„Akkor értettem meg sok mindent a saját munkámról és az életről is, amikor Gyulai Istvánt hallgattam tízezer méteres síkfutást közvetíteni. Ez egy látszólag nagyon unalmas versenyszám, nem látni mást, mint egy hangyabolyt körözni huszonötször a négyszáz méteres pályán. Gyulai azonban el tudta magyarázni, hogy aki elöl fut, azért teszi, mert ő iramot diktál. Aki most a harmadik helyen van, annak nem ott kellene lenni, hanem elöl, hogy visszafogja az iramot. Aki most az ötödik, az még vár, de két kör múlva el fog indulni. Amikor ezt elmagyarázta, a hangyaboly, ami első ránézésre érthetetlen és unalmas volt, hirtelen gondolkodó emberek izgalmas meccsévé változott, és a köröző hangyákból érdekes emberi történetek kerekedtek ki. És két kör múlva tényleg elindult az ötödik”

Maradjtalpon_gundel

Gundel Takács Gábor 1964. augusztus 27.-én született, Budapesten. Eredetileg színész akart lenni, majd miután négyszer is elutasították a Színház- és Filmművészeti Egyetem felvételijén, felhagyott a próbálkozással, és más vizekre evezett. 1983-ban kezdte televíziós karrierjét a Magyar Televízióban a Telesport sportmagazin szerkesztőségénél, kezdetben külsős ügyelőként, majd később 1992-ben a nyári olimpiai játékok kommentátoraként hallhattuk az MTV1-en és az MTV2-őn. A tévénél töltött idő alatt, korrektül és alázatosan végezte munkáját, végigjárta a szamárlétra fokait, és idővel beletanult a szakmába. Úgy tartják, hogy ő nem belecsöppent, hanem belenőtt a feladatokba. Kezdetben nem törekedett arra, hogy különlegessé – népszerűvé váljon az emberek szemében, ebben Vitray Tamás álláspontját osztotta, miszerint legalább 4-5 év kell, mire megtalálja az ember a saját hangját, saját egyéniségét, erre időt kell hagyni és közben nem szabad ugrálni.

Miután elkezdte csinálni 1993-ban a Játék határok nélkül című vetélkedőt, melyet Geszler Dorottyával, illetve Borbás Marcsival vezetett, rájött, hogy itt már nem lesz elég az a tudás, ami a Telesportnál bevált – jól működött, ide több kellett, ugyanis ez már show műfaj volt. Itt forrott ki Gundel Takács Gábor egyénisége, megkülönböztethetősége, ami aztán visszahatott a sportra, és minden egyéb olyanra, amibe később belevágott. Ugyanezen évtől a Danubius rádió műsorvezetőjeként is tevékenykedett, kipróbálva magát a rádiós szakmában.
1999-ben az RTL klubnál vendégként feltűnt a Heti Hetesben, majd átigazol a konkurens TV2-höz, ahol jelen volt a Sas taps és a Buzera című játékos show-műsorban. 2004-ben nagy lehetőség kopogtatott be az ajtaján, az Áll az alku című táskanyitogatós műsor házigazdája lett, a neve egybeforrt a műsorral, ami 2006-ban aztán lekerült a képernyőről. A kereskedelmi televíziós pályafutása ezzel befejeződött, amit egyáltalán nem bánt. Gundel egy interjújában úgy fogalmazott, nehezen fogadta el azt, hogy a TV2-nél minden a rivalizálásról szólt, és ha az Áll az alku 1,8millió nézőt ragasztott a tévé képernyője elé, az RTL klub pedig 1,9 milliót, azt kudarcként élte meg a csatorna, noha az 1,8 milliós nézőszám tiszteletre méltó eredmény, mégis úgy kellett vesztesnek éreznie magát, hogy jó közönség arány mellett, egy szakmai szempontból is profi műsort vezényelt le.
2007-ben visszatért a Magyar Televízióhoz, itt olyan műsorokat vezetett, mint a Csináljuk a fesztivált és A Társulat. 2012-től Novodomszkí Éva mellett, Gábor lett az állandó műsorvezetője A Dal című műsornak, illetve 2007-től ő utazott az Eurovíziós dalverseny helyszínére, s kommentálta azt élőben.
Nem csak a tv-s szerepléséről, hanem a hangjáról is ismerőssé vált, 2008-ban és 2012-ben a Labdarugó bajnokságot, illetve szintén 2012-ben a nyári Olimpiai játékokat is ő kommentálta. 2011-ben került saját műsorával adásba a Maradj talpon-ban, ami 2013-ig nagy sikerrel futott, aztán 2013-ban újabb saját műsorral a Következő-ben debütált. 2014-ben is kiutazott a Labdarugó-világbajnokságra, ahol ő kommentálta a meccseket. Jelenleg a Maradj talpon házigazdája, illetve a nem sokára induló Játék határok nélkül-t is vezetni fogja.

