Rózsa Sára által megálmodott és létrehozott Lelki Egészség Éjszakája c. rendezvény alkalmával került először bemutatásra a TraumaAmbulancia egy kerekasztal-beszélgetés során. A beszélgetésben Krausz Csilla a TraumaAmbulancia kezdeményezésének létrehozója, Dr. Sebestyén Judit plasztikai sebész, az Egyesített Szent István és Szent László Kórház Égési és Plasztikai Sebészeti adjunktusa, valamint Mészáros Edit gyógytornász és ergoterapeuta, az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet Gerincvelősérültek Rehabilitációs Osztályának és Tetraplég Betegek Korai Rehabilitációs Részlegének dolgozója vett részt.

Rejtő Dávid illusztrációi

Rejtő Dávid illusztrációi


Három nő, három különböző élettörténettel ezen az estén a baleseti poszttrauma kérdéskörét körüljárva és vizsgálva egységesen tudott fellépni a TraumaAmbulancia égisze alatt. De hogyan, milyen szálon kapcsolódnak ők a baleseti trauma jelenségéhez?
Krausz Csilla egy 2015-ben elszenvedett, súlyos baleset következtében került az Égési Osztály intenzív részére, ahol azon ritka kivételek közé tartozott, akik ébrenlétben töltötték napjaikat. Miért is érdekes ez? Az intenzív osztályra bekerült betegek legtöbbje altatásban tölti napjait a súlyos égési sérülések következtében. Csilla is altatással került be, azonban esetében orvosai úgy döntöttek, hogy egy nap után felébresztik. Tehát adott egy ritka, kivételes helyzet, melyben a beteg nagyon rövid idő alatt szembesülni kényszerült a megélt baleset fizikai és lelki fájdalmával és annak traumatikus tüneteivel. A szembesülés mellett fontos még megjegyezni az égési intenzív osztályok sajátosságát: a mondhatni laboratóriumi közeget, ahol a beteghez a fertőzések elkerülése végett még az orvosok is csak ritkán és „szkafanderben” járnak és minden beteg egy elkülönített blokkban fekszik, majdhogynem hermetikusan lezárva. Mindez együttesen egy érzelmileg rendkívül kiszolgáltatott és sérülékeny helyzetet teremtett Csilla számára. Nem véletlen, hogy arra a kérdésemre, hogy a rehabilitációs folyamat, mely szakaszában vezetnék be a TraumaAmbulancia „lelkisegély-intézményét” egyértelműen azt a választ adta, hogy minél hamarabb, hiszen a balesetet szenvedettnek óriási lelki traumával kell megküzdeniük szinte az első eszmélethez térésüktől.
A szakirodalomban flashback-ként aposztrofált jelenség (az agy által rögzített képek randomszerű visszajátszása a baleset bekövetkeztéről) csak egy a sok közül, ami lassítja a poszttrauma feldolgozási folyamatát. Az alkalmazkodási zavar, a depresszió, a viselkedési problémák, a specifikus fóbiák, vagy akár a pánikbetegség tünetei is mind olyan pszichés tünetek, melyekkel egy poszttraumában szenvedő egyénnek akár napi szinten kell megküzdenie.
Dr. Sebestyén Judit az Égési és Plasztikai Sebészet adjunktusaként egyszerűen arra hívta fel a figyelmet, hogy a TraumaAmblunacia létrejötte egy olyan ember- és kapacitáshiányból adódó űrt töltene ki az egészségügyi rendszerben, mely elengedhetetlen a betegek teljes körű gyógyulásához és felépüléséhez. Osztályán a rehabilitációban résztvevő betegek ellátásakor a munkájukat profin végző orvosok és szakápolók a magas beteglétszám mellett is igyekeznek emberiességükkel enyhíteni a poszttraumatikus stressz okozta tüneteken, de adott betegforgalom mellett egyszerűen szükségét látja egy erre külön szakosított és szervezett keretek között irányított ambulancia létrehozásának. Véleménye szerint egy baleseti traumát megélt embernek a fizikai rehabilitáció és az állapotát érintő pontos tájékoztatás mellett esszenciális szükséglete, hogy tudjon beszélni arról, ami benne zajlik, ami nyugtalanítja és ehhez kíván platformot biztosítani a TraumaAmbluancia révén. Így nem véletlen, hogy megnyittatta a Szent István Kórház kapuit a kezdeményezés előtt.
Mészáros Edit az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet Gerincvelősérültek Rehabilitációs Osztályának gyógytornásza és ergoterapeutája a SASOK képzés (a Magyar Hipnózis Egyesület és a Semmelweis Egyetem Anaszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinikája által indított „Szuggesztiók Alkalmazása a Szomatikus Orvoslásban” képzés) elvégzését követően a hiteles pozitív életképek újbóli kiépítése mellett tette le a voksát. Munkája során a mindennapi tevékenységeket tanítja újra a különböző okokból átmenetileg vagy véglegesen mozgássérültté vált embereknek és számos példát tudott felidézni, amikor a humornak és a törődő figyelemnek köszönhetően a betegekbe „szinte visszatért az életerő”. Nem meglepő, hiszen a humor és az empátia az, ami az élet drámaiságát tompítani tudja és mikor könnyünk csordul a nevetéstől és együtt nevetünk érezzük igazán, hogy élünk – hasonlóképp egy négyvégtag-bénult ember is. A pozitív életkép átadása Edit szerint kulcsfontosságú egy mozgássérült esetében, mert ez az, ami motiválni és ösztönözni tudja a körülményeihez képest aktív élet kialakításában. A Krausz Csilla által életre keltett kezdeményezésben az emberi teljesség visszaszerzését támogató aspektust látja kapcsolódási pontjaként; ennek a motorikája az, ami a nehéz helyzetek mellett is nap, mint nap gyógytornászként „beviszi az intézetbe”.
003
A három hölgy egy molinó-keretbe foglalva fogadta kérdéseinket és mikor elhangzott az a bizonyos mondat a rendezői jobb oldalon lévő Roll-UP-on található mottóval kapcsolatban:
Hatékony és empatikus segítségnyújtás a baleset összes érintettjének – a közösség erejével”
hogy ez mit is jelent pontosan, akkor Csilla egy nem mindennapi nézőpontot képviselt és vállalt fel. Történetesen azt, hogy egy baleset nemcsak a baleset elszenvedőjének a „drámája”, hanem a családtagoké, a barátoké, de még a vétlen elkövetőé is. Hogy ott közösségileg történik egy traumatizálódás, még ha eltérő intenzitással is és a balesetet szenvedett felépüléséhez igenis szükség van a közösség erejére: akár arra is, hogy egy apa beszélni tudjon a beteg gyermeke miatti aggodalmáról, egy balesetet okozó bocsánatot tudjon kérni „áldozatától”, vagy a balesetet elszenvedett meg tudjon bocsájtani. Ez a fajta hozzáállás pedig azért mérvadó, mert minőségileg javíthatja a poszttraumatikus stressz feldolgozását, ami az érintettek mindegyikére kihat.
002
Arra a kérdésre, hogy milyen keretek között működne a TraumaAmbulancia Krausz Csilla a szakemberek által vezetett csoportterápiában látja a megoldást, de kihangsúlyozta, hogy szükség esetén a beteglátogatások, de akár Hellinger-féle rendszerállítás is kivitelezhető, mert szempont, hogy az ambulancia működése a betegek igényeihez legyen igazítva.
A kezdeményezés szakmai irányítója: Tímár Krisztina homeopátiás tanácsadó – a homeopátia elkötelezett híveként – az alternatív módszerek alkalmazását is lehetővé kívánja tenni a programban.