Miskei Anikó a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának pszichológia szakán 2007-ben klinikai és interperszonális szakirányon végez, ezt követően a legkülönfélébb képzések és szakirányú tanfolyamok aktív résztvevője és hallgatója. A diploma megszerzáse után a figyelme az integratív hipnoterápia (NLP, KIP, hipnoanalízis) felé fordul, igyekszik azokat a legrövidebb időn belül készség-szinten elsajátítani. A „Transzcendentális meditáció”, a „Fókusz”, az „NLP” és a mediációs továbbképzések mellett, 250 órás – önismereti célú – pszichodrámai képzésen vesz részt. Az egyéni terápiában használatos önismeret fejlesztésére két teljes évet szán pszichológusnál, és emellett számtalan módszert alkalmaz önállóan, önismerete napi szintű mélyítésére. 2013-ban életre hívja a „Gyógyító írás”-t, mely negatív életesemények és traumák érzelmi feldolgozását segíti, mint megküzdési stratégia repertoárt bővítő, kétnapos, intenzív tanfolyam. A különleges élményeket nyújtó tréning kreatív tematikáját a fiatal szakember önállóan dolgozza ki, és folyamatosan fejleszti.

Lammel Miklós portréfelvétele

Lammel Miklós portréfelvétele

– „Lélekhangoló”. Elgondolkodtató az Ön különleges programjának fantázianeve. Miben és mennyire hasonlítható a pszichológus munkája egy zongorahangoló tevékenységéhez? Az emberi lelkek „hamisságait” igyekszik megváltoztatni, vagy csak „egyszerű” kedélyjavítás a célkitűzése?
Miskei Anikó: – Mindenkiben ott van egy tiszta hang, rezgés, az Önvalónk hangja. Ez már akár magzati korban elkezdhet elhangolódni, például ha a szüleink bizonytalanok abban, hogy vállalják az új életet. Később a neveltetésünk során is érnek olyan hatások, amelyek ahelyett, hogy kibontakoztatná bennünk ezt a tiszta hangot, eltávolítanak tőle. A saját hangunkon megszólalni a legnagyobb öröm és boldogság. Én abban támogatom a hozzám fordulókat, hogy ebbe az állapotba találjanak vissza.
– Ezek szerint mély meggyőződése, hogy az írás ereje önsors-gyógyító is lehet. Megosztaná velünk egyik saját élményét, amikor önmagában is sikerült megtalálnia ezt a „tisztán rezgő hangot”?
MA: – Nálam az írás a mindennapok része. Három módon szoktam alkalmazni. Reggelente azzal kezdem a napot, hogy írok 3 oldalt. Aztán szeretem a felismeréseimet is rögzíteni, főképp a blogomban. (http://miskeianiko.blog.hu/) De leginkább az illik ide, hogy ha valami olyan történik velem, amin nem tudok túllépni, akkor veszem elő az írást. Például volt a vállalkozásommal kapcsolatban egy helyzet, amit nem tudtam jól megoldani és ez nagyon bántott. De azt képviselem, hogy bármi történik is velünk, abból tanulhatunk. Addig forgatom magamban a történteket, amíg meg nem tudom fogalmazni, hogy miképpen szolgált az engem. Az említett esetben is ez történt. Hajnali 2-ig forgolódtam az ágyban, mikor is inkább megragadtam a klaviatúrát. Ebből született a „Vállalkozásod, mint önismereti gyorsralapaló” című bejegyzés. Mire a végére értem lenyugodtam, helyére kerültek a darabok és utána már nem is foglalkoztatott a dolog.
001
„Gyógyító írás” történhet sms-váltásokon és chat-beszélgetések során is? Számít a leírt történetek hossza, terjedelme, vagy műfaja?
MA: – Ha feldolgozásról beszélünk, akkor nem úszható meg röviden. Számít a hossz, bár inkább időben, nagyjából 20 percet szánunk a történetre. És egy történetet több szempontból fogalmazunk újra. Ráadásul az is számít, hogy kézzel írjuk. Ez más agyterületeket aktivizál. És így több lehetőség van arra, hogy a sejtmemória is átalakuljon.
Honnan jött az ötlet, hogy ezt a különleges pszichológiai módszert alkalmazza az életük jelentős problémáira megoldást keresők esetében?
MA: – Részt vettem egy kreatív írás tanfolyamon. Megfigyeltem, hogy többen valamilyen fájdalmas megélésüket írták le egy-egy történetben. Aztán arra is fény derült később, hogy ezekre „megoldás” született. Például egy hölgy a várandóssága alatt 2 babát is elveszített. Megírta ezeknek a megéléseinek a történetét. És amikor mindezt elmesélte nekünk, épp a 6. hónapban volt, és azóta már rég megszületett a gyermeke. Szöget ütött a fejemben, mi kellene ahhoz, hogy az írás folyamatát úgy építsem fel, hogy garantáltan eljussunk a katarzis, feldolgozás folyamatába. Emlékszem: egy májusi napon épp a Vigadó téren ültem, fürdőzve a napfényben, amikor megjelent a gondolataimban a Gyógyító írás tematikájának két napja. Gyorsan bementem az irodámba, hogy leírjam. Benne van elmúlt tíz évem szakmai tapasztalata, az a rengeteg módszer, amit én magam is kipróbáltam és alkalmaztam. Tudtam, hogy ezt nem kell lepróbálni, hanem működik úgy, ahogy kitaláltam. Csak ezután kezdtem el utánajárni a szakirodalomban, hogy milyen hasonló létezik. És a  szakmai háttér minden lépését alátámasztotta annak a folyamatnak, ahogy azt összeraktam.
