Nagymamának volt egy testvére Amerikában, erről nagyon halkan lehetett beszélni, biztos ez olyan titkos testvér lehetett. Néha küldött csomagot, amit nem kaptunk meg. Messze lehetett Amerika, és az óceán hullámos, viharos. Nagymama reklamált, de hogyan válaszolhatott volna vissza az óceán? Ám egyszer Karácsony előtt megjött a pakk.
Egész héten találgattam mi lehet az Amerikából érkezett karácsonyi angyalcsomagban. Biztos lesz csokoládé, olyan igazi, amit a kinti gyermekek esznek, és nem kenyérbéllel töltött cukorka vagy zöld téglalap, pisztáciás ízű, amit soha senki sem tudott mit is jelenthet. Pisztáciát életünkben nem láttunk, tehát az valami színt jelentett nekünk, az a halványzöld. Lesz a csomagban igazi farmer, mert ott Amerikában az lehet az ünneplőjük, és lesz amerikai álom.
Nagymama összegyűjtötte a pénzét és kért kölcsön valamennyit a szomszédoktól, mint soha azelőtt, hogy ki tudja fizetni a vámdíjat. Egész éjjel nem aludtam izgalmamban, a csomaggal álmodtam, hogy kinyitjuk és kijön belőle a csillagos ég, zászlóstól, mindenestül.
Amikor nagymama hazahozta, minden szomszéd ott sündörgött, hátha jut valami „amcsi pite” nekik is. Nézték a leragasztott dobozt, szagolgatták, mert még az illata is más, mondták is, hogy „olyan amerikai”. Aztán késsel felvágta nagymama és ott volt az amerikai csoda. Nem a Függetlenségi Nyilatkozat, sem a Szabadságszobor instant változata, nem az amerikai gazdaság fele, hanem egy hatalmas dobozban színes gombok!
Soha sem felejtem el, ahogy megfagyott a levegő, a szomszédok egymásra néztek, nagymama a távolba, látta Amerikát maga előtt. Aztán fogta a gombokat és nekem adta. Még vártam, hátha előkerül egy igazi csokoládé, de nem akart előkerülni sehogy sem. Mit tehettem, fogtam a gombokat és bevittem őket a szobámba. Szép színesek voltak, és amerikaiak. Sorba tettem, kiraktam egy virágot, és akkor jött az ötlet. Fogtam a ragasztómat és New York-i felhőkarcoló házam falait kidekoráltam velük. Maga volt az amerikai álom, később minden gyermek eljött megnézni az én babaházamat, a penthouse luxuslakásaival.
Nagymama később talált még a csomagban egy nejloninget és egy csomag eredeti, sárga papiros made in USA rágógumit. „Juicy fruit” -, igazi amerikai, amit bevittem az iskolába mutogatóba, de nem nyitottam ki soha, csak huszonnyolc év múlva tudtam meg, milyen is lehetett az íze, amikor egy hasonlóval találkoztam valahol, egy szupermarketben. Miért küldhetett ennyi gombot a néni? Tudta, hogy nálunk ilyen nincs vagy ő is a babalakásra gondolt? Valami olyasmit hallottam a konyhából, hogy „ezeknek a kelet európaiaknak minden marhaságot lehet”, de biztos rosszul hallottam, mert ez azért mégsem minden marhaság volt, hanem az én egyedi, megismételhetetlen dizájnom, az amerikai gombos kivitelű álomház.
Hiányzik néha az én amerikai disszidens babaházam, és a függöny mögötti világ.
