„A hazugság a megtévesztés szándékával előadott tudatos valótlanság” – írta Popper Péter. A public relations egyik, általánosan elfogadott definíciója szerint a mi hivatásunk szigorú etikai alapelvekre épülő, gyakorlatorientált szakma. Sokan meggyőződéssel hirdetik: „A bizalomépítés művészete”. A szervezetek életében és működésében a rosszul szervezett és irányított kommunikáció egyenes következménye a bizalom elvesztése. Ennek hátterében azonban – az esetek többségében – a szervezetek igazmondásának hiánya áll.

Sam Black mindig azt hirdette, hogy a „public relations tevékenység lényegi alapja: az igazság és a teljes informáltság”.
Az angliai Stirling Egyetem egykori professzora úgy ítélte meg, hogy a „public relations szakember nem hazudhat, és nem tévesztheti meg sem a közönséget, sem a szervezet vezetőit”. Szakmai tapasztalatai szerint a pr „nem válaszfal az igazság és a közvélemény között, nem hatalmat-erősítő propaganda, és nem is fogyasztás-ösztönző, ingyen reklám.”

A hazugság első nyomai
Az i.e. 600-as évek végén „Az államok fölött úrrá lett a rendetlenség és feltámadtak a nagy hazugságok”. – olvasom Lao-ce egyik művében. A Tízparancsolat nyolcadik szabálya úgy szól, hogy „Ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy!” Ehhez hozzátehetjük a „Ne tégy hamis tanúságot!” követelményét is. Ezt pedig úgy értelmezhetjük, hogyha nem is mondasz igazat, a hazugságoddal legalább ne árts senkinek!
„Két módon tehetnek bolonddá. Az egyik, hogy elhitetik veled a hazugságot. A másik, hogy visszautasítod az igazságot.” – állította Sören Kierkegaard.
„Ha az ember hazugságra adja a fejét, könnyen megmelegszik a föld a talpa alatt” – figyelmeztet Paul Auster.

A hazugsághoz való viszony
Az értékszociológiai vizsgálat egyik hatásos módszere –, az un. „Három kívánság teszt” – szerint, amikor a kísérletben résztvevőktől megkérdezték, hogy mi az a három dolog, amit legellenszenvesebbnek tartanak, akkor a nyilatkozók – nemtől, kortól, iskolázottsági színtől függetlenül (első vagy második helyen) – a hazugságot említették. Ugyanakkor „A hazugság tilalma az a norma, amelyet – ha nem akarunk embertársainkkal és önnön értékrendünkkel minduntalan összeütközésbe kerülni –, nemhogy nem lehet, de nem is szabad maradéktalanul betartatni.” – olvasom Hankiss Ágnes: „A kétarcú hazugság” című könyvében.

A pr VS. hazugság
James E. Grunig kutatásai alapján felállított modellek közül a leginkább egyirányú, sajtóügynökségi modell szerint „a tevékenység stratégiája szempontjából nem lényeges az igazság. Az elmúlt évtizedekben a public relations tevékenységgel szemben jelentkező, időnként markánsan tapasztalható ellenszenv nagyrészt e modellt alkalmazó szervezet tevékenységének köszönhető.”
A hazai médiumok olvasói és nézői, nem egyszer tapasztalják, hogy a public relations-t a hazudozással, az igazság elkenésével, a tények „maszatolásával” azonosítják a közvélemény érdekgazdái. A szervezeti kommunikációban, mely egyszerre jelent kapcsolattartást és a szervezet üzeneteinek, információjának továbbítását, a szavaknak és a tetteknek szinkronban kell lenni. Csak hírnév- és bizalomvesztés lehet az eredménye annak, ha e két elem egyensúlya a hazugság miatt megbomlik.
Jürgen Habermas elmélete szerint: „érthetőség, igazság, őszinteség, hitelesség betartása és kölcsönös elismerése szükséges ahhoz, hogy a felek között a megértés létrejöhessen.”

