Jelen írásban a látássérültek problémáira, helyzetére, és lehetőségeire fókuszálok. Miért igényel különleges bánásmódot egy látássérült? Milyen hátrányai vannak egy látóval szemben, és a környezet reakciója vele szemben mennyire eltérő? Milyen speciális igényei vannak a látássérülteknek, mi mindennel kell megküzdeniük abban a világban, amely főleg a látók számára van berendezve? A mai technológia világában egyre több eszköz kínálkozik, mely megkönnyíti a boldogulást, s lehetővé teszi a kapcsolatot a külvilággal.

Ki a látássérült?

Többféle definíció létezik. Egyik a biológiai megközelítés, mely azt mondja ki: „A látássérülés a szem, a látóideg vagy az agykérgi látóközpont sérülése következtében kialakult állapot, mely megváltoztatja egyszemély megismerő tevékenységét, alkalmazkodó képességét, személyiségét.” A gyógypedagógia pedig az ép látókhoz viszonyítja a látássérülteket: „azok a látássérültek, akiknek látásteljesítménye (vízusa) az ép látáshoz (vízus = 1) viszonyítva két szemmel és korrigáltan (szemüveggel) is 0–0,33 (látásteljesítmény 0–33%) közötti. Látássérült az is, akinek a látótere tekintésének fixációs (rögzítési) pontjától mindkét irányban legfeljebb 10°, azaz teljes szélességében legfeljebb 20°. Ezen belül:

  1. a) Vakok azok, akiknek látóképessége teljesen hiányzik (vízus: 0).
  2. b) Aliglátók azok, akik minimális látással rendelkeznek (vízus: fényérzés -0,1). Az aliglátóknak három alkategóriája van:
  • fényt érzékelők (a fény helyét, irányát észlelik)
  • ujjolvasók (2 méteren belül meglátják az eléjük tartott kéz ujjait)
  • nagytárgylátók (nagyméretű tárgyakat felismernek).
  1. c) Gyengénlátók azok a tanulók, akiknek az életvitelét nagymértékben korlátozza a csökkent látásteljesítmény (vízus: 0,1-0,33).[1]

Látássérült a családban

Általánosságban elmondható, hogy nagy problémát okoz a szülőknek, illetve a szűk környezetnek egy látássérült csecsemő születése.  Bár a Vakok Állami Intézetében direkt e célból van baba-mama szoba berendezve, a vidéken élő édesanyáknak kevesebb lehetőségük van arra, hogy látássérült újszülöttjükkel megtanuljanak megfelelően bánni. Nagy dilemma később a gyermek óvodáztatása, illetve beiskolázása is. Óvodából csupán egy található az országban, a fővárosban, Budapesten, az is a vak gyermekek számára van fenntartva. A gyengénlátók helyzete sem egyszerű. Egyes óvodákban még logopédus sincs, s habár az esélyegyenlőség értelmében minden óvodát igyekeznek akadálymentesíteni, a speciális nevelési igényű gyermekekre nem mindenhol vannak felkészülve.

A látássérült gyerekek speciális nevelését-oktatását végző intézményből csak néhány működik az országban:

  • Vakok Óvodája, Általános Iskolája, Speciális Szakiskolája, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézménye, Diákotthona és Gyermekotthona (Budapest XIV. kerület, Ajtósi Dürer sor 39.)
  • Gyengénlátók Általános Iskolája, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézménye és Diákotthona (Budapest XIV. kerület, Miskolci út 77.)
  • Kettessy Aladár Általános Iskola (Debrecen, Lóverseny u. 3.)
  • Batthyány László Gyermekotthon Római Katolikus Óvodája és Iskolája (Budapest XII. kerület, Mátyás király út 29.)
  • Világ Világossága Alapítvány Rehabilitációs Centruma (Pécs, Bálicsi utca 29.)[2]

