1. RÉSZ: ÚJ VATIKÁNI STÍLUS
XVI. Benedek pápa lemondása (2013. februárban) hozta el azt a pillanatot, hogy elkezdtem napi rendszerességgel egyházi médiumokat olvasni, hallgatni, követni a történéseket. Így Ferenc pápa megválasztását a legelső pillanattól követtem, először csupán érdeklődést váltott ki bennem, később ennek eredményeképp, Ferenc pápa tevékenysége, személye lett számomra a leginkább elképzelhető és legszívesebben kutatott téma. Az anyaggyűjtés, a közben Ferenc pápáról megjelent könyvek, a Vatikáni Rádiónál szerzett tapasztalatoknak köszönhetően kiszélesedett a látóköröm és konkretizálódott a kutatási területem.
Ferenc pápa legelső kommunikációs megnyilatkozásaitól kezdve, úgy, mint köszöntő beszéde, névválasztása, származásából adódó kommunikatív jellegzetességei, 2013-ban elhangzott legjelentősebb beszédei, verbális és nem verbális kommunikációja a hívekkel való valamennyi találkozása alkalmával, láncszerűen kapcsolódik egymáshoz, egységes képet ad a Szentatya kommunikációjáról.
Simon Biallowons katolikus teológus, úgy fogalmaz, hogy Ferenc pápa egyháztörténelmet ír. (Biallowons 2013: 96) Valóban a Szentatya mind tevékenységében, mind kommunikációjában egészen egyedülállónak mondható. Megválasztása előtti időkből hozott kultúrája: latin-amerikai származása, valamint a jezsuita rend minden jellegzetessége tovább él megválasztása utáni kommunikációjában. Ez az örökség, amit magával hozott, megfigyelhető verbális és nem verbális kommunikációs tevékenységei során.
Ferenc pápa tevékenységével, közvetlen személyiségével, hitelességével, azzal, hogy egy teljesen új stílust képvisel a szent péteri szolgálatban, egy emberarcúbb, közvetlenebb egyházat hoz el a mai hívőkhöz. Matthew E. Bunson amerikai egyháztörténész Ferenc pápáról írt könyvéhez Böjte Csaba írt előszót, aki a könyvbemutatóján megjegyezte, hogy ez a végtelen egyszerűség az, amit érdemes megtanulnunk a jelenlegi Szentatyától. Az a viselkedési forma, amit Ferenc pápa ma a Vatikánban képvisel egészen formabontó, a szó pozitív értelmében. „Egy új világ hajnala ez a stílus” fogalmazta meg véleményét Böjte Csaba. Majd egy igazán szép és Ferenc pápához illő hasonlattal folytatta bemutató beszédét a ferences rendi szerzetes: tavaszi esőhöz hasonlította a Szentatyát, aki megjelenésével olyan értékeket hoz ki az emberből, amik lehet, hogy előtte is megvolt, de nem látszódott korábban.
Ferenc pápa közvetlensége és természetessége megmutatkozik verbális és nem verbális kommunikációs aktusaiban. „Vatikáni média Ferenc pápa idején” címmel megjelent cikk Claudio Maria Celli érsek[1] véleményét fejti ki a jelenlegi pápai kommunikációról, aminek szerinte legnagyobb érdeme, hogy nem hívők, más vallásúak, valamint az eltávolodott keresztények között is sikereket ér el kommunikációjával. Ez a folyamat, ami korunkban különös fontossággal bír. Ferenc pápának már röviddel megválasztása után is számtalan társadalmi problémával kellett szembenéznie: „Ő az az ember, aki egy olyan egyház élén áll, amely több fronton vív háborút” – írja Simon Biallowons. Ezen társadalmi problémák között ott van a relativizmus diktatúrája, ami XVI. Benedek pápa kulcskérdésévé vált, a szekularizáció, ami a modern ipari társadalmak óta egyértelmű tény és folyamatosan terjed a világban, tömeges munkanélküliség, migrációs problémák, idősek helyzete, fiatalok kilátástalansága, vagyis a globalizáció valamennyi árnyoldala, mind megoldásra váró probléma. (Biallowons 2013: 108)
Ezen folyamatok nem Ferenc pápa szent péteri szolgálata idején kezdődtek, jóval korábbra tehető kibontakozásuk, és tetőpontjuk is, de mivel az új pápa már megválasztásával, származásával és viselkedésével számos újdonságot hozott, bizakodva és reménykedve várják a hívek korunk égető problémáinak kezelését, kommunikációja által.