A pr szakmai magatartásra vonatkozó előírásai között a Velencei Kódex előírja, hogy a tag – a pr szakember – szándékosan nem terjeszthet hamis vagy félrevezető információt. A Lisszaboni Kódex III. részének 15. bekezdése szerint „Bármilyen kísérlet a közvélemény és annak képviselőjének megtévesztésére tilos!”
Valótlanságok a válságkommunikációban 
A válság idején a pr-szakember részére adott szakmai instrukció 13. pontja kimondja: „Mondjunk mindig igazat!”
Médiakapcsolatok 
A médiakapcsolat sikertelenségét váltja ki, ha egy pr-szakember megtéveszti a szerkesztőt, újságírót, riportert, vagy fontos információkat, adatokat tart vissza.
Politikai kommunikáció
Tapasztalati tények igazolják, hogy a hazugság e pr területen érhető leginkább tetten. A politikai kommunikációban nem elég egy-egy ügy kapcsán kimondani a hazugságot, de ennél sokkal nehezebb feladatnak bizonyul annak „életben tartása”. Ily módon a kezdeti hazugságot egy egész hazugság-hálóval kell körülszőni, hogy elfedhető legyen annak tényleges tartalma. A politikai kommunikátorok addig ismétlik és sulykolják a fél-igazságokat, hazugságokat, „csúsztatásokat”, amíg azok az emberek jelentős része számára hihetővé válnak. Az emberek alapvetően hinni akarnak, mert belefáradtak a hétköznapok racionalitásába, és az igazság gyötrelmes, hosszú keresésébe. A politikai hangulatoktól túlfűtött ember számára a társadalmi életben előforduló tévedések (manipulatív szándék nélkül) hazugságnak minősülnek. Néhány politikusok credója: „Hatalmam van hozzá, hogy hazudjak. Úgy manipulálhatom őket, ahogy akarom.” A politikai kommunikációban tapasztalható hazugság befogadásának egyik feltétele az emberek (választópolgárok) rövid-távú emlékezete és a politikusi alkat egyik jellemzője, mely szerint a hazugság elhangzása után szinte azonnal képes azt emlékezetéből törölni. A hazugság egyik speciális formájának tekinthető az igazságot tartalmazó dokumentumok titkosítása 30-90 évig. Ilyenek például a Kennedy-gyilkosság dokumentumai.
A második világháború utáni évtizedekben a politikai kommunikáció több területén példaértékűnek tartott propagandaeszközöket használó Joseph Goebbels így nivellálta a hazugság bélyegét: „Igazság minden, ami győzelemre visz.” (SIC!)

A Kállay-kormány 1944. március 13-án berendelte a német követet és a katonai attasét, és hivatalos tájékoztatást kért a Bécs-környéki csapatmozgásokról. A német diplomaták „felháborodottan utasították vissza” a kormány feltételezését. Röviddel ezután a német csapatok megszállták Magyarországot.

Mihail Gorbacsovnak 1984-ben személyes levélben kellett a Központi Bizottság tagjaihoz és az állami vezetőkhöz fordulni, hogy maradéktalanul hagyjanak fel a hazudozással, a valós helyzet – a szovjet gazdaság és az állam – meghamisításával.

Mind George W. Bush, mind Tony Blair a világ nyilvánossága előtt hazugságukat használták fel arra – „Szaddam Husszeinnek atomfegyvere van” , állították –, hogy Irak ellen katonai támadást indítsanak.

Torgyán József parlamenti felszólalásai a hazugság tettenérésének iskolapéldái. A verbális kommunikációjának gyakran ellentmondó metakommunikáció folyamatosan jelezte a tartalom hazug elemeit.

A rendszerváltás utáni évek legnagyobb trófeája Gyurcsány Ferencnek a 2006. május 26-án elhangzott balatonöszödi beszéde: „Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél évet.” 

Minden évben a hazai közvélemény egésze előtt visszhangtalanul és következmények nélkül folyik egy hazugság-színjáték, amikor az országgyűlési képviselők beadják éves vagyonnyilatkozatukat. Mindenki tudja, hogy az a dokumentum az „arcátlan hazugság” kategóriájába tartozik.

A jelenlegi Orbán-kormány a „nemzeti egyeztetés kormányaként” definiálta magát. Az elmúlt 24 évben regnáló kormányok közül még egyetlenegy sem irányította az országot a pártok, társadalmi szervezetek és csoportok ilyen mértékű „kikapcsolása” mellett.

2010-ben Kósa Lajos alelnök és Szijjártó Péter bejelentették, hogy „Magyarország a pénzügyi összeomlás határán billeg”. A nemzetközi pénzpiac – felismerve e hazugságot – 2010 áprilisában nem reagált e hírre. A közzététel idején a CDS-index csupán 160-as volt…

A Pécsi Törvényszék Hoppál Péter FIDESZ-szóvivő egyértelműen bizonyítható hazugságairól úgy nyilatkozott, hogy a szóvivő akkor sem perelhető, ha hazudik, mert a bíróság azt nem vizsgálja.

A paksi bővítés kormánykommunikációjában a hazugság, a félretájékoztatás és az elhallgatás szinte minden formája fellelhető. Lázár János: „…az orosz hitelt csak akkor kell törleszteni, ha az első blokk már készen van.” Az orosz fél által nyilvánosságra hozott szerződésből viszont kiderül, hogy az építkezés költségének ötödét már az első kapavágástól kezdve a magyar félnek kell fizetni. A hazugság leleplezéséhez fűződő „politikai-gazdasági viszony” sajátos értelmezésének vagyunk tanúi, amikor a vádlottak padjára ültetik a cégek adó-hazugságait feltáró Horváth Andrást.

