Az ötvenes évek Magyarországán a  helyi agitációs gárdáknak nem csak a plakát és a faliújság állt rendelkezésére. A szemléltetés eszköztára ennél jóval gazdagabb volt. A kevésbé látványos eszközök használatuk helyének és módjának függvényében sokfélék lehettek.[1]
Árdrágítók

Az 1950-ben kiadott „A szemléltető agitációról” című brosúra[2] „a szemléltető agitáció eszközeiként (…) többek közt a jelszót, a falragaszt, a grafikont, a falitáblát, a kiállítást s magát a díszítést sorolja fel, mindegyikre példát és tanácsokat adva hatékonyságuk fokozásához. A jelszavaknak, falragaszoknak, falitábláknak, grafikonoknak egyformán fontos szerepük van mind a felvezető periódusban, mind magának az ünnepnek a megszervezésében.”[3]
A jelszó olyan rövid mottószerű mondat, amely mozgósít, munkára és harcra buzdítja a befogadót (például: „Egységbe ifjúság! Előre a tartós békéért!”). Ünnepek alkalmával a díszletet gazdagította, legtöbbször forgalmas, központi helyen volt megtalálható.[4]
A falitábla több lehetőséget rejtett magában. Alkalmazhatták a faliújsághoz hasonlatosan, vegyes tartalommal, képekkel, grafikonokkal és jelszavakkal kibővítve és a faluban általában a mezőgazdasági, termelési vagy begyűjtési verseny eszköze volt, amelyen feltüntették a legjobban teljesítőket, elősegítve a versenyszellem erősödését. Szimbólumokkal próbálták nyomatékosítani a tábla üzenetét. Az élenjárók jele egy repülő volt, míg a lemaradóknak szamár vagy csiga, ezért sokszor csak „csigabrigádként” hivatkoztak a sereghajtókra. A falitáblák, azonban nem csak a vetélkedés elősegítésére vagy dicsőségtáblának voltak alkalmasak, hanem a szégyentáblák szerepét is betölthették. A munkából késők, beszolgáltatást elmulasztók nevét kíméletlenül felvésték a szégyentáblára. A kulákok sem menekülhettek, még a legkisebb települések tanácsházain is megtalálhatók voltak, rajta a helyi kulákok neveivel.[5] Ez az önmagában ártalmatlannak tűnő agitációs forma azonban sokkal komolyabb pszichológiai erőt képviselt. A tanácsház, önkormányzat, városháza a falukban, városokban a mindenkori politikai hatalmat és az államot képviseli.  Egy ilyen szégyentábla azt a benyomást kelti – a „kulák” gazdák esetében nem alaptalanul – hogy a táblára felkerült személyek hivatalosan, kimondottan a magyar kormány, s a magyar állam ellenségei. Nem kell magyarázni, hogy milyen mértékben növelhették ezek az intézkedések az ellenségnek kikiáltott nagygazdákban a reményvesztettség és a kiszolgáltatottság érzését.
Megédesítették a demokráciát
A kidobolás intézménye is komoly propagandaszerepet töltött be a vizsgált időszakban. Elsősorban semleges tartalmú tájékoztatás céljára alkalmazták és a kisbírónak nevezett falusi hírvivő közéleti, kulturális hírekről, vásárokról és sporteseményekről számolt be.
„Járásbíróságok, tűzoltóságok, földműves szövetkezetek, helyi szerveződések, oktatási és kulturális intézmények, valamint a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), illetve tömegszervezetei, (…) helyi szervei is értesíthették ezen a csatornán keresztül a különböző hozzájuk tartozó ügyekről a falvak lakosságát. Helyi rendelkezések, és a felsőbb (miniszteri) rendeletek is így kerültek kihirdetésre”[6]
Az ötvenes években a hatalom propagandaeszközként tekintett a kidobolás intézményére, ezért az elrettentés, megfélemlítés, de akár a dicséret is megjelenhetett a dobolási szövegekben. A Rákosi-korszakban a dobszóval történő szóbeli hirdetések szövegeit először a falusi elöljáróságok majd a tanácsrendszer kialakulását követően a helyi tanácsok végrehajtó bizottsága állította össze. A dobolások általában hetente egyszer történtek, de gyakorisága függött a közérdekű ügyek számától is, ezért akár hetente több alkalommal is előfordulhatott.[7] Hogy mennyire fontos volt a falu életében a közérdekű tájékoztatásnak ez a formája, azt jól érzékelteti, hogy Vácegeres településen elrendelték például, hogy a dobolás idejére a lovas kocsikat és fogatokat meg kell állítani, hogy lehessen hallani a kihirdetett rendeleteket.[8]
A levéltárban megtalálható dobolási könyvekből kiderül, hogy a bírósági ítéleteket a kisbíró[9] ugyanúgy kidobolta, mint a hátralékosok neveit, illetve a kulákok „gaztetteit”, lehetőleg saját házuk előtt.[10]  A dobolás intézménye a pártállam kezében egy újabb eszköz volt a mindennapok manipulálására és a korábban kizárólag tájékoztatási szereppel bíró tevékenység új funkciókat is kapott, mint például a befolyásolás vagy a népnevelés.
