Semmelweis Ignác hazájában jelenleg nem megfelelően, vagy egyáltalán nem fertőtlenítenek a kórházakban és a rendelőintézetekben. Az alapellátás során szerzett fertőzések súlyos kockázatokat jelentenek az emberek számára, ráadásul erősen megterhelik az adósságspirálban vergődő egészségügyi intézeteket. A magyarországi kórházak többségében fertőtlenítőszerek beszerzésére nem jut pénz. A magyar kormány egyáltalán nem gyűjt adatokat a fertőzések mértékéről, így aztán nincs is mit nyilvánosságra hoznia. A higiénia biztosítása szakfeladat lenne, ahol fontos feltétel: a számon kérhetőség. Dr. Sudár Melinda kórházi osztályvezető főorvossal a hazai egészségügyet érintő két legsúlyosabb problémáról – a higiéniáról és a hálapénzről beszélgettem.

Dr. Sudár Melinda kórházi osztályvezető kórházi főorvos

Dr. Sudár Melinda kórházi osztályvezető főorvos

 

Ön több mint egy évtizede dolgozik az egészségügyben. Kórházi osztályvezető főorvosként mennyire tekinti reális veszélynek a fertőzések számának drasztikus emelkedését?
Dr. Sudár Melinda
: – Először is szeretném kettéválasztani az Ön által felvetett súlyos problémát: a kórházi higiéniára és a kórházi fertőzésekre. Bár lehet összefonódás a kettő között, az Egészségügyi Világszervezet egyik jelentéséből is kiderült, hogy mind a fejlett, mind a fejlődő országok egészségügyi intézményeiben megjelennek ezek a fertőzések. Kezdjük az egyszerűbb problémával: a higiéniával! A kórházak finanszírozása sajnos jóval alatta marad az elvárhatónál. Úgy gondolom, a megfelelő higiénia biztosításához nem csupán a fertőtlenítőszerek megléte, de a kórházi személyzet megfelelő tájékoztatása, oktatása, valamint felelősségteljes viselkedése is szükséges. Itt nem csupán a nővérekre és az orvosokra gondolok, hanem a takarító személyzetre is. Ugyanis a nem megfelelő módon elvégzett takarítás, fertőtlenítés következtében nem pusztulnak el a kórokozók. Gondoljunk csak a vizesblokkokban előforduló gombákra! Persze az kisebb probléma, ha valaki a zuhanyzóban lábgombásodást szed össze. Minden olyan dolgot, tárgyat, ami a beteggel közvetlenül érintkezik (bútorzat, kilincs, csaptelepek, ágytál, ágynemű, stb.) rendszeresen fertőtleníteni kell. Egy esetleges fertőző betegségben szenvedő beteg környezetében pedig még inkább kell ügyelni a megfelelő takarításra, fertőtlenítésre. Vannak olyan kórokozók, amelyeket a kezünkön, ruházatunkon is tovább vihetünk. Ezért is olyan fontos a megfelelő kézmosás, amely meghatározott módon kell történjen. S bár az egészségügyi személyzet legtöbbször gumikesztyűben dolgozik, ennek használata után is kötelező a megfelelő kézmosás, mert vannak olyan mikroszkopikus méretű kórokozók, amelyek képesek áthatolni a gumikesztyű falán. Az egyes beavatkozások is fertőzés veszéllyel járhatnak. A leggyakrabb beavatkozás a vénabiztosítás, amit általában branül behelyezésével oldanak meg. Ez több napig is a beteg kezében maradhat, de erre vonatkozóan is vannak előírások, hogy tartós infúziós terápia esetén milyen gyakorisággal kell cserélni, mert vénagyulladást eredményezhet. Emellett, mivel a bőr sérülésével jár, így kapuja lehet a kórokozók bejutásának. A kórházi személyzet mellett ki kell térnem a látogatók felelősségteljes magatartására is. Aki légúti megbetegedésben szenved, az lehetőség szerint viseljen az orrát és száját elfedő maszkot, vagy tekintsen el a látogatástól. Aki pedig hasmenéses fertőzésben szenved, annak kimondottan ellenjavallt a látogatás. Minden kórházi osztályon fontos a megfelelő higiénia, de a legfontosabb a műtétes osztályokon, és ahol kisgyermekeket, vagy legyengült immunrendszerű és/vagy idős embereket látnak el. Sajnálatos módon léteznek az ún. kórházi fertőzések is, amelyeket nosocomiális fertőzéseknek is neveznek. Ezek a fertőzések a betegségek egy olyan csoportját jelölik, melyek az egészségügyi intézményben való tartózkodás alatt, vagy az abból való távozás után jelentkezik olyan betegnél, akik nem a fertőzés miatt kerültek kórházba. Legalább 48 órának, de legfeljebb 30 napnak kell eltelnie a fertőzés jelentkezése után, hogy azt „kórházinak” lehessen nevezni.
