„Maria Bozsilova – a vegán bikini fitness model”, a „269 Life Hungary aktivistája”… „Az ország legszexibb szláv szakos hallgatója”, „az élete végéig „szuper-szexy kitüntetés birtokosa”… Személyi edző és életmód-tanácsadó. Az egyedülálló „Spárta-módszer” kidolgozója és művelője. Állatvédő és „harcos élőlénymentő”. Alapítványi önkéntes segítő, és Magyarországon még meglehetősen szokatlan jótékony akcióiról ismert sportedző. Arra voltam kíváncsi: ki is valójában ez a nő, és miként gondolkodik az élet olyan fontos kérdéseiről, mint a hatékony táplálkozás, a mozgás jelentősége, az ártatlanok bántalmazása elleni küzdelem, az élet védelme és szeretete, a pénzhez és vagyonhoz való egészséges viszony.
– Mi az Ön különleges családnevének a története?
Bozsilova Mária: – Köszönöm, hogy ezt a kérdést feltette, hiszen – ahogyan mondani szokták –, „a név kötelez„. Több interjú és riport is készült már velem, de még soha nem kérdezték meg, hogy mit jelent a nevem, egyszerűen betudták bolgár származásomnak. A vezetéknevem nemcsak Magyarországon különleges, de Bulgáriában is elég ritka. Aki tanult régen orosz nyelvet vagy esetleg a szláv nyelvek tudományával foglalkozott, az tudhatja, hogy maga a „Bog Bozse” szó, a szláv nyelvekben Istent jelent, az „-ov, -ova” pedig birtokos névmás. Hogyha szó szerint fordítanánk, akkor a név jelentése: Istené. Magyarosítva, szebben hangzik: „Isten gyermeke”.
Hogy miként keveredtem mégis ide Magyarországra? Szeretett, megboldogult nagymamám, aki etnográfus, nyelvész és borász volt, költözött Budapestre második férjével, a 60-as években. Itt csak egy párhuzamot vonnék, ha már a nevekről és jelentésükről beszéltünk, hogy a nagyi férjének a vezetékneve Vincze volt, ami bolgárul bort (Vino) jelent. Milyen érdekes összefüggés, nem?
De haladjunk tovább! Én Szófiában születtem, édesanyám és édesapám nagyon korán elváltak, majd a válás után anyukámmal Budapestre költöztünk a nagymamához. Én már ide jártam óvodába, iskolába és itt végeztem az egyetemi tanulmányaimat is. Kétnyelvű gyermekként nőttem fel egy olyan világban, ahol már kicsiként megtapasztaltam az emberi kegyetlenséget. Visszakanyarodva a Bozsilova névhez: az általános iskolában a gyerekek mindig úgy csúfoltak, hogy „Bozsinak a lova”. Persze fogalmuk sem volt, hogy nem „Bozsi Lova”, hanem „Bozsil ova” a név, az eredetéről meg pláne nem volt fogalmuk természetesen, de ez bennem, akkor, hatalmas frusztrációt okozott. Nemrég egy közösségi portálon is ezzel jött valaki, de már csak nevetek rajta. Érettségi után azonnal felvettek az ELTE Bölcsészettudományi Karára, szlavisztika szakra. Evidens volt, hogy ezt a szakot választom, nemcsak a származásom miatt, hanem alapból a nagymamám és az édesanyám is nyelvészkutatóként dolgozott, mindig azt láttam, hogy írnak, nyelvekről, szokásokról, hagyományokról, népviseletekről, gnosztikus titkokról, apokrifekről beszélnek. És ugye „a vér nem válik vízzé”, ahogyan a bor sem…
Esetleg fordítva, volt már rá példa egyszer…. Sok mindenben kipróbáltam magam, elvégeztem az International Bodybuilding and Fitness Federation (IFBB) nemzetközi szakedzőképzését is, ahol nemrégiben diplomáztam.
– A jelenlegi foglalkozása: „személyi edző és életmód-tanácsadó”. Miért van szükségük az embereknek életvezetési tanácsokra? Mit tud adni másoknak, amire ők egyedül nem képesek?
BM: – Gyerekkorom óta sportolok valamit, de konkrétan a súlyzós edzés kb. 5 éve került a középpontba, ami valódi változást hozott az életembe.
Az életmód-tanácsadás szintén adta magát, mivel 2008 óta vegetáriánus, majd 2012 végétől vegán lettem (nem egészségügyi, hanem etikai okokból), viszont kiderült, hogy hihetetlen egészségügyi előnyei is vannak ennek az életmódnak. A vegánok nem fogyasztanak semmilyen állati eredetű élelmiszert, vannak, akik egészségügyi okokból, vannak, akik etikai okokból, vannak, akik mindkét előnyét felismerték.
