László Andreával, a TRÉNING-TÉR vezető trénerével készített interjú során többek közt azt jártuk körbe, hogy miért annyira felkapott, köztudatban forgó jelenség a trénerek alkalmazása a szervezetfejlesztésben illetve, hogy mitől jó tréner egy tréner?
Mi a különbség egy tréner, egy coach és egy pszichológus között? Miben különböznek?
László Andrea: – A tréner alapvetően csoportokkal foglalkozik és készségeket fejleszt (többnyire a szervezetfejlesztés keretein belül), míg a coaching lehet egyéni és csoportos is, fókuszában pedig szintén állhat a készségfejlesztés. Fontos megjegyezni, hogy mindkettő a jelenre koncentrál: abból építkezik. Ezzel szemben egy pszichológus által tartott terápián nagy szerepe van a múlt vizsgálatának és az abból való „merítkezésnek”: ugyanis a múltbéli minták és emlékek fokozatos feldolgozásával jut el az egyén ahhoz a személyiség változáshoz, mely a problémájából adódó tünetek enyhítéséhez szükséges.
Mindháromról elmondható, hogy nem feladata és hatásköre a „tuti megmondása”. A coach és a tréner is abból indul ki, hogy egy adott probléma feloldásához, egy helyzet megváltoztatásához minden tudás és képesség bennünk rejlik. Így feladatukként eme tudás és kompetencia felszínre hozásában való támogatást lehet megjelölni. A coaching tehát nem tanácsadás: belőlünk hozza ki azt, ami bennünk van és abból indul ki, hogy mi magunk vagyunk a legkompetensebbek. Nem véletlen, hogy a kérdéstechnikának nagy szerepe van ebben a munkában.
Egy tréning is lehet fokozottan személyre szabott, de jellegzetességéből adódóan kihagyhatatlan tényezője a csoport-dinamika, a csoport-energia. Kontextusában éppen ezért érvényesülnek bizonyos törvényszerűségek, de a tréner itt is szem előtt kell, hogy tartsa a partneri együttműködést, a win-win nézőpontot.

László Andrea, vezető tréner, coach

Mi eredményezi, hogy egyre több cég igényel trénert/coach-ot a vezetők fejlesztéséhez?
L. A.:
– Egyre több cégvezető ismeri fel, hogy a vállalati versenyelőny fenntartásához szükséges egy ún. tanuló szervezeti kultúra kialakítása: ennek pedig egyik kiindulópontja a vezetők képzése (csoportosan, egyénileg). Fontosnak tartom, hogy felülről induljon a szervezet fejlesztése, mert az esetek egy jelentős részében felülről érkezik a probléma. Nem is beszélve arról, hogy ha egy munkavállaló azt tapasztalja, hogy vezetője egy készségfejlesztő tréningen vett részt, és annak következményeként pozitív irányba változott a munkatársaival való viszonya, kommunikációja, együttműködése; sokkal nyitottabban és befogadóbban tud maga is hozzáállni egy ilyen tréninghez.
Ön miként került mindezzel kapcsolatba, mi a saját története?
L. A.:
– 1998-ig egy multinacionális vállalatnál a dunántúli régió értékesítési vezetőjeként dolgoztam. A főnököm egyik nap felkért a kollégáim képzésére/mentorálására, és a kezembe nyomott egy paksamétát, mely tele volt tréning anyagokkal. Éjszakákat készültem, mert szerettem volna egy jó tréning-élményt adni a kollégáimnak és azon kaptam magam, hogy örömmel, boldogan bújom a kapott anyagokat. Ekkor jött a felismerés, hogy van mondanivalóm, hogy tudok „üzenni”, értéket közvetíteni.
Az első két év nagy küzdelem volt, hiszen introvertált személyiségként alapvetően visszahúzódó típus vagyok, így jó pár tréning nagy adrenalinnal és szívdobogással járt együtt. Stressznek éltem meg azt a gondolatot, hogy biztos mindenki azt várja, hogy „valami okosat mondjak”, de hál Istennek a feladat orientált énem felül tudott ezen kerekedni.

