Mit várunk egy recepteskönyvtől? Ismertesse az alapanyagokat és minél több inspiráló ötletet. Pontosan ezt kapjuk Ferling Józseftől egy 120 oldalas ízelítő formájában a pr világába ágyazva. Ízelítő, mivel a szerző inkább a változatos fogások rövid leírására koncentrált mint a világ összes főzétechnikáját tudományosan körülírja.
Ennek ismeretében vettem én is a kezembe. Kíváncsi voltam, hogy mennyire lesznek exotikusok a példák, mennyire lesznek motiválóak. Érdekelt az is, hogy mekkora lexikális tudás szükségeltetik ezek megvalósításához. Ez számomra főleg azért volt kérdés, mert ifjú pr-osként pont a tapasztalat, amit nélkülözök projektek megvalósításakor. Így a „recepteskönyv ” ötlete nekem első pillanattól tetszett. Reméltem, hogy a vaskos elméleti könyvek után végre kezembe került egy gyakorlaton alapuló példatár: mi ilyeneket találtunk ki.
Szakkönyv olvasását mindig a tartalomjegyzéknél kezdjük, ez mindenki számára nyilvánvaló. Így tettem én is, ekkor ért az első kellemes meglepetés. A receptek mellé az alapanyagokról, és az elkészítési módokról is kapunk ismertetőt.
A rövid bevezető – mely a szakterület rövid ismertetéséével kezd -, tartalmazza a „miértek” és „hogyanok” kérdéskörét. Őszinteség, hírérték, időzítés, empátia, párbeszéd – ezek nékül nem lehet pr-esként főzni. Ugyanakkor igyekszik lerombolni a régi, idejemúlt elméleteket, hiszen a média fejlődik. És ennek a fejlődésnek a tempóját kell tartsa a pr is. Sok gondolat alapja ma is érvényes, de újra kell értelmeznünk a változásokat figyelembe véve, ugyanis nagy esély van rá, hogy ami 10 évvel ezelőtt felkeltette a célközönség figyelmét, amellett ma szó nékül elhaladna a megszólított.
És igen, a következő pár oldal a média és a pr kapcsolatáról szól. Azaz pontosabban, hogy mi az, amit érdemes közölni, és azt hol érdemes megtenni. Nagy médiafigyelemre számíthatunk például ha közlendőnk érdekes, adatokkal illusztrálható vagy sok embert vagy társadalmi csoportot érint. Régebben is jelentős anyagi ráfordítást jelentett egy hirdetés feladása, de most úgy tűnik, hogy a Facebook egyre fontosabb felületté válik ezen a téren (is). Ugyanakkor az újságok és szakfolyóiratok sem tűntek el, de hirdetéseik tartalma csakugyan megváltozott. Szintén relatív újkeletű megjelenés a kommentek, virális megosztások is.

A köny több mint kétharmadát (természetesen) a Receptgyűjtemény, kóstolók című fejezet teszi ki. Egyértelmű, hogy aki kezébe veszi a könyvet, az ezért a részért teszi, az olvasó kíváncsi, hogy vajon mi mindent találtak ki a Ferling konyhán. De el tudom azt is képzelni, hogy valaki csak ebből a 78 oldalból mazsoláz kedvére. Első jótanács: légy misztikus! Itt 3 receptet olvashatunk, ami különlegessége miatt került be a gyűjteménybe. Levélben kapott kulcs, mely wellness-utazást takar; szumóbemutató a távol-keleti művészeteket bemutató tárlaton; azaz nem a csirkemellel egy asztalon tálalt receptek (és főleg nem a gyorsétkezdék felületes, egykaptafára készült hamburgereivel).
Mielőtt továbblépnénk, vegyük szemügyre, hogy egy recept hogy van leírva! Az 1-2 oldalas ízelítők a megvalósított projekt célkitűzéseivel kezdődnek. Pontokba szedve a hozzávalók olvashatók vázlatosan, azaz amire szükségünk lesz, ha hasonló reklám- vagy egyéb kampány megvalósításán gondolkodunk. Az elkészítési mód sem maradhat el, ami a kivitelezés részleteit írja le. A hírszerkesztésből ismert „Ki? Mikor? Hol? Mit? Hogyan? Miért?” kérdésekre természetesen egy ilyen tervezésekor is pontos válaszokat kell megfogalmaznunk. Végül az említett példák közreműködőit említi meg a szerző.
Vissza a fejezetekhez: a rövid könyvrészek különböző témákban mutatnak fel megvalósított projekteket. Hagyományos és különleges pr-eszközöket gyűjt egy tálcára a második fejezet. Egy vállalat hírnevét nagyban befolyásolja a társadalom iráni felelősségvállalása. Erdőültetésről, állásportál népszerűsítéséről olvashatunk itt, de negatív példa is kerül terítékre. És így tovább következnek (szintén a változatosság jegyében)a további fejezetek: hagyományos megoldások, évfordulók, versenyek kommunikációja, gerillamarketing, sajtóanyag-javaslatok.

A könyv hangvétele illeszkedik a pr-szakmához: jelentős, tapasztalaton alapuló háttértudásra vall, azonban ezzel nem kérkedik, inkább érzékelteti, hogy egy hasonló projekt nem valósítható meg minimális szakismeret nélkül. A receptkönyv nem az édesanyánk: ahelyett, hogy ránk rivallna, hogy rosszul fogjuk a reszelőt, és ezzel elrontjuk az almás rétest, szól, hogy bizony, a réteshez le szokás reszelni az almát. Hogy azt mi reszelővel, késsel vagy ráspollyal valósítjuk meg, teljes mértékben ránk bízza. Így az „így kell ezt csinálni” helyett a „mi így csináltuk” attitűd érzékelhető a könyv olvasása során.
Hogy elképzelhető legyen a felhozott példák jellege, legjobb, ha egy rövid, de annál érdekesebb receptet le is írok ide példatárunkból. Adott a helyzet: egy gyümölcstermesztő cég egy nagyszabású mezőgazdasági kiállításon szeretné megismertetni magát. Milyen módszerrel tehetnék ezt kiemelkedővé, a látogatók számára emlékezetessé? A Ferling konyha megtalálta a választ: május-június folyamán az almafák terméseit kézzel felmatricázták a cég logójával. A matricát eltávolítva az alma természetes maradt, de büszkén hirdette termelője szignóját.
Ami kifejezetten szimpatikus ebben a brainstormingot elősegítő könyvben, hogy nem igényel különösebb belemerülést. Ha csak 10 perc áll rendelkezésünkre, bártan leemelhetjük a polcról, ennyi időre is hasznos és élvezetes olvasmány. Mások tapasztalatait így saját javunkra fordíthatjuk, ötleteket gondolhatunk tovább, projekteket szabhatunk személyre. Erre van szükség, hogy pr-osként ne az átlagos menzák szintjét hozzuk, hanem a szakácsművészet fejezetében tudhassuk munkánkat.
– Küllem, dizájn, tördelés: 9/10
– Tartalmi, strukturális felépítés: 10/10
– Áttekinthetőség: 10/10
– Nyelvezet, stílus: 9/10
– Használhatóság: 8/10
– Ár/érték arány: 10/10