Első körben általánosságban beszélek Gundel Takács Gábor kvalitásairól, majd a Maradj talpon műsorvezetői teljesítményén, aztán sportriporteri tevékenységén keresztül fogom elemezni.
Gundel Takács Gábor foglalkozását tekintve újságíró, műsorvezető és sportriporter. Van egy kifejezés, az all round, mely tökéletesen illik rá. Mit is jelent ez? Minden műfajban kipróbálta már magát, és igyekszik jó munkát végezni riportban, interjúban, játékvezetésben, talkshowban. Úgy tartják, a sport az egyetlen műfaj melyből lehet kirándulni, de abba belátogatni szinte lehetetlen. Esetünkben a sportnál kezdte Gábor a pályafutását, majd onnét bontogatta szárnyait más irányba. A sok műfajúságnak van egy veszélye, a felületesség és a biztonsági kérdezés (Gundelnél ez nem figyelhető meg), előnye viszont az, hogy a kérdező nem válik szakbarbárrá, illetve a néző tudásszintjét képviseli.
Biztonsággal kijelenthető az is, hogy Gundel Takács Gábor horgonyemberként szolgált nem egyszer. Nagy szerepe volt több televíziós vetélkedő esetében annak, hogy ő volt a játékmester, és puszta jelenléte a képernyőn elég volt ahhoz, hogy a tévénézők tartós viszonyt alakítsanak ki az adott műsorral, sőt az egész csatornával. Továbbá elmondható, hogy a sikeres televíziós személyiségi jegyek, értem ez alatt a megbízhatóságot, tájékozottságot, nyelvtudást, jó beszédkészséget, kiváló metakommunikációs készséget, rögtönzőkészséget és hitelességet mind megtalálhatóak, illetve kialakultak az idők során Gábornál, ilyen többek között a hitelesség, mely nem jöhetett volna létre, ha feladatait a széles közvélemény megelégedettségére nem lett volna képes ellátni, és ezzel egyenes arányosan nem vált volna széles körben elfogadottá. Ezen személyiségjegyekről lesz még szó a későbbiek során.

A Maradj talpon Magyarország egyik leghíresebb televíziós műveltségi vetélkedője, a fődíj 25.000.000 forint, a műsorvezető pedig nem más, mint Gundel Takács Gábor. Magyar Televízió képernyőjén 2011 októbere óta, kisebb megszakítással megy fő műsoridőben hétköznaponként este fél héttől, a vetélkedő 52 perces, jelenleg 4. évadját éli. A műsor sikeres, a csatorna nézettsége 3,5-szeresére nőtt, ami átlagosan 600.000 nézőt jelentett. A Maradj talpon könnyed és szórakoztató vetélkedője a Magyar Televíziónak, de hogyan is illeszkedik ez a műsor bele a közszolgálati adó szellemiségébe? 2011 Októberében úgy döntöttek az M1-nél, hogy az elsődleges cél a „legkereskedelmibb közszolgálati” adóvá válás, mindez azért, mert a nézőket valahogy vissza kellett csalogatni a kereskedelmi televízióktól, így jóval nagyobb hangsúly tevődött a szórakoztató műsorokra. A neotévés műsorszerkesztés elemeit (látványosság, meghökkentés, meglepetés és csodateremtés) mind magába foglalja a Maradj talpon. Az átlagos kvízműsorra jellemző tematika olyan show elemekkel van tarkítva, melyek látványosabbá teszik a műsort, és fenntartja az izgalmat, hiszen nem tudhatjuk, hogy a versenyzőt melyik pillanatban nyeli el a föld örökké.