A szemléltető agitációs eszközök legösszetettebb típusai a kiállítás és a felvonulás voltak. A meggyőzés szempontjából vizsgálva mindkettő a szemléltető eszközök átfogó, összetett alkalmazásán alapszik. A kiállításokat és felvonulásokat a szocialista ünnepek alkalmával rendeztek elsősorban, legyen szó május elsejéről vagy a Román-Szovjet Barátság Hónapjának (…) a szovjet fejlődést, a szovjet gazdaság felsőbbrendűségét bemutató kiállításairól.”[11] Falragaszok, zászlók, sokatmondó Sztálin idézetek és az elengedhetetlen vörös csillag visszatérő elemei voltak az agitációs dekorációnak.
A falvak azonban nem csak a nagyobb események, ünnepek alkalmából öltöztek agitációs díszbe, mert a díszítésnek megvoltak a hétköznapi elemei is. A helyi káderek és népnevelők hanyag díszítési munkáját tükrözte, ha szegényes volt a helyi dekoráció eszköztára, ám még a legpuritánabbul díszített tanácsházi és közösségi épületben, iskolában megtalálható volt „nemzetünk bölcs vezetőjének” portréja, általában egy Lenin- és egy Sztálin-portré kíséretében.
Munkavédelmi Híradó
ÖSSZEGZŐ GONDOLATOK
A témához kapcsolódó korabeli forrásokat, mint az agitációs kiadványok, jelentések, beszámolók, bizonyos fokú szkepszissel és kritikával kell kezelni. Ezek a források nyilvánvaló csúsztatásokat tartalmaznak, emellett – az államszocializmus módszereit ismerve – nehezen elképzelhető, hogy az említett kiadványokban felfedték volna tevékenységük valós céljait. A személyes interjúk jól árnyalják a képet és segítenek a történtek rekonstruálásában. A részben személyes indíttatás végett fontos volt számomra, hogy ne csupán kívülről vizsgáljam a tárgykört, hanem megértsem a szubjektum szerepét a történtek kapcsán. A felhasznált szakirodalomból és az interjúkban elhangzottakból kiderült számomra, hogy a kormányzati kommunikáció és a valóság köszönőviszonyban sem voltak egymással. A történtek átfogóbb vizsgálatát és rekonstruálását a helyi kutatómunkával, a levéltári forrásokkal és a történteket a maguk valójában megélő emberekkel készített személyes interjú összevetésével lehet elvégezni az esetek helyspecifikusságából adódóan. Célom azonban nem is az egyetemes érvényű igazságok megfogalmazása és a korabeli agitációs tevékenység szegmenseinek mély feltárása, csupán a köztudatban alig élő rákosista nagygazda üldözés működésének és sajátosságainak megértése és általános feltérképezése.
Az általam megvizsgált szemléltető agitációs eszközök, mint a plakát, faliújság, karikatúra stb. nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A téeszben levő faliújság esetében, a földművelő paraszt, ha közölni szeretett volna valamit, azt nem olvasói levél formájában tette meg, hanem személyesen, amint alkalma nyílt rá. Hiányzott az ideológiai meggyőződés a befogadó falusi nép oldaláról, emellett a társadalmi és egzisztenciális bizonytalanságnak köszönhetően a beszolgáltatásra és a terv túlteljesítésére buzdító plakátokra legfeljebb gyújtósként tekintettek.
Az MDP falusi propagandatevékenységére jellemzően nevelő- és felvilágosító munkaként hivatkozik. Véleményem szerint az agitációs törekvések azért sem érhettek el az APO[12] által sűrűn hangoztatott ideológiai átnevelési és felvilágosítási célokat, mert egyrészt ideológiai meggyőzési és nevelési szándék nem állt a határozatok mögött, másrészt a magyar falu nem kért az erőszakos kollektivizálásból, a társadalmi rétegek egymás ellen fordításából.
