Dr. Zsákai Szilvia szociológussal folytatott interjú során olyan kérdések kerültek terítékre, mint az alkoholizmus horizontális és vertikális tagozódása, vagy az eltérő alkoholfogyasztási tendenciák. Mindezek a kérdések az ünnepekhez közeledvén óhatatlanul az eszembe jutottak, hiszen a karácsonyi forgatagban olykor szinte tapintani lehet egy-egy belső drámát, melyről csak a tekintetünk árulkodik. A kereszténység egyik legnagyobb sátoros ünnepén Pandóra szelencéje meg tud nyílni: a kérdés az, hogy mit kezdünk vele.

Ha definiálnunk kell röviden, akkor pontosan mit jelent ma az alkoholizmus, kit definiálhatunk alkoholistaként?

Dr. Zsákai Szilvia: Az alkoholizmus kapcsán a „kulcsszó”: a kontroll elvesztése a szer felett. Ez egyaránt jelent fizikai és pszichikai kontroll-vesztést. Fizikai szinten: a szervezet hozzászokik egy adott mennyiséghez – mivel a kívánt bódultság eléréséhez egyre több kell belőle – és ez a szint már nem kontrollálható. Pszichésen pedig: amikor nincs szerfogyasztás, akkor is azon jár az illető esze, hogy mikor lehet/lesz. Minden gondolatát tehát az alkohol tölti ki – így veszíti el a kontrollt a gondolkodása felett. A legegyszerűbben úgy lehet megfogalmazni, hogy az ivás természetessé válik, a mindennapi élet működtetéséhez hozzátartozó jelenséggé. Az alkoholizmus mindezzel együtt: egy progresszív, gyógyíthatatlan betegség.

Dr. Zsákai Szilvia

Dr. Zsákai Szilvia szociológus

Hogyan tagozódik, milyen rétegződése van az alkoholizmusnak, hova lehetne elhelyezni a társadalom térképén?

Dr. Zs. Sz.: – Egyszerre kell beszéljünk horizontális és vertikális tagozódásról. Horizontálisan ez annyit tesz, hogy az absztinensektől (alkoholt egyáltalán nem fogyasztók) kezdve a krónikus alkoholbetegekig bezárólag egyéb kategóriák is felállíthatóak, úgy mint a szociális ivók, akik a mértékletes alkoholfogyasztókat takarják, vagy akár az excesszív ivók, akiket a mértéktelen szeszfogyasztás jellemez. De hogy részletesebben is belelássunk, íme három példa az alkoholbetegség megjelenési formáira.

Az első típus, amit „szokványos” ivászatnak is nevezhetünk. Ez lassan kifejlődő alkoholizmust takar, ami lassú lefolyású, kb. 10-15 év alatt fejlődik ki; az alkohol fogyasztásának mértéke és gyakorisága növekszik, bár közben rövidebb-hosszabb absztinens időszakok is vannak. A toleranciaszint fokozatosan megnő, azaz a fogyasztó szervezete egyre nagyobb alkohol bevitelére tud a „megfelelő” módon reagálni.

A második típus a szinten tartó ivászat. Itt eleinte mértékletes ivásról beszélhetünk, nincsenek látványos berúgások. Viszont a fogyasztás gyakoribb a szokványos, átlagos fogyasztásnál. Mindig meg kell lennie a „szükséges” mennyiségnek, hogy az illető „jól” érezze magát. Itt az a csapda, hogy a társai nem látják őt soha részegen. A függőség kialakulása észrevétlenül történik. Akkor tűnik fel igazán, hogy baj van, ha az illető valamilyen oknál fogva nem jut hozzá a „betevőjéhez”. Ilyenkor súlyos elvonási tünetei léphetnek fel, mint pl.: Tremor, izzadás, hallucinációk, GM roham, vagy a delerium tremens.

