Kamerunban a poligámia elfogadott, törvényes és hagyományos, ennek ellenére többen döntenek a monogám párkapcsolat mellett. A vélemények megoszlanak. A poligám életforma azért jobb, mondják egyesek, mert asszonytársaiddal megoszthatod gondjaidat, ha férjed dolgozni megy és/vagy keveset van otthon, akkor jó, ha van kihez szólnod. A gyerekek is együtt nőnek fel, és a testvéri kapcsolat egy életen át megmarad. Akik a monogám életformával járó kisebb családra vágynak, férjre, három-négy gyermekre, azzal érvelnek, hogy a kevesebb gyerek, kevesebb költséget jelent, azaz egy gyereknek több jut, és a férj keresete sem oszlik meg a sok feleség között. (A „Boszorkányok, sámánok, varázslók – Esuföld, Kamerun” című, hamarosan megjelenő könyv szemelvénye. A Szerk.)

A kameruni törvények szabad választási jogot adnak. A hivatalos, papírformás, házassági igazolást igénylő pároknak viszont dönteniük kell a monogám vagy poligám kapcsolat mellett, ami korántsem jelenti azt, hogy a monogám forma később nem válhat poligámmá, és aki a poligám életformát tartja vonzóbbnak, nem maradhat monogám kapcsolatban.
A kétszáznál több törzset magában foglaló országban viszont nem könnyű a különféle szokásokat, hagyományokat közös nevezőre hozni.
Patience és Mary arról mesél, hogy a poligám életformában az asszonytársak egymáshoz viszonyulása sem mondható azonosnak: míg a gazdagabb dél-nyugati régióban a feleségek külön háztartásban élnek, egymással többnyire rivalizálnak, addig a szegényebb észak-nyugaton a több házból, feleségből és gyerekeikből álló udvartartás a megszokott, az asszonyok közötti viszony kölcsönösen segítőkésznek, jónak mondható.
A menyasszonypénz, a menyasszony „ára” is különbözik a két térségben: dél-nyugaton értelemszerűen magasabb.
A különbség nagy, több százezer vagy éppen több millió frank értékű lehet.
Patience saját történetét meséli: miután elvégezte az asszisztensképzőt egy gyógyszertárban kapott munkát, Limbében (dél-nyugati régió) dolgozott, férjét is ott ismerte meg. Gyerekük nem született, majd méhfibrómát diagnosztizáltak nála, átesett egy műtéten és nem ment vissza dolgozni, otthon maradt pihenni.
Kamerunban megszokott, hogy a tehetősebb magához veszi szegényebb sorsú rokonainak egy-két gyermekét, neveli őket, költségeiket fedezi. Ő is egy seregnyi, hasonló sorsú gyermeket nevelt, közben férje egy másik városban kapott munkát, egyre ritkábban járt haza, aztán meg egyáltalán: új feleséget vett magához, új családot alapított.
Patience kivárta a hagyományos egy évet, amit egy férj távozása után kivárni szokás, majd a gyermekeket hazaküldte és ismét munka után nézett.

Mary-t  – bár állapotos volt, majd megszülte gyermekét -, a fiú szülei elutasították, a házasság nem jöhetett létre. A lány befejezte tanulmányait, majd munka után nézett.  Esuban ismerte meg azt a férfit, aki a teológián tanul, és akivel közös életet terveznek.
A két fiatal monogám kapcsolatra vágyik. Mary a dél-nyugati térségből származik, szülei nagy árat kérnek érte, amit az Esuból származó fiú szegény családja nem tud kifizetni.
A fiú tanul, jövedelmét az Esuban működtetett fénymásoló irodából származó bevétel jelenti.
Mary szerény fizetését önmagára és kisfiára költi, szabadidejében pedig a fénymásoló irodát működteti. Reméli, hogy a majdnem egymilliós összegbe, amit a menyasszonypénz jelent, ők is be tudnak pótolni.
Bár más-más régióból származnak, a közös szokásokat be kell tartaniuk: a családoknak találkozniuk kell, a nő családjának el kell fogadnia a férfit, a férfi családjának meg a nőt, és a kért menyasszonypénzt, aminek több összetevője van, ki kell fizetni, és mindezeknek a részletkérdéseit össze kell egyeztetni. A települések közti távolság miatt a családok találkozása sem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. Az utazás költséges és esős évszakban az utak sem járhatók, a hegyi királyságok nehezen megközelíthetővé válnak.

A törzsi nyelv is helyenként változik, és ha a fiatalok beszélik is a pidgint, az angolt és/vagy a franciát, a családok idősebb tagjai nem.
Az elvárások közé tartozik az is, hogy a fiatalasszony tanulja meg férje családjának helyi nyelvét, és ha gyermeke születik, az első hónapokat anyósa házában töltse.