A meggyőzés az erkölcsi példák adott helyzetre történő aktualizálásán alapszik, de a propaganda minél erőteljesebben, erőszakosabban próbálja rávenni a befogadót véleménye megváltoztatására, annál inkább számíthat – a pszichológiában is vizsgált – védelmi mechanizmusok és védelmi reakciók felszínre törésére. Többek között ennek is köszönhetően kijelenthető, hogy a pártállam nem tudta rávenni a magyar paraszti társadalmat önállóságának és egzisztenciájának feladására és csak erőszakkal tudták nyomatékosítani akaratukat. A falusi osztályellenség képének létrehozása és – az egyenlőség jegyében – a falusi társadalom rétegekre történő felosztása a falu közösségében sosem vert gyökeret, hiszen a helyi személyes viszonyok nem változtak. Az egyének és családok megítélése nem a propagandától függött, hanem a személyes kompetenciáktól. A faluban ismerték egymást az emberek és az egyénekhez való hozzáállás ritkán változott negatív irányba a politikai befolyás és manipuláció végett, sőt, az egyébként gazdasági és társadalmi viszonyokból eredő feszültségek ellenére feltételezhetően a nehéz időkben a szolidaritás sokkal inkább jellemezte a kisebb községeket, mint az osztályharc.
A megszorító intézkedések, statáriális perek, vagyonelkobzás, megszégyenítés, kivégzések és deportálások emberek százezreinek életét keserítette meg és soknak – mindenféle túlzás nélkül – tette tönkre. Ennek ellenére a kuláküldözés áldozatainak anyagi és morális kárpótlása, rehabilitálása a mai napig nem történt meg. Ezt súlyos hibának tartom a magyar állam részéről, hiszen a rendszerváltozáskor ugyan megkísérelték az elkobzott földek visszajuttatását, de a hiányos dokumentumoknak köszönhetően sok volt az igazságtalanság. Június 29-ének a kuláküldözés áldozatainak emléknapjává történő nyilvánítása egy lépés az említett rehabilitáció irányába, de nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek az emberek, az áldozatok már nem sokáig lesznek köztünk.
Manipulációs színjáték
A TÉMÁVAL KAPCSOLATOS TOVÁBBI SZAKIRODALOM

Carr, E. H. – Propaganda in International Politics, Oxford University Press, 1939
Csonka Emil – A forradalom oknyomozó története 1945-1956,  VIII. A társadalom szétmorzsolása, Veritas, München, 1981
Fehér Klára – A faliújság az agitáció fontos fegyvere, Athenaeum, Budapest, 1952
Gerő Ernő: Harcban a szocialista népgazdaságért: válogatott beszédek és cikkek 1944-1950. Budapest, Szikra Nyomda, 1950
Honvári János – Magyarország gazdaságtörténete a honfoglalástól a XX. század közepéig. Szerk. Honvári János, Budapest, Aula Kiadó, 2000.
Horváth Márton – A párt felvilágosító munkája a tömegek között, Szikra, Budapest, 1952
Kávási Klára – Kulák lista, Agora, Budapest, 1991
Nagy József – a paraszti társadalom felbomlásának kezdetei 1945-1956
Országos Szakszervezeti Tanács – Hogyan támogassa a faliújság a békeharcot?, OSZT, Bukarest, 1950
Pratkanis, Anthony R.; Aronson, Elliott – A Rábeszélőgép, W.H. Freeman And Company, New York, 1992
RMP – A szemléltető agitációról, Atelierele Grafice, Bukarest, 1950
Szakács Sándor: A földreformtól a kollektivizálásig 1945-1956, In: A magyar agrártársadalom a jobbágyság felszabadításától napjainkig, Szerk. Gunst Péter, Budapest, Napvilág Kiadó, 1998.