A harmadik verzió az úgynevezett „gépszíjas” ivó, akinek az ivászatát a hamar kialakuló kontrollvesztés jellemzi. Kihagyhat napokat, heteket, hónapokat is akár, de ez a típus, ha iszik, az első pillanattól fogva ájulásig issza magát. Ha elkezdi, nem bírja napokig, hetekig abbahagyni, és ilyenkor szinte mindent tönkre tesz maga körül. Képes teljesen leamortizálódni úgy testileg mind lelkileg és anyagilag is.

Ugyanakkor a vertikális tagozódást tekintve nem mondhatjuk, hogy az alkoholizmus csak a társadalmi marginon lévőket érinti: az utcai hajléktalantól az elitbe tartozókig minden társadalmi rétegben felbukkanhat. Az alkohol borgőzös problémájában kivétel nélkül minden társadalmi csoport érintett. Ennek az az egyszerű magyarázata, hogy az alkohol a társas események szerves részét képezi. Esküvő, gyermek születése, céges vacsorák, jóformán nincs olyan társas esemény, ahol ne fordulna elő alkoholfogyasztás és ahol ne néznék furcsa szemmel, ha valaki elutasítja a felkínált italt.

Két réteget emelnék ki, mert ezek a leginkább rejtett csoportok: a menedzserek és a nők (zugivók). A menedzsereknél a stressz, a tárgyalások és a céges rendezvények mind egybeforrnak az alkohollal. A nőknél pedig az elmagányosodás, a válás, vagy akár a szülés utáni depresszió is kiválthat fokozott ital fogyasztást.

Általánosságban azonban elmondható, hogy a szegényebb embereknél súlyosabb társadalmi és egészségügyi következményei vannak az alkoholnak, mivel gyakran nem kapnak megfelelő orvosi ellátást, és óvó családi vagy közösségi háttér sincs mögöttük.

Forrás: Axel Bueckert/iStock.com

Forrás: Axel Bueckert/iStock.com

Az alkoholizmus kapcsán helyt áll-e az a leegyszerűsítés, hogy a város versus falu relációban van, ahol intenzívebb az alkoholfogyasztás?

Dr. Zs. Sz.: Ha lebontjuk az adatokat, akkor valójában nincs jelentős eltérés a falu-város tekintetében. Az attitűd más, hiszen falun kisebb közösségek vannak, így könnyű megtalálni az alkoholizáló csoportot és társulni hozzá. A városokban pedig az elidegenedés/elmagányosodás az a rizikó faktor, amely nagyon is meghatározhatja az alkoholfogyasztási tendenciákat.

Hogyan változott az alkoholizmus helyzete az elmúlt évtizedekben a magyar, illetve külföldi viszonylatban?

Dr. Zs. Sz.: A mérésekkel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy nagyon nehéz releváns adatokhoz jutni a szenvedélybetegségekkel kapcsolatban. Közelítő eredményeket, tendenciákat az egy főre jutó alkoholfogyasztás mennyiségéből, a fogyasztásból adódó egészségügyi problémákból, önbevallásos vizsgálatokból, és becslésekből lehet megtudni.

A WHO (Egészségügyi Világszervezet) felmérése szerint az utóbbi öt évben Európában, Afrikában és Amerikában nem változott az elfogyasztott alkohol mennyisége. Az alkoholfogyasztás növekedést mutat Délkelet-Ázsiában és a Csendes-óceán nyugati térségében. Az egy főre jutó alkoholfogyasztásban egyértelműen az európai országok vezetnek.

Melyek azok az egyéni tényezők, amelyek köztudottan növelik az alkoholfogyasztást? Gondolok itt egy státusz, vagy állás-vesztésre például.

Dr. Zs. Sz.: Nincs olyan ember, akit ne értek volna csapások élete során, mégsem lesz mindenkiből szerfüggő. Éppen ezért inkább a pszichikai oldalt emelném ki. A leggyakoribb személyiségjegyek, amik hajlamosítanak az alkoholizmusra (az öröklött hajlamon és a mintán túl): a szégyen érzése, szorongás, a „nem vagyok elég jó” érzése, az önbecsülés hiánya és a kudarc-élmények túlzott megélése.