Braile-00013545-1024x680

1993 óta van lehetőség arra, hogy egy látássérült integráltan tanuljon. Az integrált iskola lehet, hogy közelebb van a családi fészekhez, mégis sokszor sajnos csak a „rideg” integráció valósul meg. A tanárok és az óvodapedagógusok képzésének nem szerves része a gyógypedagógia, így nem, vagy csak nagyon keveset tudnak egy-egy speciális tanuló igényeiről. Sőt, az is előfordul, hogy nem is tudnak arról, hogy a csoportban SNI-s diák van, ami elég elszomorító. Természetesen a besorolás nem a pedagógus kompetenciája közé tartozik, ugyanis csak Szakértői Bizottság szakértői véleménye alapján sorolható be valaki a különleges bánásmódot igénylők közé. Ha a látássérült nem kap megfelelő oktatást és segítséget, az sok probléma forrása lehet. Illetve, ha a látássérült osztálytársai elutasítóak, és kerülik őt, az személyiségbeli és szocializációs problémákhoz vezethet. Ezért a megfelelő stressz- és konfliktuskezelés kialakítása hangsúlyos egy diák életében, emellett az is fontos, hogy az osztálytársak érzékenyebbek és elfogadóbbak legyen egy SNI-s diákkal szemben. A látássérült tanulóval nem kellene megalázóan viselkedni, nem kellene kirekesztően bánni vele: ugyanúgy teljes értékű, fontos ember ő is, mint ép társai. Ehhez megfelelő empátiával kell rendelkeznie a pedagógusnak, aki segíti a diákot a helyes énkép kialakításában, és a csoportot is érzékenyíti a különleges bánásmódot igénylők megértése és elfogadása iránt. Az önismeret, és a kommunikációs készségek fejlesztése hozzájárul a gyermek egészséges öntudatához, és lehetővé teszi a lelki egyensúlyt, amely a sikeresebb kapcsolatépítés eleme is egyben. Ebben jelentős az osztályfőnök szerepe.

A tananyag oktatásánál szükséges figyelembe venni a diák egyéni szükségleteit, képességeit, hátrányait, és előnyeit (!). A nyelv tanításában hangsúlyosabb szerepet kaphat pl.: a hallás utáni nyelvtanulás, valamint az elektronikus szótár kezelésének elsajátítása is. Sajnos a klasszikus tankönyvekben a Braille-írás nem jellemző. A gyengénlátóknál ezért fontosabbak a tárgyak, képek (függően a károsodás mértékétől) és további érzékelhető segédeszközök alkalmazása a tanórákon, illetve a hangos, érthető, követhető, megfelelő tempójú beszéd. Kell, hogy a vizuális megismerés akadályozottságát a tanulóknál valamivel egyensúlyozni, kontrollálni tudjuk, hogy más érzékszerveket vonjunk be a tanítási folyamatba [haptikus (bőr- és mozgásérzékelés együttese), empirikus tapasztalás és hallás]. Ez nem mindig egyszerű. A számonkérésnél akár törekedhetünk a szóbeliségre is. A tananyag elektronikus eljuttatása mellett esetleg megengedhető a hangfelvétel készítése is az órán. Fontos az életkori sajátosságok figyelembevétele is, az érdeklődés felkeltése, a motiváció, és az, hogy sikerélményt adjunk a diáknak.

Az önállóság, önkiszolgálás is sokszor kemény megpróbáltatást jelent a látássérült tanulóknak. Gondoljunk csak a boltok termékeire, az iskolai mosdókra, a büfére, stb.! Fontos továbbá a környezet akadálymentessége (lift, minél kevesebb lépcső, tág és magas helységek, stb.), a vizuálisan tapintható jelzések (pl. liftben az emeletek számjelzése), vagy az, hogy az oktatási intézményben ne legyen forgóajtó, mert az veszélyes. Ha pedig valami elromlott, nem üzemel, arra valamiképp fel kell hívni a tanuló figyelmét. A burkolat lehetőleg csúszásmentes legyen. Szükség lehet kiemelő jelzésekre, pl. sárga színű eltérő burkolatra az iskolához vezető zebráknál (vezetősáv), mely a gyengénlátók számára legélénkebben, legjobban látható, stb.

A gyakorlat

Minden életkornak megvan a maga kockázata, a technika rohamos fejlődése pedig segíti az önállóság elérését. Sajnos, ma egy vak, látássérült boldogulásának (segédeszközökkel ellátottságának) mértékét a pénztárcája is befolyásolja (vakvezető kutya, drága „kütyük”, stb.).

