyalni?
– Az emberek problémaközpontúan szólítják meg egymást: vagyis panaszkodnak. Sok a gond körülöttünk, azonban nem szeretünk problémákhoz, rossz dolgokhoz csatlakozni. Egy eredményközpontú megszólítás a lehetséges szponzorral sikeresebb, vagyis ha inkább arról beszélek mi az, amiben segítségre szorulok, mit szeretnék elérni, mihez tudnak konkrétan csatlakozni, és mi lesz ennek az eredménye. Persze a kommunikáció mindig kétirányú folyamat, így sohasem csak az egyik fél a felelős, ha valami elcsúszik. De legalább mi civilek tegyük meg, amit tudunk, hogy minél sikeresebb legyen a párbeszéd.
– Kommunikáljunk pozitívan?
– Igen. Mindannyian azt gondoljuk magunkról, hogy jól átgondolt döntéseket hozunk, ami egyébként nem teljesen igaz, mert a döntéseinket általában érzelmi alapon hozzuk, majd aztán megmagyarázzuk. Tehát annak, akit szeretnénk megnyerni, adnunk kell egy erős érzelmi töltést, és utána segítenünk kell neki, hogy észérvekkel is megmagyarázhassa, miért döntött mellettünk. Segítenünk kell abban is, hogy a meghozott döntéstől jól érezzék magukat. Ha pozitív kommunikációt folytatunk, sokkal könnyebben tudunk kapcsolatot is teremteni, hiszen az emberek egy sikertörténethez mindig szívesebben kapcsolódnak. Már csak azért is érdemes több figyelmet fordítanunk a kommunikációnkban a pozitív célokra és az elérendő eredményekre, mert így a mi életünk is sokkal egyszerűbb lesz, és mi is sokkal jobban fogjuk magunkat érezni a bőrünkben. Arról nem beszélve, hogy egy mosolyhoz mindig könnyebb partnereket találni, mint egy lebiggyesztett szájhoz.
Láng Judit