– Melyek a nosocomiális fertőzések főbb típusai?
Dr. S.M
.: – A vénabiztosítással összefüggő fertőzés, a véráramfertőzés (vagy ismertebb nevén: a „vérmérgezés”) , de idetartozik a tüdőgyulladás, a hólyagkatéterrel összefüggő fertőzés és a sebfertőzés is. Vannak egyéb, nehezen kezelhető fertőzések is. Sajnos az egyre gyakrabban alkalmazott antibiotikumok miatt kialakultak olyan baktériumtörzsek, melyek ellenállóvá váltak a legtöbb antibiotikummal szemben. Ezeket nevezzük „multirezisztens kórokozóknak” (MRK). Egy 2013-as statisztika szerint évente 25 ezer ember hal meg ilyen fertőzésekben, csak az Európai Unióban. Magyarországon a kórházi fertőzésekről korábban az Országos Epidemiológiai Központ által működtetett Nemzeti Nosocomialis Surveillance Rendszer szolgáltatott átfogó adatokat.
– Igen, de azt történt, hogy 2012-ben – az akkor hivatalban lévő – egészségügyért felelős államtitkár megtiltotta az NNSR 2012-es eredményeinek nyilvánosságra hozatalát, mert a kórházi fertőzések és az ehhez köthető halálozások száma drasztikus emelkedést mutatott. A PR Herald birtokában lévő adatok szerint 2010-ben: 1029 beteg halt meg kórházi fertőzések következtében, 2011-ben már: 1239, a 2012-ben pedig: 2 317! A helyzet tehát napról napra rosszabb.
Dr. S.M
.: – A nem specifikus és a specifikus járványok terjedési módja kontakt. A járványok kórokozóinak terjedését az izolációs lehetőségek hiánya, a védőeszközök és kézhigiénés hiányosságok valamint a személyzet elégtelen száma segítette elő. A nem specifikus járványok kétharmadában (64 járvány), a specifikus járványok több mint felében a fertőző forrás ismeretlen maradt. Két ilyen kórházi fertőzést emelnék ki, ami súlyosan veszélyezteti a betegek gyógyulását, esetlegesen az életüket is. Az elmúlt két évben az egészségügyi ellátással összefüggő C. difficile fertőzés kiemelkedő problémává vált hazánkban. Jelenleg a legnagyobb esetszámban bejelentett kórházi fertőzés Magyarországon több mint a kétszeresére nőtt. A másik fertőzés: az MRSA (Methicillin-resistens Staphylococcus aureus), amelynek a terjedésének leggyakoribb módja, hogy a kórokozó az ápoló személyzet kezéről kerül a fogékony szervezetbe. Egy ilyen fertőző forrás csak akkor jelent komoly problémát, ha valakinek bőrbetegsége vagy bőrsérülése van. A Staphylococcus aureust az egészséges felnőttek 30%-a hordozza, leggyakrabban a bőrön, az orrban és a szájban fordul elő. A fertőzés lehet enyhe, vagy életveszélyes. A tünetek igen változatosak attól függően, hogy hol jelenik meg a kórokozó. Az MRSA-fertőzés leggyakoribb megjelenési formája a sebfertőzés, a bőr- és lágyrész fertőzés, a tüdőgyulladás és a véráramfertőzés, vagy ismertebb nevén a vérmérgezés. Évente 800 ilyen fertőzést regisztrálnak