Kísérés

A látássérültek, vakok kísérő segítségével tanulnak közlekedni. Ilyenkor nemcsak a kísért személy, de a kísérő is tanul, pl.: azt, hogyan váljon jó kísérővé. Ha valakit kísérünk, és lépcső következik, mondjuk neki, hogy lépcső fel vagy lépcső le, mert míg nekünk természetes lehet az irány, neki nem az! Ha szűk folyosón megyünk, akkor tegyük hátra a kezünket, amely azt fogja jelezni a látássérült embernek, hogy szűk a hely, s ő valószínűleg hátul fog menni! Hagyjuk, hogy a látássérült a könyökünket fogja, mert ezzel érezni fogja azt is, hogy vállunk melyik irányba húz, merre kell mennie! Az ő döntése, hogy hová megyünk, s hogy engedi-e, hogy vezessük. Fontos, hogy ne legyünk erőszakosak, olyannak segítsünk, aki elfogadja a segítségünket. Érdemes megkérdezni is őt róla, mit akar.

Hasonló sorstársakkal előnyös lehet az ismerkedés a látássérülteknél, ahol az emberek hasznos tanácsokkal láthatják el egymást, illetve motiválhatóak lehetnek az egyes történetek közösségi szinten való megosztására. A debreceni Fehérbot Alapítványnál van is ilyen lehetőség, ott havi 1-1 délelőtt 2 órára (10-12 óráig) összeülnek a látássérültek, elmondják egymásnak, ki hogyan él, és hasznos információkkal is segítik, támogatják sorstársaikat.

A látássérülteknél fontos az éberség. Habár a mindennapi rutin és a megszokások segítik őket, adódhatnak olyan váratlan élethelyzetek, amelyekre nincsenek felkészülve. Ha egy látássérült szobáját átrendeznénk, nem érezné biztonságban magát a lakásban mindaddig, amíg meg nem szokja azt. Bármikor bármi történet egy ép emberrel is, hát még a látássérülttel!

A látássérült általában a dolgok, tárgyak azonos állapotából/helyzetéből tájékozódik, ezt fontos szem előtt tartanunk. Ők azok, akik fokozottan figyelnek a külvilág ingereire. A fehér bot használatának ismeretét is el kell sajátítani a látássérülteknek, ennek oktatását mozgástrénerek végzik. A tájékozódásban megfelelő támpontokra van szükség (tárgyak, oszlopok, épületek, járdaszegélyek, stb.), amiket megjegyeznek.

blind-person-with-cane

Technológia

Egyik interjúalanyom arról, hogy látássérült, az alábbi módon nyilatkozott: „Nem vagyok hülye, csak nem jól látok.”  Ez a mondat sokat elárul a társadalom hozzáállásáról.

A Fehérbot Alapítványnál tett látogatásom során megismerkedhettem néhány speciális készülékkel, melyek segíthetik a látássérülteket. Ezek három kategóriába sorolhatók: a tapinthatóra, a beszélőre és a nem kifejezetten fogyatékosoknak készült eszközökre.

Néhány eszköz, amely a látássérültek számára hasznos lehet:

  • színfelismerő: a színre rátéve bemondja az adott színt (egy gomb megnyomása után). Egyébként nem mindig pontos.
  • fényérzékelő: minél közelebb került a fényhez, annál hangosabban jelzett
  • érzékelő, ha valakihez vagy valamihez közel vagyunk: hanggal és vibrálással is érzékelt, mennél közelebb kerültünk valakihez, annál jobban csipogott vagy annál erősebben vibrált
  • távcső: speciális, látássérülteknek kifejlesztett távcső
  • nagyító
  • teleszkópos fehér bot: nemcsak teleszkópos van, de összehajtható is, utóbbit nem láttam ezen a bemutatón, de megtudtam, hogy többféle bot létezik (ez a fajta pl. önvédelemre nem használható, ugyanis túl könnyű ahhoz.
  • zoknipárosító: műanyagból készült
  • olvasó tv: mennél közelebb került valamihez, annál nagyobb formában mutatta az írást. Ennek az eszköznek a látótere nem túl nagy.
  • tapintható óra: érezni lehetett a mutatót, és a számok helyén lévő pontokat
  • mérleg, mely bemondja az eredményt
  • pontíró (Braille-írást segítő) tábla