Vezetői tréning

Vezetői tréning

Mit szeretne a munkájával elérni? Melyek a legerősebb motivumai?
L. A.:
Ami a legnagyobb örömet okozza, az az, amikor megtapasztalom, hogy egy résztvevő kilépve a komfortzónájából megmutatja magát és kész a fejlődésre. Ez a bátorság, amit a legjobban értékelek, és ami egyben a legjobban inspirál. Vegyük például azokat az embereket, akik mögött már ott van egy élet, akik tapasztaltak, talán kicsit bele is süppedtek a saját normáikba és mégis hajlandóak transzparensé válni és megmutatni a gyengeségeiket.
A másik dolog pedig, amikor megtalálnak azok a visszajelzések, melyek azt igazolják, hogy a tréningen közösen elindított változások tartósan testet öltöttek egy szervezetben; hogy van kézzel fogható eredménye a munkámnak.
Mitől jó tréner egy tréner?
L. A.:
– Erre a kérdésre egy egyoldalas kompetencia listát is felolvashatnék, de ha röviden és tömören kell válaszoljak, akkor két dolgot emelnék ki: a hitelességet és az empátiát.
A hitelesség alapja a magas szintű önismeret, a munka -és élettapasztalat és az érett személyiség. Ez azt is jelenti, hogy egy trénernek, coach-nak állandóan fejlesztenie kell magát (pl.: pszichoterápia, szupervízió révén). Nincs olyan, hogy 100%-an „elkészült”, mint egy termék. Ez a hivatás egy holtodiglan tartó önismereti munkát feltételez, melyben nincs leállás.
A tapasztalataim azt mutatják, hogy paradox módon az exhibicionizmus nem kedvez a „jó trénerré válásban”, ugyanis egy exhibicionista ember, ha kiáll képes elvinni a tréninget egy olyan irányba, mely nem a csoportról és annak fejlesztéséről, hanem önmagáról szól. És itt kapcsolódom az empátia fogalmához: hatalmas szerepe van annak, hogy mennyire tudunk a másikra odafigyelni, meghallgatni és előtérbe helyezni; mennyire tudunk beleilleszkedni a problémájába és azt akár egyszerre vizsgálni belülről és kívülről.
Mennyire várható el egy trénertől/coach-tól, hogy perfekt mód menedzselje a saját életét?
L. A.:
– Véleményem szerint a hitelességhez tartozik, hogy egy jó tréner/coach életében „rend” van. Ami nem azt jelenti, hogy nincsenek megoldandó feladatai. Nagyon is vannak! De ezeket a megfelelő helyen és tudatossággal kezeli.  A saját tréningjeim által is sokat fejlődtem az elmúlt 18 évben és tudom, hogy még legalább ennyi előttem áll. Fontos viszont, hogy mi trénerek is transzparensek legyünk és tudjunk a saját fejlődési utunkból példákkal élni a tréningjeink során.
Klasszikus közhiedelem szerint a trénerek és a coach-ok hajlamosak „trénelni” és „coacholni” a családjukat, ahelyett vagy amellett, hogy megmaradnának eredeti családban elfoglalt szerepükben. Egy tipikus példával élve: a pszichológus, aki „szételemzi” gyermekét…
L. A.:
– Én inkább a háttérből figyelem az eseményeket, de a szakmámból/munkámból adódóan az átlagnál cizelláltabb tudatossági szinten élek és így dolgokat, élethelyzeteket esetleg hamarabb „átlátok” melyeket más ember lehet kevésbé vesz észre, vagy csak sokkal később tudatosul benne. De a mindennapok megélése semmiképp sem egy „kivesézés”. Sokan fordulnak hozzám magánemberként tanácsért, de csak akkor adok, ha kérnek, saját ambícióból sosem osztom az észt.
Beszéljünk a TRÉNING-TÉR-ről. Merre haladnak most? Mi volt az eredeti elképzelés, és ahhoz képest milyen irányt vettek?
L. A.:
– A TRÉNING-TÉR megteremtésével egy olyan teret akartunk létrehozni, ahol minden feltétel adott a fejlődéshez. Elvont értelemben mindig feladata a trénernek ennek a TÉR-nek a megteremtése, bárhol is tartjuk a képzést. Gyakorlati értelemben pedig dolgozunk egy fejlesztőközpont létrehozásán a Káli medencében, ahol szeretnénk megteremteni azt a nyugodt környezetet, mely egy ilyen fejlődési folyamathoz szükségeltetik és amit egy jellegzetes tréning helyszín (szálloda) nem tud például megadni.

TRÉNING-TÉR logója

Mondhatjuk, hogy „terebélyesednek”, a logójuk szimbolikájával élve?
L. A.:
– Mondhatjuk! (nevet)
2017 januárjában indul a tréner alapképzés. Mit várhatunk egy „alapozó” tréner képzés elvégzésétől?
L. A.:T
artalmát tekintve olyan területeket fogunk érinteni, mint a tréning tematikák összeállítása, a csoportdinamikai folyamatok működtetése, a tréneri készségek fejlesztése, a prezentációs és kommunikációs készségek fejlesztése, a tréneri módszertani ismeretek és még sorolhatnám. Mindezekből látszik, hogy a tréner alapképzés egyszerre módszertan, készségfejlesztés és önismereti munka. A képzés során egyaránt nagy hangsúlyt kap a tanult ismeretek gyakorlati hasznosítása és a visszajelzések, korrekciók alkalmazása.
Ha arra gondol, hogy trénerré válik-e valaki a képzés elvégzését követően arra csak azt tudom felelni, hogy ez egyéntől függő. A magas szintű önismeret iránti igény mindenképp egy olyan tényező, ami meghatározó a tekintetben, hogy fel tud-e lépni az egyén hiteles trénerként. Hasonlóképpen az empatikusság és az élettapasztalat, és ezek mindenkinél más és más szinten állnak a képzés elvégzését követően is.
Vannak-e egymásra épülő modulok/képzések a TRÉNING-TÉR-ben?
L. A.:
Természetesen vannak: haladó tréner képzéseink, vagy kiegészítő képzéseink. Az alapképzés is nagyon gyakorlatias, de a haladó tréner képzés még sokkal inkább a gyakorlatra épül. Egy haladó tréner képzésen a tréner tanár unos-untalan olyan helyzeteket teremt, ahol a már meglévő tréneri tudásodból kell, hogy táplálkozzon az egyén és az esetleg hézagos helyeket a különféle szituációk által tanulja meg orvosolni. A kiegészítő képzések közül szeretném a prezentációs készséget fejlesztő, az outdoor, vagy a lovas tréning képzést megemlíteni. Utóbbinál az ember nem is gondolná, hogy a ló mennyire szenzitív az emberi energiákra és milyen éles tükröt tud tartani a működésünkre. 

Kontaktus

Lovak alkalmazása vezetői outdoor tréningek során

Fejezze be ezt a mondatot, kérem:Nekem trénernek/coach-nak lenni azt jelenti, hogy ….
L. A.:
…segítem, támogatom a hozzám forduló embereket – elsősorban – önmaguk megismerésében. Önismeret nélkül sem hiteles vezetők, sem boldog, kiegyensúlyozott emberek nem lehetünk.
László Andrea, köszönöm szépen! 
Én is köszönöm!