Szervezeti kommunikáció
Az utóbbi évszázad leghírhedtebbé vált hazugság-elhallgatása a csernobili katasztrófa volt.

Az amerikai ENRON több évtizedig az egyik legsikeresebb USA-beli cégként működött. A felsővezetők, látva, hogy a hazug üzleti eredmények rövidesen csődhelyzethez vezetnek, továbbra is részvényvásárlásra ösztönözték a legnagyobb részvény-tulajdonosi csoportot, saját munkavállalóikat.

A japánok éveken keresztül tudományos célokat szolgálónak állították be a bálnák mészárlását és kereskedelmi célú értékesítését.

Az TEPCO elektromosenergia-szolgáltató vállalat 2013 szeptemberétől fogva eltitkolta és visszatartotta a stroncium-szennyezése eredményeit.

Egy ócsai székhelyű cég folyamatosan kínálta partnereinek az élelmiszereket, melyeket a dabasi, felsőpakonyi, törökbálinti és budaörsi raktáraiból szállított ki. A tonnányi élelmiszerről a NAV-vizsgálat után kiderült, hogy lejárt szavatosságúak, és átcímkézettek.

Több munkahelyen a titkárnő „feladatkörébe” tartozónak vélik, ha főnökéről az érdeklődőnek ily módon nyilatkozik: „megbeszélésre ment”, „házon kívül van”.

Ha a csomagküldő szolgálatoknál a raktári nyilvántartásból kiderül, hogy már 3 napja a cég egyik vagy másik raktárában „parkol” a vevő által sürgetett áru, akkor a reputáció védelmére azt mondják az érdeklődőnek: „Tegnap elpostáztuk.”

A Shell Hungary Zrt. megtévesztette fogyasztóit, amikor a Shell FuelSave Euro 95 és Diesel üzemanyagokat népszerűsítő kampányban azt ígérte, hogy használatával fogyasztáscsökkenés érhető el.

A Magyar Katolikus Egyháznak évtizedekig sikerült eltitkolnia, hogy a magyar katolikus papok között is vannak pedofilok.

Vásárlásaink során hazugságot vásárolunk a táplálék-kiegészítőkkel, a lakás baktériummentesítő folyadékaival, a kozmetikai szerekkel, a hormon-kezelt pulykával és az aszpartamot tartalmazó cukorpótló tablettákkal, amelyek rákbetegségre tesznek hajlamossá minket,  és a vegyszereket tartalmazó tejjel.

CRS
Egyetlen cég, vállalkozás sem hivatkozhat társadalmi felelősségvállalására, ha kommunikációs tevékenységében hazugság érhető tetten.

A tudománykommunikáció 
„Azóta, hogy a tudomány karrierépítő lehetőséggé vált (…) a hazugság értelmet és funkciót kapott…” – írta Popper Péter: „Hazugság nélkül” című művében.

Konklúziók helyett
Ha elfogadjuk saját hazugságainkat, akkor a politikusoknak, a cégvezetőknek, az eladónak (stb) is elnézzük, ha hazudnak.
„Hétköznapi tapasztalatok bizonyítják, hogy a hazugságnak vannak olyan formái, amelyeket a közvélemény nemcsak megenged és elfogad, hanem hallgatólagosan el is vár az emberektől.” – néz szembe nyersen a valósággal Hankiss Ágnes: „A kétarcú hazugság” című művében.

Henrik Ibsen: „Aki megfosztja az átlagembert az élete nagy hazugságától, a boldogságát veszi el.”

Lord Benjamin Mancroft példázata 
A pr-elmélet, etika és gyakorlat azonban kizárja e tevékenységben a hazugság létjogosultságát. Lord Mancroft szerint: „A public relations annak a művészete, hogy az igazságot úgy rendezzük el, hogy az emberek kedveljenek bennünket.”
A politika mezején adódhatnak olyan élethelyzetek, amikor nem a hazugság lehetőségével, hanem annak kényszerével kell szembenézni a politikusnak.
„Az emberek közötti kommunikáció alapvető és elengedhetetlen kelléke. Lehetővé teszi, hogy az emberek eltérő érdekei minél kevesebb súrlódás árán érvényesüljenek.” – olvashatjuk Ute Erhardt és Wilhelm Johnen: „Mindennapi hazugságaink” című munkájában.
„Az intelligens hazugság a szakmai siker egyik alaköve.” (SIC!)

Mindez szomorú-e, vagy sem? Hát, EZ van.
A valóság és a hangzatos etikai elvek  a végtelenben találkoznak.
Ezzel kell szembenéznünk.

*

Eredeti megjelenés dátuma: 2014.05.02.