Melyek az alkoholizmus növekedési arányának társadalmi ismérvei?

Dr. Zs. Sz.: A WHO (Egészségügyi Világszervezet) jelentése szerint az alkoholfogyasztás, több mint kétszáz betegség kialakulásáért felelős. 2012-ben 3,3 millió ember halálát okozta világviszonylatban – az elemzők 194 ország adatait vizsgálták. Ez a halálozási szám évről-évre emelkedik és mint olyan, kiemelkedő indikátora az alkoholizmus egyre növekvő problémájának.

Ön hogy látja, az utóbbi évtizedekben nagyobb lett az alkoholisták szórási aránya: például több fiatalkorú vált alkoholistává, mint egy bizonyos időszakot megelőzően?

Dr. Zs. Sz.: A magyarországi méréseknél két kiugró adatra hívnám fel a figyelmet: az egyik a fiatalok, a másik pedig a nők alkoholizálási arányainak vizsgálatakor tűnik fel.

A 16 éves fiatalok vizsgálatát 1994-től az ESPAD (European School Survey Project on Alcohol and other Drugs – Európai iskolavizsgálat az alkohol- és egyéb drogfogyasztási szokásokról) végzi. 2015-ben 96 ezer 15-16 éves vett részt a felmérésben, aminek fő kérdése az volt, hogy a megelőző 1 hónapban előfordult-e: alkoholfogyasztás, teljes lerészegedés, marihuána fogyasztás, stb. A válaszokból kiderült, hogy a magyar fiatalok 55%-a fogyasztott alkoholt az elmúlt 30 napban (az EU-s átlag 48%), és 39%-nál fordult elő teljes lerészegedés (EU-s átlag 35%). Csak, hogy pontosan lássuk az arányokat: marihuána fogyasztás 13% volt a magyar fiataloknál, és 16% az EU-s átlag.

Az alkoholra vonatkozó szám minden évben emelkedik Magyarországon. Ezen belül is drasztikusan emelkedik a veszélyes nagy ivászatok gyakorisága a fiatalok körében, a fogyasztás arányában és mennyiségében egyaránt.

Ami pedig a hölgyeket illeti, a 15-64 év közötti magyar nők az alkohol okozta halálozási statisztikákban az 5. helyet foglalják el Európában (a magyar férfiak a 6-at).

Az alkoholizmus sajnos a legtöbb esetben maga után vonz több más szenvedélybetegséget, vagy eredményezi a személyiség torzulását: melyek azok a fizikai-mentális-pszichés társbetegségek melyekkel az alkoholizmus a leggyakrabban kéz a kézben jár?

Dr. Zs. Sz.: Függőség tekintetében nem a választott szer számít. A pszichés függés a szerkereső magatartásban, a szer megszerzésére irányuló kényszerítő vágyban, a sóvárgó magatartásban nyilvánul meg, minden szer tekintetében. Annyiból van jelentősége a szerválasztásnak, hogy 2 olyan szer van, aminek olyan erős fizikai függése van, hogy az elvonáskor halált is okozhat: az egyik a morfinszármazékok csoportja, a másik az alkohol.

Társadalmi szempontból a legpusztítóbb hozadékai az alkoholfüggésnek vannak: a bántalmazás – akár párkapcsolati, akár gyermekekre irányuló – olyannyira okoz maradandó sérülést, hogy a folyamat vissza is gyűrűzik, ugyanis a bántalmazott gyermekekből minden 3. maga is bántalmazóvá válik. Emellett a függő szülők gyermekei a szülői mintakövetés miatt nagy arányban (73%-ban) idővel maguk is függővé válnak. Ennek egyik formája a társfüggés, aminek következtében nagy eséllyel függőt fognak társukká választani későbbi párkapcsolataikban. És aztán ott van a munkanélküliség és a hajléktalanság, melyek „mintázatai” némileg transzparensebbek az előbb felsoroltakhoz képest.