Magyarországon. Mindkét fertőzés esetén elsődleges a fertőzött beteg elkülönítése és az adott betegségben szenvedő ápolására, látogatására vonatkozó előírások betartása. A látogatóknak is tisztában kell lennie az adott betegséggel és azzal, hogyan védhetik meg magukat a fertőzéssel szemben, hogyan járulhatnak hozzá a fertőzés továbbterjedésének megakadályozásához. A betegségek kezelése megnyújtja a kórházban tartózkodás idejét, és plusz költségeket jelent a kórház számára is. Ezért a megelőzésre kell helyezni a hangsúlyt. Mert, ahogy egy kínai bölcsesség tartja: „A kialakult betegséget kezelni olyan, mintha az ember akkor kezdene kutat építeni, amikor már megszomjazott.
– A hazai egészségügy másik súlyos „fertőzöttsége”: a hálapénz elfogadásának és megkövetelésének jelenlegi gyakorlata. A magyar Igazságügyi Minisztérium törvénymódosítási javaslata szerint „a hálapénz utólagos elfogadása nem számítana bűncselekménynek, csak az, ha az orvos előre kér pénzt az ellátásért cserébe”. A hálapénz rossz a betegeknek, hiszen olyan ellátásért kell újra fizetniük, amit egyszer már befizettek a magyar államnak „egészségügyi hozzájárulás” címén, a társadalombiztosítás részeként. A hálapénz ugyanakkor rossz az orvosoknak is, hiszen csak bizonyos szakterületek orvosai kapnak, ráadásul nem jelent kiszámítható és tervezhető jövedelmet, nem épül be a nyugdíjalapba sem. A mostani IM-javaslat azt sem tisztázza, hogy a „legális” hálapénz után kellene-e adózni? Eközben a kórházak adóssága mintegy 80 milliárd forint, és ez az összeg folyamatosan nő. Hosszabbodnak a várólisták, orvosok és nővérek ezrei hagyják el az ágazatot. Romlik a műszerek állapota, sok helyen fontos műtétek maradnak el…
Dr. S.M.
: – Nem minden orvos várja el a hálapénzt, sőt ismerek olyat is, aki el sem fogadja. Azzal pedig nem értek egyet, hogy csak bizonyos szakterületek orvosai kaphatnak hálapénzt; minden szakterületen dolgozó orvos részesülhet hálapénzben, a kérdés csak az, hogy elfogadja-e. Az, hogy a hálapénz jelenség olyan szinten elharapódzott, hogy sok orvos már előre elvárja, hogy adjanak neki, részben a társadalom hibája, ugyanis kezdetben a beteg volt az, aki „meghálálta” az orvos munkáját, ami később társadalmi szokássá vált és azokat is hálapénzfizetésre kötelezte, akik azt nem engedhetik meg maguknak. Manapság a betegek már úgy mennek orvoshoz, hogy megérdeklődik, mennyi a „tarifája”, ugyanis a betegek tisztában vannak azzal, hogy csak akkor foglalkozik velük az orvos, ha ezt honorálják neki. Sajnos olyan orvos is van, aki bár elvárja a betegtől a hálapénzt, mégsem részesíti őt megkülönböztetett figyelemben. A hálapénz ma már nem a hála kifejezésének az eszköze, a betegek joggal nevezik inkább tarifának.