002
– Milyenek az eddigi érdemi visszajelzések? Idézzen fel néhány releváns mondatot (a konkrét nevek nélkül), melyekből érzékelhető, hogy mit nyújt ez a program a résztvevők sazámára! Hogyan fogalmaznak a „páciensei”?
MA: – Nagyon sok pozitív visszajelzést kapok. Például ilyeneket: „Az első napon olyan erőforrásokat fedeztem fel magamban, amikre eddig nem gondoltam, de a 2. napon is sokat segítettek és a jövőben is erőt tudok meríteni ezekből. A 2. napon sikerült életemnek egy meghatározó élményét megérteni, feldolgozni, és úgy érzem, már nem lesz befolyással rám.”
Valaki más meg ezt írta nekem utólag: „Ez a két nap segített felismerni, hogy micsoda erő és eszköztár szunnyad minden emberben, melyek mozgósításával az élet problémáira megoldásokat találhatunk. Felszabadító és önbizalom növelő volt ez a két nap.”
Ön katalizálta a belső gyógyulásomat abból a traumából, ami több mint tíz éve történt velem, és keseríti az életem. A fő tanulság számomra ismét az volt, hogy szeretettel lehet kezelni leginkább hatékonyan a problémákat, akár rólam, akár másokról van szó, és elsősorban magamért vagyok felelős. A Gyógyító írás segítségével meg tudtam nevezni az érzéseimet és helyüket a testemben.”
Megérintett ez a vélemény is: „Némi szkepticizmussal indultam neki ennek a két napnak. Elképzelni sem tudtam, mit változtat egy múltbéli helyzeten az, hogy leírom. De működik. Valóban sikerült egy régi, negatív élményt lecsupaszítani és pusztán annak látni, ami volt: egy esemény az életemben.”
A munkán eredményességét jól tükrözik ezek a mondatok: „Nagyon hálás vagyok Anikónak, hogy részt vehettem ezen a nem mindennapi tanfolyamon és megismerhettem ezt a technikát, hiszen olyan fájdalmas emlékek hatásait is sikeresen lehet oldani vele, melyek szorongást, pánikor, folyamatos bűntudatot okoztak.”
003
– Amikor időnként azt tapasztalja, hogy vannak olyan tragédiák, amiket nem lehet leírni, mert elfogynak a szavaink és elnémulunk a tehetetlenségtől, mit tesz ilyenkor? Miként tudja feloldani az érzékeny lelkek érthető „szájzárát”, a fájdalom némaságát?
MA
: – Azt tapasztalom, hogy ilyen helyzetben sokkal előbb írják le, mint képesek beszélni róla. De mindennek meg van a maga ideje. Súlyos traumánál fontos, hogy tisztában legyen vele az érintett, hogy mik a feldolgozás szakaszai és lépései. Például érdemes ilyenkor első lépésként a test felől megközelíteni a helyzetet, konkrétan mozogni kell. Séta, futás, jóga, bármilyen sport. Mert ez kioldja a stresszt a testből, ami ki tud jönni a készenléti állapotból és így a gondolkodás is más irányt tud venni. Fontos, hogy az érintettek kapcsolódjanak másokhoz, ne szigetelődjenek el, még akkkor is, ha nem beszélnek a tragédiáról. Aztán hogy ki az íráson, ki pedig a szavakon keresztül kezdi el. Érdemes kiindulni a mostani érzésekből és szépen visszajutni a konkrét, traumatizáló eseményhez.
– Blogbejegyzéseiben, tréningfelhívásaiban, televíziós interjúi során használni szokta a „túlélési stratégia” kifejezést. Ez egy hangzatos metafora, vagy szó szerint kell érteni?
MA: – Én inkább „megküzdési stratégiákról” szoktam beszélni. Ez egy olyan „eszköztár”, amit annak érdekében tudunk mozgósítani, hogy túljussunk az életünkben előforduló nehézségeken. Ezt az eszköztár készletet a családunktól, környezetünktől tanuljuk meg. Éppen ezért egyénenként eltérő. Minél szélesebb az eszköztárunk, annál ügyesebben küzdünk meg a kihívásokkal. Ilyen például a kapcsolódás másokhoz. Ha vannak olyan kapcsolataink, amikben érezzük, hogy tartozunk valahova, az nagyon sokat segít. Ugyanakkor fontos, hogy a megküzdési stratégiákat ne keverjük össze az elkerülő magatartással. Aki egy probléma elől az alkoholba, túlzott sportba, túl sok munkába menekül, az nem a helyzet megoldásán dolgozik.