A műsor sikeréhez az arculatváltás mellett szükség volt egy kiváló játékmesterre is, melyet esetünkben Gundel Takács Gábor testesített meg. Vizsgáljuk meg őt alaposabban.
Gundi befutott, ismert és elfogadott tévés szereplőként jelent meg a Maradj talpon házigazdájaként. Rutinja érezhető, könnyedén, erőlködésmentesen hitelesen és megbízhatóan vezeti a játékot. Beszédkészsége és metakommunikációja kiforrott az elmúlt idők során, és ezeket mind magas szinten működtetni. Nyelvtudására jelen esetben minimálisan van csak szükség, tájékozottságra és rögtönző képességre viszont annál inkább. Habár a műsor előre felvett és szigorú forgatókönyv szerint alakul, Gábor egy origós interjúban a következőt nyilatkozta:
„99 százalékban saját szövegeket mondok, egy pörgős beszélgetésben nem lehet a fülesben adatokat, információkat átadni. Ráadásul, ami a szerkesztőknek eszébe jut, annak csak egy része adható tovább, az ilyen műsoroknak ugyanis állandó eleme, hogy a fülesen keresztül zrikálnak a kollégák, aztán kíváncsian lesik, hogyan oldom meg a helyzetet. A szerkesztőkkel való kapcsolatra inkább a kontroll miatt van szükség: emlékeztetnek, ha látják rajtam, hogy elfelejtettem valamit, szólnak, hogy húzzam az időt, ha valami számítógépes probléma lép fel, vagy épp valamelyik játékost Bélának szólítom Károly helyett.”

Verbális kommunikációját tekintve minden rendben van. Beszédhibája nincs, tisztán érthetően beszél. Műveltségéből és széles körű tájékozottságából adódóan gazdag szókinccsel rendelkezik, stílusa alkalomnak megfelelő, hangsúlyával és beszédének tördeltségével helyesen operál. Metakommunikációjában nincs kifogásolni való, ami egy televíziós műsor esetében legalább olyan fontos, hanem fontosabb, mint a verbális eszközök helyes használata. Testtartása rendben van, mimikájával és az érzelmek kifejezésével jól bánik, ami közeli képek esetében hangsúlyossá válhat. Öltözetnyelve alkalomhoz illő, elegáns, műsorvezetéshez megfelelő, ezzel is komolyságot és tiszteletet kölcsönöz. Gesztusai szinkronban vannak aktuális mondandójával, a proxemikának viszont nincs itt jelentős szerepe, mert a játékvezetőnek és a játékosnak kijelölt helye van a vetélkedő során, nem nagyon mozgolódnak, egyedüli fizikai kontaktus az új játékos érkezésekor történő kézfogás alkalmával történik. Szociálpszichológiai meghatározottságát tekintve természetesen viselkedik, a közeg nem idegen számára, szociális meghatározottságát nézve képviseli az intézményt a nézőket és önmagát is. Technológiai meghatározottsága kiváló, otthonosan mozog a stúdióban, és mindig tudja épp, melyik kamerába kell néznie.
Továbbá említésre méltó az emberekhez való hozzáállása és orientációja. A vetélkedő során tegeződik, közvetlen kapcsolat alakul ki a játékosokkal, ezáltal a játék során megismeri a résztvevőket annyira, hogy személyesen, mindenkihez a karaktere szerint tudjon viszonyulni. A játék vezetése közben a műsorvezetőnek kétféle orientációja is megnyilvánul egyszerre. A támogató jellegű orientáció a versenyző arculatemelését szolgálja. A nem támogató jellegű csevegés során pedig arra törekszik, hogy a játékost „kizsákmányolja” – kellemetlen helyzetbe hozza, ezzel sértve homlokzatát. Ezek (sok más mellett) olyan fogások, mellyel a műsorvezető irányíthatja a játék végkimenetelét. Tökéletesen irányítja az adott szituációt és játékost, gyakran humorral is él, ami nem hat erőltetettnek viszont az emelkedett hangulat alapkellékeként szolgál.

Gundel Takács Gábor sportriporteri pályafutása is igazán figyelemre méltó. Életrajzából már kiderült, hogy a kezdetek kezdetén a Magyar Televízió Telesport szerkesztőségében dolgozott eleinte külsős ügyelőként, majd a szamárlétrán feljebb jutva, sport kommentátorként is kipróbálta magát. Innentől kezdve életében folyamatosan jelen volt és van ez a tevékenység, kisebb – nagyobb hazai és külföldi sporteseményeket, Olimpiai játékokat, Labdarugó-Európai-bajnokságokat és világbajnokságokat kommentált egyenes adásban, és az évek alatt hatalmas rutinra tett szert. Hangja és fordulatszáma, melyet az élő közvetítés során tanúsít, védjegyévé vált, az országban bárki könnyen felismeri, ha meghallja a tévében vagy rádióban.

