A PR-ELVEK HÁTTERE

Amikor az iskola után életem első munkahelyére jelentkeztem – amely természetesen egy neves pr-ügynökség volt -, a felvételi elbeszélgetés keretében ki kellett töltenem egy tesztet, melyben a következő kérdést olvastam: – Mi jut Önnek eszébe a következő szóról: „érték?” Gondolkodás nélkül rávágtam: „a válság”. Amikor Magyarországon a kommunista rezsimet felváltotta a parlamenti demokrácia, az ország elindult az oly sokat emlegetett „Európába visszavezető úton”. Nem célom, hogy elemezzem a változásokat és az eddigi eredményeket. A folyamatból csupán azt szeretném kiemelni, hogy – mint általában minden nagyszabású politikai-gazdasági változást -, a magyarországi politikai átalakulást is értékválság követte a szervezeti kultúra és a CSR területén.

Ez elmúlt rendszer értékei, normái, hagyományai, magatartásformái és céljai az egyik napról a másikra megszűntek; az ember az egyik pillanatról a másikra elvesztheti munkahelyét, már nem garantálják a fizetéseket, a nyolc óra lazsálást felváltotta a kemény munka, erős versenyhelyzet van, és a magánvállalkozások létrejöttével a tulajdonosok érdekeltek a (minél nagyobb) nyereség megszerzésében. A megváltozott gazdasági környezetben az elsődleges cél a gyors meggazdagodás, függetlenül az ehhez igénybe vett eszközök pozitív vagy negatív voltától. A helyzet ma is hasonló, a politikai és a kommunikációs szférában még inkább, ahol időnként meghatározott irányvonalak nélkül kell meghozni a döntéseket. Miután a médiában megszűnt a cenzúra, a szakma könnyebben eleget tud tenni elméleti kötelességének: a közvélemény hiteles, pontos, többoldalú és gyors tájékoztatásának. Ezt a célt szolgálja és segíti a kialakult versenyhelyzet is. Ugyanakkor az információdömping, és a média birtoklása hatalmat ad a tulajdonosok kezébe, mert már a hírek kiválasztásával is befolyásolni tudják a közvéleményt. A törvényhozói, a végrehajtói és a bírói hatalom mellett az információt és birtokosait a negyedik hatalomként szokták emlegetni. Ahol pedig hatalomról van szó, ott pénzről is szó van, és ahogy mondják „pénz beszél”.
Az értékválságnak azonban más okai is vannak: a rendszerváltozás okozta „tranzit” állapot mellett, a hagyományos értékek pusztulása is szerepet játszik a mai állapotok kialakulásában.
Hankiss ElemérProletár reneszánsz” című művében jól érzékelteti a hagyományos és az új értékrendszer között tátongó szakadékra: a mai társadalom istene a pénz, a siker, a hatalom. A család már régen felbomlott, az ösztönök és a fogyasztás irányítják az embert. Hova lett a humanizmus?
Nem csoda tehát, hogy olyan új szakmákban – mint a public relations -, a közös normákat és alapelveket nem mindenki tartja be, lealacsonyítva ezzel a szakma egyébként sem túl fényes hírét.
EGY KIS ETIMOLÓGIA
Mielőtt azonban hozzá kezdenél a bizonyításhoz, mindenképpen tisztáznod kell a használt fogalmakat, hogy a pontatlan szóhasználat ne okozzon gondot. A meghatározásoknál sokat segíthet Nyíri Tamás: „Alapvető etika” című könyve.
Elsőként Arisztotelész tárgyalta önálló filozófiai diszciplínaként az etikát s megkülönböztette az elméleti filozófia ágaitól (logika, fizika, matematika, metafizika). A gyakorlati filozófiát etikára, ökonómiára és politikára osztotta fel. Az elméleti filozófia a változó és változatlan létezőkkel foglalkozik, a gyakorlati filozófia az emberi cselekvéssel és annak termékeivel.
Az etika szó a görög ethosz szóból származik, amely eredetileg állatok legelőjét jelentette, majd az ember lakóhelyét, végül ebből alakult ki a szokás, hagyomány, illem jelentés. A gör2015ög városállamban az viselkedett etikusan, aki betartotta és elismerte az általános erkölcsi kódex normáit. „Szűkebb vagy tulajdonképpeni értelemben csak az cselekszik etikusan, aki nem követi vakon az áthagyományozott viselkedési szabályokat, magatartásmintákat és értékeket, hanem hozzászokik, hogy saját belátása és megfontolása nyomán tegye az éppen megkívánt mindenkori jót. Az ilyen magatartás már nem ethosz, hanem éthosz:, vagyis karakter, jellem, szilárdság, maradandó készség a jóra, azaz erény.
A morál a latin mos szóból ered. Jelentése akarat, de ritkán az indivídum akarata, általában a szokásra, az erkölcsre és a törvényre vonatkoztatott akarat. Az erkölcs szó magyar eredetű, de pontos származását nem ismerjük. Köznyelvi jelentése szerint a társadalom szempontjából helyesnek tartott emberi magatartást meghatározó normák összessége. Tehát az erkölcsöt és a morált egymás szinonimájaként is kezelheted: Azoknak a cselekvési mintáknak az összessége, amelyeket az emberek bizonyos közösségében elismertek, s általában véve kötelező érvényűek.
KÜLÖNBSÉG ETIKA ÉS ERKÖLCS KÖZÖTT 
A különbséget analógiák segítségével jól lehet illusztrálni. A jó színikritikusnak nem kell egyúttal jó színésznek is lennie, sőt általában éppen nem az. A kritikust bizonyos távolságtatás jellemzi a darabtól, a játéktól, a rendezéstől, és csak ebből a távolságból sikerülhet találót mondania a darabról, a színészekről, a rendezésről stb. Ha részt venne az előadásban, akkor nem tudna egyúttal kritikusként is működni, éppen a szükséges távolság hiányában.
Az etikus (erkölcsfilozófus) is bizonyos távolságból reflektál tárgyára az erkölcsre.
Az etika és az erkölcs tehát alapvetően abban különbözik egymástól, hogy míg az etika elvi iránymutatót kíván adni, addig az erkölcs közvetlenül a cselekedetekre vonatkozik. Tehát mindenki a saját felelőssége és lelkiismerete szerint dönthet, hogy egy adott helyzetben erkölcsösen viselkedik-e, követve az etika útmutatását, vagy elvetve azokat, elsősorban a saját érdekeit tartja szem előtt. A helyes magatartás megválasztásának problémáját soha nem lehet megoldani, mert ahány szituáció, annyi válaszút, de legalább valamilyen fogódzkodót jelenthet, mint a térkép az eltévedt turistának; ha tud bizonyos paramétereket, pl. hogy Kecskeméten van, és Szegedre szeretne eljutni, az elágazásban a térkép segítségével nem Budapest felé fog elindulni, mert tudja: az ellenkező irányban van.
Ez persze még nem nyújt garanciát arra, hogy meg is érkezik Szegedre, de legalább biztos lehet benne: a jó úton halad.

Author: Vincze-Vajtó Detti

Vélemény, hozzászólás?