Tárgyi eszközök

Napjainkban az informatika fejlődésének és elterjedésének köszönhetően egy sor olyan eszköz áll a látássérültek szolgálatában, ami megkönnyíti mindennapi boldogulásukat, létüket. Viszont ezeket a segédeszközöket horribilis áruk miatt csak nagyon kevesen tudják megfizetni. A társadalombiztosító az eszközök zömét nem támogatja (!), illetve a támogatás mértéke ritkán éri el a 100%-ot. Így a látássérülteknek a fennmaradó több 10–100 ezer forintot saját maguknak kell előteremteniük.

Nagy segítséget jelenthetnek az Apple okostelefonjai, mert számos akadálymentes alkalmazás tölthető le, illetve vásárolható meg rá. Ilyenek pl.:  navigációs szoftverek, pénzfelismerő program, menetrend alkalmazás, stb.

De a készüléket borsos ára miatt nem tudja mindenki megvásárolni. Nem beszélve a segítő kutyákról. Habár a kutya 24 órás támaszt, társaságot, biztonságot nyújt a gazdája számára, egy látássérült sosem lehet nyugodt a következő okok miatt:

  • Sok ember nem örül annak, hogy az utcákon, tereken, parkokban, közlekedési járműveken, stb. szolgálatot vállalhatnak a vakvezető kutyák.
  • Hiába vannak a törvények, sokszor a közlekedési eszközökön a sofőrök sem engedik fel a segítő kutyákat, illetve nem figyelnek egyikükre sem.
  • Sok hivatalba nem engedik be a segítő kutyákat, illetve albérletet is sokkal nehezebb találnia egy kutyás látássérültnek.
  • Egy kutyára több évet kell várnia egy látássérültnek.
  • Költséges.
  • A kutyát csak bizonyos időközönként szabad etetni, és ezt nem mindig tartják be az emberek.

A munka területén

A látássérülés egyértelmű hátrányt jelent a munka világában. A munkaképesség figyelembevétele során lényeges, hogy az illető milyen százalékban látássérült. Megvan az a kategória, ami alapján valakit fogyatékosnak minősítenek. Régebben, ha 95 %-ban sérült valakinek az éleslátása, fogyatékosnak nyilvánították, azonban ma már nemcsak az éleslátást, de a látótérszűkületet, stb. is nézik. (Pl.: lehet olyan, hogy valakinek hallókészüléke van, de egyáltalán nem problémamentes a kommunikációja, azonban ha a hallókészülék eleget javított a hallásán, akkor csupán nagyothalló.) A sérülés miatt rokkantsági ellátásban részesülhet a látássérült, azért, mert a társadalomban hátrányokkal indul, nem tud, vagy csak nagyon nehezen tud dolgozni.

A látássérültek nincsenek egyszerű helyzetben. A különleges bánásmódot igénylő emberek közül sokan kiszolgáltatottak. Egyre hangsúlyosabb szerepet játszik napjainkban az integráció, azonban ennek során is fontos a különleges bánásmód igényének figyelembe vétele. Nemcsak intézményi szinten, de technológiailag is egyre inkább igyekeznek megkönnyíteni a látássérültek életét. De ne felejtsük el, látás és látás között is van különbség. Norman Doidge azt mondta: „Amint azt néha a vakok is állítják, a létezés bizonyos aspektusai gazdagabbá válnak a látás nélkül – ez különösen igaz egyes belső élményekre.”

Megvalósult a Nemzet Fiatal Tehetségeiért Ösztöndíj NTP-NFTÖ-16-0082 azonosítójú pályázat keretében.
[1] http://tanarkepzes.unideb.hu/szaktarnet/kiadvanyok/sajatos_nevelesi_igenyu_tanulok_fejlesztese.pdf
(Utolsó letöltés: 2016. 01. 05. 51. o).
[2] Németh Márta: A látásfogyatékosok nevelésében, oktatásában, fejlesztésében alkalmazott eljárások. 1.o. Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet, Budapest.