Forrás: www.boraszportal.hu

Forrás: www.boraszportal.hu

Beszélhetünk-e arról, hogy az ünnepekhez közeledve megnő az alkoholfogyasztás? Ha igen, állhat-e ennek hátterében az, hogy az ünnepek hangulata, érzésvilága a felszínre tud hozni számos már meglévő, de esetleg elfojtásban tartott családi konfliktust, illetve a családdal nem rendelkező emberek esetében kiválthat-e az ünnepi hangulat egy fokozottabb alkoholfogyasztást a magány érzésének tompítása végett?

Dr. Zs. Sz.: A magány mindenképp hozzájárul az ünnepek közeledtével egy depressziós, letargikus érzésvilághoz. Ezt a legkönnyebb alkohollal, vagy valamilyen más kémiai szerrel (gyógyszer) kezelni, tompítani. Évről-évre megfigyelhető, hogy korábban kezdődik a „karácsonyi hangulati„ időszak, így a magányos emberek hosszabb ideig ki vannak téve annak az érzésnek, hogy mindenki más idilli karácsonyi tevékenységeket végez, “családi/baráti körben” tölti ezeket a napokat, ám ők mindebből kiszorulnak. Ha a másik végéről szeretnénk megközelíteni a kérdést, akkor ismét az ünnepek társas-esemény jellegét ragadnám meg, ami napjainkban a legtöbb esetben alkoholfogyasztással jár együtt. Érdemes egy pillantást vetnünk a nagy karácsonyi család-látogatások előtt a bevásárlók kosarába: igen gyakran fogunk alkoholos üveggel találkozni.

Az alkoholbetegek vonatkozásában az ünnepi időszak egyet jelent azzal, hogy nem kell bemenniük dolgozni, így még nagyobb szabadságuk-terük van inni. Mindezzel együtt a család tükröt tarthat eléjük a Karácsony alatt a hosszabban együtt töltött idő miatt. Ilyenkor szembesül a függő az érdemtelen élet érzésével. Az ünnepek közeledtével egyre inkább szorongani kezd, és erősödik benne a szégyen érzete, ami tovább táplálja a függőséget. Ezért menekül az ivásba, és ettől még magányosabb lesz, befordul, és a utoléri a „nem vagyok elég jó” érzés is. Ez mindenki számára egy nehéz helyzetet jelent.

Van-e ma Magyarországon esetleg olyan intézmény, amely az alkoholisták családjait támogatja, vagy tanácsadással segíti a családtagokat?

Dr. Zs. Sz.: Ilyen állami intézmény nem létezik. Különböző önsegítő csoportok, alapítványok, és egyesületek foglalkoznak ezzel. Az Anonim Alkoholistáknak például van egy zöld száma, ahol személyes segítséget is nyújtanak. Egyre több helyen bevonják a családot, a közeli hozzátartozókat a változásba és integrált beszélgetésekkel segítik a felépülést.

Ön szerint melyek azok az eszközök, amelyekkel vissza lehet szorítani az alkoholizmust?

Dr. Zs. Sz.: Az információ a kulcsszó. Nagyon fontos lenne, hogy letisztuljon végre a kép arról, hogy mit is jelent ez a betegség, mik a rizikófaktorok, mi lehet a megoldás, hová lehet fordulni ezzel a problémával.

A teljesebb kép végett a legjellemzőbb tünetek: a sóvárgás, leküzdhetetlen kínzó vágy az ital után; a kontrollvesztés, ha elkezd inni, akkor nem tudja abbahagyni; az alkohol-tolerancia, az alkoholhoz hozzászokik a szervezet, vagyis egyre többet kell inni azonos hatás eléréséhez; a megvonás, az ivás felfüggesztését követően heves testi tünetek alakulnak ki (remegés, izzadás, szapora szívverés, hányinger).

Dr. Zsákai Szilvia, köszönöm szépen!