Sőt vannak spirituális vegánok is, akik tudják, hogy mennyi negatív rezgés kerül a szervezetünkbe a sokat szenvedett élőlények húsa és váladékai által.
Nagyon sok ember ezt még nem tudja. Én azért vagyok, hogy elmondjam, tájékoztassak, meséljek, információt adjak.
Egy nagyon kedves személyi „edzettem” mondta nemrégen, hogy élő példa vagyok, arra, hogy működik a rendszer. Abszolút hitelesnek érzem magam a témában. Vannak, akik csak „rám írnak”, hogy „Huú, olvastam, hogy vegán vagy, és milyen jól nézel ki. Én is szeretnék így kinézni. Tudsz segíteni?”
Persze hogy tudok. Az embereknek kellenek a pozitív példák és a motiváció. Kell, hogy valaki elmondja nekik, amit még esetleg nem tudnak vagy nem hallottak róla. Hogy megfogadják a tanácsaimat vagy sem, az már az ő dolguk. Általában, aki hallgat rám, nem szokott csalódni.
– A speciális „Bozsilova-féle edzési módszertan” egyik védjegye: a „SPÁRTA”. Ez a jelképes elnevezés szinte mindenki számára egyértelmű. Van Önben hajlam a kegyetlenségre?
BM: – A „SPÁRTA” fantázia elnevezés nálam úgy jött, hogy amikor elkezdtem csoportos órákat tartani, a lányok azt mondták konkrétan, hogy „ez spártaian kegyetlen volt”. Egyébként van spártai edzés, mint mozgásforma, az enyém kicsit másabb, próbálok minden másból belecsempészni mozdulatokat, gyakorlatokat, hogy ne váljon unalmassá a mozogni vágyóknak. Így -, hogy mondja -, talán lehet bennem valamilyen szadista hajlam, mert kifulladásik kínzom a „spártácskáimat”.
Szabad súlyokkal dolgozunk, aerob kivitelben. Teljesen komplex, teljes testet átmozgató, izomstimuláló edzést végzünk. Az első pár óra után iszonyatosan szokott nekik fájni, majd amikor hozzászoknak, átváltok más valamire, hogy ne stagnáljon a fejlődés. Nagyon szokták szeretni, mert laza vagyok, közben lazán csevegek, de ez általában azért van, hogy teljesíteni tudják a sorozatokat és ne sírjanak. Akik régebben járnak hozzám, már tudják, hogy nincs kegyelem.
– Miért érzi, hogy állandóan fejlesztenie kell a külső fizikumát? A testét tetoválja és kedveli a testfestést is…
BM: – Nálam ez már egy életforma. El sem tudnám képzelni az életemet mozgás nélkül, „bepunnyadva”. Ha belenézek a tükörbe szeretek elégedetten visszanézni onnan. Alapból szerencsés genetikával születtem, de ez nem elég. Ahhoz, hogy tartani tudjunk egy bizonyos formát, folyamatosan dolgoznunk kell érte. És megéri. Még nagyon sokat kell fejlődnöm, hogy elérjem a saját magam által magamnak kitűzött célokat. Ezért is fontos a személyi edző, mert van, hogy az ember elfárad, nincs kedve tovább csinálni, hazamegy. Ilyenkor kell az, hogy valaki jól seggbe rúgja és azt mondja neki, hogy még van fél órád a taposón. Például versenyzéshez nélkülözhetetlen. A tavaly nyári sikeres versenysorozatom és versenyformám nem valósulhatott volna meg a személyi edzőm nélkül. A tetoválásaim egy régi szerelem, amihez ma is hűséges vagyok. Az első tetoválásom 15 éves koromban készült, majd jött a többi. A legtöbbet saját magam terveztem, nem sablon és nem katalógusból választottam őket. Például a bal lábamon egy teljes „életfa” látható (én nevezem így), ami különböző, számomra fontos szimbólumokat, előző életbeli események mozzanatait, dátumait és egy verseit tartalmazza.
Az aktfotózás is régi szerelem. Rengeteg akt és félakt fotó készült rólam az évek során, imádom a kamerát és ő is imád engem. Már nem igazán járok versenyekre, úgy érzem kinőttem ezt a szerepet, de abszolút semmi kivetnivalót nem látok az aktfotózásban.
Sokan elítélik, rossznak és megvetendőnek gondolják az aktmodelleket. Ez akkora butaság, amilyet még nem hordott hátán a Föld. Az emberi test maga egy műalkotás. Miért ne lehetne megörökíteni? Régen festették, ma fotózzák. Ez egy művészeti ág, nem kell démonizálni.
Ennyi.
– Annyi értelmetlen erőszak és gonoszság van a világban. Miért nem az embereket védi – az állatok helyett?