Szulczewski, Michal – A politikai propaganda, Kossuth könyvkiadó, Budapest, 1974
Taylor, Philip M.: Munitions of the mind: A history of propaganda from the ancient world to the present day, Manchester University Press, Manchester, 2003
Virágh Ferenc – Kulák-puhító a magyar Gulagban, Anteus, Budapest, 1993
EGYÉB FORRÁSOK
Magyar Katolikus Lexikon: hitterjesztési kongregáció http://lexikon.katolikus.hu/h/hitterjeszt%c3%a9si%20kongreg%c3%a1ci%c3%b3.html
Prof. Emer. Dr. Szabó Gyula – föld és területrendezés 2. http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0027_ftr2/ch01s05.html
Magyar Elektronikus Könyvtár: a rendszerré szervezett irracionalitás évei: http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/41.html
Huhák Heléna – „ne higgy a kuláknak”, kommentár, 2013/4, http://kommentar.info.hu/iras/2013_4/_ne_higgy_a_kulaknak_nagygazdaellenes_propaganda_a_rakosi-korszakban_#up7
Gaálné Barcs Eszter -„nem tagadjuk, hogy a bíróságnak politikai célt kell betölteni.” –  a bíráskodás jellemzői pest megyében az 1950-es években, archivnet: 2010/2. szám http://www.archivnet.hu/politika/nem_tagadjuk_hogy_a_birosagnak_politikai_celt_kell_betolteni..html?oldal=1
Gaálné Barcs Eszter – Dobolások a propaganda szolgálatában az 1950-es években, Pest Megyei Levéltár levéltárnapi tudományos ülése, Budapest, 2010. november 25.  http://pestmlev.hu/data/files/202705480.pdf
Központi Statisztikai Hivatal: igazságszolgáltatás (1965-) http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_hosszu/h_zjj001.html
Ólmosi Zoltán – az ötvenes évek propaganda képei, archívnet, 2006. 3. szám http://www.archivnet.hu/politika/az_otvenes_evek_propaganda_kepei.html?page=8#kapcs_anyagok
ROMSICS IGNÁC – Oktatás, kultúra, művelődés a rákosista diktatúrában http://www.hhrf.org/korunk/9904/4k20.htm
JÓKAI ANNA – Az a harc és az a béke 3/3, Magyar Irodalmi Lap, http://www.irodalmilap.net/?q=cikk/az-harc-es-az-beke-33
Takács Róbert – Osztályrajz, Transindex,  http://eletmod.transindex.ro/?cikk=17352
Demeter Zsuzsanna – História 1987-056, Digitális Tankönyvtár http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/historia/87-056/ch23.html
Takács Róbert – Nevelni és felkelteni a gyűlöletet, Médiakutató, 2003 tavasz http://www.mediakutato.hu/cikk/2003_01_tavasz/03_nevelni_es_felkelteni
Lázok Klára – Ideológiával a mindennapokon túl, Adatbank – erdélyi magyar elektronikus könyvtár http://adatbank.transindex.ro/inchtm.php?kod=128#_ftnref42
LEVÉLTÁRI FORRÁSOK
MOL M-KS 276. f. 93. cs. MDP KV Mezőgazdasági és Szövetkezeti Osztályának iratai 1948-56)
[1] Huhák Heléna – „Ne higgy a Kuláknak”, Kommentár, 2013/4,
http://kommentar.info.hu/iras/2013_4/_ne_higgy_a_kulaknak_nagygazdaellenes_propaganda_a_rakosi-korszakban_#up7 , 2014. 04. 08.
[2] Rmp – A szemléltető agitációról, Atelierele Grafice, Bukarest, 1950
[3] Lázok Klára – Ideológiával a mindennapokon túl, Adatbank – erdélyi magyar elektronikus könyvtár
http://adatbank.transindex.ro/inchtm.php?kod=128#_ftnref42, 2014. 04. 08.
[4] 15. ábra
[5] 1. számú melléklet
[6] Gaálné Barcs Eszter – Dobolások a propaganda szolgálatában az 1950-es években, Pest Megyei Levéltár levéltárnapi tudományos ülése, Budapest, 2010. november 25., 1.o. http://pestmlev.hu/data/files/202705480.pdf, 2014. 04. 12.
[7] Gaálné Barcs Eszter – Dobolások a propaganda szolgálatában az 1950-es években, Pest Megyei Levéltár levéltárnapi tudományos ülése, Budapest, 2010. november 25. http://pestmlev.hu/data/files/202705480.pdf, 2014. 04. 12.
[8] 3. számú melléklet
[9] 16. ábra
[10] 2. számú melléklet
[11] Lázok Klára – Ideológiával a mindennapokon túl, Adatbank – erdélyi magyar elektronikus könyvtár
http://adatbank.transindex.ro/inchtm.php?kod=128#_ftnref42, 2014. 04. 08.
[12] Agitációs és Propaganda Osztály