IMG_7780

Nézzük meg közelebbről, mi teszi sikeres kommentátorrá Gundelt a sport riporteri szakmában. Nonverbális kommunikációról ez esetben nem lehet beszélni, viszont verbális kommunikáció hangsúlyosabbá válik, mert a néző szinte teljes figyelme magára a hangra irányul. Tisztán és érthetően beszél, jól hangsúlyoz, ezzel is könnyíti, hogy a néző/hallgató megkülönböztesse a lényegest a lényegtelentől. Hanghordozásával – hanglejtésével jól bánik, ennek köszönhetően rendkívüli módon fel tudja csigázni a hallgatóságot/tévénézőt, és élethűen – hajszálpontosan visszaadja az események hangulatát. Művelt és bő szókinccsel rendelkezik, választékos kifejezésmódjával színesebben és kellő részletességgel közvetíti a történéseket. A megfelelő nyelvtudásnak eleget tesz, amire nagy szükség van a külföldi utazások és közvetítések miatt, illetve rengeteg olyan idegen szó és kifejezés van, amit magyarosítani kell, hogy érthető legyen a hazai néző számára az adott sportesemény. Az élő közvetítés megköveteli a pillanatnyi döntés és rögtönzőkészséget, melynek hiányában nem jutott volna el idáig. Fontos kiemelni a felkészültséget, mely alapkelléke a jó kommentátornak, és jelen esetben sosem volt gond ezzel az élő közvetítések során. Tisztában van az adott sportág kifejezéseivel – szakszavaival és játékszabályokkal. Sőt, hogy tovább menjek, néha jobban képben van, mint maga a bíró – játékvezető. Rajta keresztül az események értelmet nyernek, jó „fordítóként” viselkedik, a bonyolultat érthetővé fordítja, tisztában van a közönség tudásával, és ennek alapján kommunikál. Lépést tart a közönséggel, még is mindig egy lépéssel előbb jár. Felkészültségéből adódóan mindig van plusz információja, háttér története, érdekessége vagy egy – egy vicc a tarsolyában mellyel tovább színesíti a közvetítést. Objektíven közvetít, ugyanakkor tudja, mikor lehet és kell érzelmeket, saját véleményt kifejezni.
Egyik interjúja során pontosan kiderül, mit tart követendő példának, illetve miből fakad Gundel Takács Gábor nagyszerű kommentátori érzéke:

„Akkor értettem meg sok mindent a saját munkámról és az életről is, amikor Gyulai Istvánt hallgattam tízezer méteres síkfutást közvetíteni. Ez egy látszólag nagyon unalmas versenyszám, nem látni mást, mint egy hangyabolyt körözni huszonötször a négyszáz méteres pályán. Gyulai azonban el tudta magyarázni, hogy aki elöl fut, azért teszi, mert ő iramot diktál. Aki most a harmadik helyen van, annak nem ott kellene lenni, hanem elöl, hogy visszafogja az iramot. Aki most az ötödik, az még vár, de két kör múlva el fog indulni. Amikor ezt elmagyarázta, a hangyaboly, ami első ránézésre érthetetlen és unalmas volt, hirtelen gondolkodó emberek izgalmas meccsévé változott, és a köröző hangyákból érdekes emberi történetek kerekedtek ki. És két kör múlva tényleg elindult az ötödik”
Gábornak úgy tűnik sikerült megértenie és elsajátítania az érdekes és izgalmas közvetítés fortélyait, e felől sincs kétségem.

Gundel Takács Gábornak sikerült megcsinálnia azt, hogy úgy érezze a néző, mint ha ismerné őt. Sokkal közelebb került az emberekhez, mint egy átlagos sportriporter vagy műsorvezető. Gábor szerint kétféle műsorvezető van, az egyik kitalál magának egy image-t és abból próbál megélni, a másik meg olyan a képernyőn, mint a hétköznapi életben. Gundel ez utóbbit kategóriába tartozik, és talán épp ezért vált oly szimpatikussá sokak számára. Továbbá közvetlensége és humora, szakmai presztízse és felkészültsége, állandó szereplése, kellemes megjelenése és jellegzetes hangja, széles körben elfogadott és közismert televíziós személyiséggé és közszereplővé tette, sőt fogalmazhatunk úgy is, hogy Isten is képernyőre teremtette.