BM: – Gyerekkorom óta sokkal jobban szimpatizálok az állatokkal, mint az emberekkel. Talán a nehéz sors és az emberekben való csalódások is erre a területre tereltek. Alapvetően úgy gondolom, hogy az emberekkel/beteg gyerekekkel rengetegen foglalkoznak, rengetegen segítenek rajtuk. Az állatokkal annál kevesebben. Mintha nem is léteznének. A törvényeinket is így alkottuk meg, hogy pl. egy állati élet kioltásáért sokkal kisebb büntetés járjon, mint egy emberi életért. Miért?
Hiszen ők csak ártatlan teremtményei Istennek, ugyanúgy szeretnek, éreznek fájdalmat, boldogságot, ragaszkodnak, mint mi.
2008-ban, az akkor újonnan megjelent “Earthlings” („Földlakók”) című film hatására lettem vegetáriánus, abszolút „húsevőből”. Húst hússal ettem, bele se gondoltam, hogy valami nagyon nem stimmel, pedig akkor már bőven aktív állatmentő voltam, ami természetesen kimerült a cicák és kutyák, kisebb madarak, nyulak istápolásában. Tipikusan „az azért van, hogy megegyük”, „az meg azért van, hogy szeressük” felfogásban éltem, mint sokan mások. Tejtermékeket, tejet gyerekkorom óta nem fogyasztottam, csak az azzal készült termékekben nem vettem figyelembe a jelenlétüket.
100%-osan vegán 2012 vége – 2013 elején lettem, Bonifert Anna – Állatvédők Könyvének és Vegán Állatvédelem blog hatására, amikor is még jobban belemélyedtem a témába. Ekkor hagytam el teljes mértékben az összes állati eredetű élelmiszert. Bőr, szőrme, gyapjú és selyem ruhaneműket már kb. 10 éve nem hordtam, állatokon tesztelt kozmetikai és háztartási termékeket pedig 2004 óta. 2012-ben jegyezték be hivatalosan is az alapítványunkat: az Állatmentő Szolgálat Alapítványt. Legfőbb feladataink: az állatkínzások, állatbántalmazások, felelőtlen, hanyag állattartás áldozatainak megmentése, gyógyítása és elhelyezése ideiglenes vagy végleges gondozásba, a felelős állattartásra való felhívás illetve adott esetben felszólítás, ha szükséges hatósági segítséggel, különböző menhelyeken való munkálatok, felújítások, bővítések, karitatív tevékenységek.
– Milyen egy „indigógyerek” élete felnőtt nőként?
BM: – Nem mondom, hogy könnyű. Említettem, hogy gyerekként is kirekesztett voltam, valószínűleg megérezték a társaim, hogy nem vagyok olyan, mint ők. Olyan értelemben, hogy például sohasem vettem részt idióta, kegyetlen játékokban, nem érdekelt a versengés, inkább visszahúzódó voltam, sokat tanultam és olvastam. Nem voltam csapatjátékos. Az igazságérzetem és az empátiakészségem viszont rendkívül nagyfokú volt gyerekként és felnőttként is az.
A mai napig sokan bántanak a különcségem miatt.
Szerencsére vannak olyan „indigó-ismerőseim”, akik megértenek, és tudják, hogy miről beszélek, de még beszélnem sem kell, egy pillantással tudunk kommunikálni. A hétköznapokban teljesen átlagos emberként élek.
Verseket írok, rajzolok, állatokat mentek, emberek szemét nyitom fel, apokrif irodalommal foglalkozom, Jézus és más spirituális tanítók életét kutatom, „pránanadi energetikával” és más spirituális tanításokkal foglalkozom, sportolok, motiválok modellkedem. Vagyok.
– Viszonylag nagy visszhangot kaptak az Ön jótékonysági akciói is…
Bozsilova Mária – Az általam bármilyen munkával megkeresett jövedelem 60%-át állatvédelemre fordítom. Ha egy versenyen indulok és nyerek, a győzelemmel járó pénzt és jutalmakat mindig az alapítvány mentett védenceinek segítésére ajánlom fel. Soha nem tartom meg magamnak a pénzjutalmakat. Mindig így éltem, nem habzsoltam, nem magamnak harácsoltam.
Ezért sem értenek az emberek. „– Miért nem magadra költöd?” „– Miért ajánlod fel, amikor te is kihasználhatnád a lehetőséget?” „– Miért nem gyűjtöttél nagyobb vagyont?” „– Miért nem viselkedsz normális ember módjára?” és hasonló kérdéseket vágnak a fejemhez nap, mint nap, mert nem értik és nem is akarják, vagy egyszerűen nem tudják.
Szeretek adni, jó látnom a mások örömét, és hogy van értelme a munkámnak és az életemnek. Folyamatosan teremtek. Mohandász Karamcsand Gandhi egyik mondása a mottóm: „Légy te magad a változás, amit a Világban látni szeretnél!”
Azt hiszem, én az vagyok. És a hozzám hasonlóak.
