„Más országba megyek, másik tengerhez, és más várost találok, ennél jobbat és szebbet. Bármit teszek, a sors itt lesújt rám, újra s újra, szívem megállt s elporlik, mint sírjában a hulla. Meddig maradjak még itt, s tegyem magam tönkre e pusztaságban? Szemem hiába tekint körbe: csak fekete romokat látok, bármerre nézek. Nincs maradásom többé, felőrölnek az évek.” – Nem találsz majd más tengert, nem találsz más országot! Ez a város követ csak. Régi utcáit járod máshol. Aztán megvénülsz az ismert környezetben, és a házak körötted is azonosak lesznek. Bárhová mégy, végül csak ideérsz. Ne reménykedj! Vihet hajó vagy műút: nem visz el innen téged. Ha a világ egyik kis sarkában megölted magad, elpusztítottad vele az egész Földet.
– Konsztandínosz Kaváfisz
(Faludy György fordítása.)
Turós Margaréta kolozsvári illusztrációja 

10856586_768080073267883_7985574252171772602_o