Krausz Csilla és Miskei Anikó

Krausz Csilla és Miskei Anikó

– A közelmúltban önkéntesként csatlakozott a TraumaAmbulancia projekthez. Hogyan találtak egymásra?
MA: – Figyelek minden traumával kapcsolatos eseményt, mivel kidolgoztam a Gyógyító írást, ami a traumák feldolgozását segíti. Így jutott el hozzám a TraumaAmbulancia híre. Ekkor megkerestem Krausz Csillát, hogy készítsek vele egy interjút a balesete kapcsán. Ezután merült fel az ötlet, hogy csatlakozzam szakemberként a csapat tagjaihoz, amit örömmel vállaltam.
Poszttraumás szindróma esetén milyen segítséget remélhet egy súlyosan sérült ember az Ön által kidolgozott módszer révén?
Miskei Anikó:
– Az írás abban segít, hogy a betörő képeket egy történetbe ágyazzuk bele. Ettől az egész kezelhetőbbé válik, kevésbé lesz félelmetes. Segíti, hogy szembesülni tudjunk a történtekkel és érzelmileg feldolgozzuk azt. A Gyógyító írás során a történtek érzelme minmálisra lecsökken vagy sok esetben teljesen meg is szűnik. Emellett arra is helyezek hangsúlyt, hogy a résztvevők képesek legyenek meglátni, hogy milyen módon lehet hozzájárulás egy ilyen esemény az életükhöz. Sokan eljutnak a feldolgozás végére a poszttraumás növekedés állapotába, ahol az esemény abban segítette őket, hogy a baleset után minőségibb életet éljenek, mint korábban.