A Kereskedelmi Marketing Trendek Kft. által egyik érdekes kísérlet során a szakemberek – Jagodics Rita nagykereskedelmi marketingszakértő irányításával – azt vizsgálták meg, hogy mennyire befolyásolhatók az emberek.

A marketingszakemberek arra kértek néhány diákot, hogy figyelmesen nézzenek meg néhány reklámot. A hirdetési szpotok mindegyikében egy-egy alma volt, egyszer nagyobb méretben, másutt alig felismerhetően, vagy kis méretben. A kutatók a következő három kérdést tették fel: „Milyen üdítőmárka jut hirtelen eszedbe?” Kettő: „Milyen telefonmárka jut hirtelen eszedbe?”. Majd harmadikként megkérdeztük, hogy „milyen gyümölcs jut hirtelen eszedbe?” Az eredmény a következő volt: üdítő és telefonmárkából széles repertoárban érkeztek választok, azonban 50 emberből 44-nek az utolsó kérdésre az alma jutott eszébe. Nem véletlen, hiszen pont előtte olyan képeket láttak, amelyek szinte mindegyikén ott volt egy alma.
Jól értem, hogy az almák mellékmotívumok voltak?
Jagodics Rita: Igen, a legtöbb reklámban csak a háttérben, vagy jelentéktelen méretben jelentek meg. Azt akartuk ezzel bizonyítani, hogy még a periférikus látásunkban megjelenő tárgyak is beépülnek az elménkbe, ha sokszor látjuk őket. Képesek vagyunk azt a márkát, azt a terméket választani, amit sokszor látunk.
Mi lehet ennek az oka?
JR: – Marketingszakemberként az a dolgom, hogy megvizsgáljam, miként tudunk érdemben hatni az emberekre. Ehhez részletesen meg kell vizsgálnunk a döntési mechanizmusokat. Nem elég csak megtanulni a marketinget, az emberek bizonyos társadalmakban, kultúrákban másként döntenek. Ennek a kísérletnek a hátteréről annyit tudunk, hogy az információ a hosszú távú memóriába kerül, ha rengetegszer ismételjük őket. Ha azt szeretnénk, hogy az emberek konkrétan emlékezzenek valamire, akkor újra- és újra el kell ismételnünk az információt. Jay Conrad Levinson, a könyvében jelent meg 1984-ben, hogy egy embernek 9-szer kell találkozni valamivel, hogy emlékezzen rá. Ha ezt a másik oldalról vizsgáljuk meg, akkor pedig kijelenthetjük, hogy vásárlóként ha 9-szer látunk egy reklámot, akkor elkezd ránk hatni. Még akkor is ha nem is tudnánk visszaidézni annak tartalmát, mert éppen csináltunk közben valamit.

– A hétköznapi életünk során bármikor szembe jöhet velünk valami meglepő: hirdetésekben, otthon a televízióban, illetve a kedvenc magazinunkban. A döntések során nem a hétköznapi életünk eseményeire reagálunk minden esetben…
JR: – A számomra legmeglepőbb  döntés az Eurovíziós Dalfesztivál nézőinek és szavazóinak a döntése volt. Megdöbbent a magyar, sőt az európai emberek jelentős része: hogyan lehetett egy „szakállas nő” az Eurovíziós Dalfesztivál 2014 évi versenyének a nyertese? Hasonlókat lehetett olvasni a közösségi médiákban: „Mit mondjak a gyerekemnek?” „Hogyan lehet példaképként felnézni rá?” „Én elfogadó vagyok, de ez már nekem is sok.” Mi rejlik a döntés mögött? Régen csak nem emlékeztünk, ma már észre sem vesszük a sablonos, hétköznapi embereket. A világ szavazott már Madonnára, mint énekesnőre, aki állandó megbotránkoztatással maradt a rivaldafényben. Vagy szavazott a Facebook-ra, ahol Mark Zuckenberg személyisége is jelentősen hozzájárult a sikerhez. A világ az egyedi karaktereknek ad esélyt.
Ha egy milliárdos hozzánk hasonlóan pólóban és farmerben jár, akkor az egy karakteres döntés a részéről, mert egy önálló életstílust képvisel. De egy szakállas transz-nemű hölgy milyen karaktert jelent?
Jagodocs Rita: – Most már ott tartunk szabad világunkban, hogy mind a kinézetünkben, mind a kommunikációnkban, viselkedésünkben lehetünk mások. Az emberek elfogadják a másságot, a különlegességet, sőt ezzel tudjuk magunkra irányítani a figyelmet. A tudás, a képesség keveset ér, ha nem tudjuk menedzselni önmagunkat, nem tudjuk felhívni magunkra a figyelmet. Ezért nem utánozhatunk embereket, meg kell találnunk a saját egyéniségünket. Egy sálat, egy sapkát, egy ruházatot, egy belső különleges dolgot. Ha eddig szürke volt az öltözködésünk, a kommunikációnk, beleolvadtunk a többségbe, akkor nehéz elindulni a saját, különleges utunkon. Van, akinek ez természetesen jön. De van olyan, aki fél más lenni, pedig szeretne. Amikor az ember azt érzi, hogy van egy csomó a gyomrában „most mit szólnak a többiek?” – igazából akkor kezdett el kiemelkedni a többiek közül. A bátorságot, a feltűnést, a karaktereket azonban a világ értékeli, aki bátrabb és határozottabb kiemelkedőbb eredményeket fog elérni.