– A magyar orvosok fizetése jóval alatta marad az Uniós átlagnak, így számukra ez egy olyan plusz jövedelemkiegészítés, amely végzettségüknek megfelelő életszínvonalat biztosít számukra. Ezzel visszaélni etikátlan dolog, mivel nem mindenki teheti meg, hogy annyit adjon, amennyit az orvos elvárna. Egyszer fültanúja voltam egy olyan esetnek, amikor a beteg csak kisebb összeget tudott adni az orvosnak, aki erre úgy reagált, hogy „ma már kávéztam, de köszönöm”.
Dr. S.M.: –
Ha legálissá válik a hálapénz, az plusz jövedelemnek minősül, mely adóköteles, és azt igazolni kell, akárcsak a borravalót egy taxisofőr vagy pincér esetében. Kérdés, hogy az orvosnak hordania kell-e egy nyugtatömböt a zsebében, hogy igazolni tudja az adóbevallásában szereplő jövedelem kiegészítést, vagy nem kell nyugtát adnia és annyit vall be, amennyit gondol. Ha nyugtaadásra kötelezik őt, akkor az a kérdés, hogy a beteg igényt fog-e tartani rá, hiszen tudja, hogy ha nyugtát kér, annak nem fog örülni az orvos. A beteg pedig joggal fél attól, hogy az orvost magára haragítja, hiszen ha kontrollra kell visszamennie, tudja, hogy az esetben milyen fogadtatásra számíthat. Ugyanebből az okból kifolyólag gondolom azt, hogy teljesen mindegy, a hálapénzt a beteg a kezelés előtt vagy a végén adja, mert ha utólag nem fizet, a továbbiakban semmi jóra nem számíthat az őt kezelő orvostól. Mind emiatt ezt az intézkedést egy látszatmegoldásnak tartom. A beteg ugyan reménykedhet benne, hogy több figyelmet szentel neki az orvos a későbbi hálapénz reményében, de azt nem meri megtenni, hogy a várt paraszolvenciát ne adja oda neki. Meglátásom szerint ezzel az intézkedéssel nem lesz kevesebb a betegektől kapott hálapénz, a betegeknek sem lesz nagyobb a választási lehetősége, de az államnak sem lesz ettől több a bevétele.
– A hálapénzt nem legalizálni kell, hanem megszűntetni. Ennek pedig egyetlen járható útja van: az egészségügy teljes megreformálása és a Nyugaton jól működő biztosítási rendszer bevezetése.
Dr. Sudár Melinda
: – A beteg abban a rendszerben nem az államnak fizeti az egészségügyi hozzájárulást, hanem egy biztosítónak, s ha igénybe kell vennie egy ellátást, azt a biztosítója rendezi a kórházzal. Így elkerülhető lenne, hogy a betegeket fölösleges vizsgálatokra küldjék, és a szükségesnél több ideig tartsák a kórházban. Ez azonban több problémát is felvetne, mert szükség lenne állami kórházakra az olyan betegeknek, akik nem képesek ilyen biztosítást fizetni, hiszen ők sem maradhatnak ellátás nélkül. Illetve vannak olyan betegek, akik a betegségük miatt otthon is teljes ellátásra szorulnak (pl. egy agyvérzés után lebénult beteg). Számukra elengedhetetlen az otthonápolás megfelelő működése, hogy segítséget kapjanak a mindennapi élethez. Azt gondolom, hogy ez a módosítási javaslat csak figyelemelterelésre jó, hogy az emberek azt érezzék, ez értük történik. Az igazság azonban az, hogy amíg maga az egészségügy nincs rendbe téve, és 7-8 órát is várnia kell a betegnek a sürgősségin, mert kevés az egészségügyi személyzet. Vagy várnia kell a megüresedő kórházi ágyra, a kórházak pedig alapvető eszközhiánnyal (pl. ágynemű) küszködnek, és az osztályokon dolgozó nővérek a saját egészségüket tönkretéve túlórázni kényszerülnek a nővérhiány miatt, hogy a betegellátás folyamatos lehessen, addig az egy abszolút mellékes kérdés, hogy az orvos mikor kapja meg a hálapénzt.