Új generációs papok, az új évezred papjai – nem életkorra értendő, hanem szemléletre, akik felismerték azt a folyamatot és igényt, hogy a világ változik, az emberek, a hívők változnak és a történelmi Egyháznak hagyományait megőrizve nyitnia kell és változtatnia bizonyos kérdésekben. Ehhez a változáshoz igazítják tevékenységüket az evangelizáció és a kommunikáció területén. A korábbi hagyományos módszerekkel már nem ugyanazt a célközönséget éri el az Egyház, be kell járnia az evangelizáció új útjait is.
Az új módszereknek nem kell a régi hagyományos módszerek helyébe lépnie, a kettő megfelelő arányban megjelenő egysége lenne az ideális megoldás. Ferenc pápa megválasztása óta eltelt nyolc hónapban ezeket az újításokat alkalmazta, kiegészítve a hagyományos evangelizációs tevékenységgel. A Szentatya kommunikációjának nagyszerűsége abban áll, hogy személyes megjelenései és beszédei, mindennemű média megjelenése alkalmával egészen a legkisebb gesztusokig minden cselekedete illeszkedik meghirdetett programjába. Nem verbális kommunikációja hitelesen támogatja verbális megnyilatkozásait.
KÖSZÖNTŐ BESZÉDE
A Szalézi Értesítőben „Ferenc pápa stílusa” címmel megjelent cikk kiemeli, hogy milyen nagy jelentőséggel bír, és milyen üzenete van, hogy a március 13-án az megválasztott Szentatya egy egyszerű „Jó estét” köszöntéssel üdvözölte az összegyűlt hívőket. A cikk Ferenc pápa stílusát a szerénység – közvetlenség – alázat hármas jelzővel valamint evangéliumi magatartással jellemzi. Dr. Vértesaljai László jezsuita szerzetes, Matthew E. Bunson könyvének budapesti bemutatóján egyből beszéde elején kiemelte, ennek a „Jó estét”-nek a szimbolikus jelentőségét. Amilyen egyszerű és közvetlen volt a köszöntés, úgy folytatódott beszéde is, ami, mint Róma püspökének első kommunikációs megnyilatkozása betekintést adott, milyen további kommunikációs magatartásra számíthatunk tőle.
PÁPAI BESZÉD A MÉDIA KÉPVISELŐIHEZ[2]
Ferenc pápa 2013. március 16-án a VI. Pál teremben találkozott a média képviselőivel. Beszédét a közvetlenséget sugárzó „Kedves Barátaim” megszólítással kezdte. Ezt követően a Szentatya örömét fejezte ki a találkozót illetően. Szívélyesen üdvözölt minden újságírót, aki az elmúlt hetekben Róma szerte jelen volt és keményen dolgozott ebben a nehéz időszakban, amely XVI. Benedek pápa váratlan bejelentésével kezdődött, február 11-én. Ferenc pápa, beszéde bevezetőjében a „tiszteletre méltó” jelzőt használta elődje jellemzésénél. Ezt követően a tömegmédia fontosságáról beszélt a Szentatya, arról, hogy alapvető eszközzé léptek elő a tömegkommunikációs eszközök. Amiknek legfontosabb feladatuk, hogy a világot informálják a jelenkori történelem eseményeiről.
Ferenc pápa beszédének egyik kiemelt része volt, hogy köszönetet mondjon azért a magas szintű tájékoztatásért, amit az elmúlt időszakban végeztek a különböző újságok és televíziók munkatársai, a jelenlévő média képviselői. Színvonalas tájékoztatásnak nevezte a Szentatya a Szentszékről, az Egyházról, annak szertartásairól és hagyományairól, a hitről és pápa szerepéről közölt információkat. Ez az időszak Róma, illetve a Vatikán számára tényleg kiemelt jelentőséggel bírt média megjelenési szempontból. Valóban az egész világ követte az eseményeket, nem csak a katolikus közösség, aki az év többi szakaszában is figyeli a katolikus egyházfőről, az egyházról megjelenő vatikáni híreket.
Ferenc pápa különösen hálás volt azoknak az újságíróknak, akik az Egyház történelmének ezt a kiemelt eseményét megfelelő, nyelvezettel, helyes szövegkörnyezetbe helyezték. A nyelvezetről és a megfogalmazásról is beszélt a Szentatya, kifejtette, hogy egyházi eseményekről nyilatkozni nem bonyolultabb, mint politikai vagy gazdasági történésekről. Egyetlen dologban különböznek: az egyházi események bizonyos mintákat követnek és a megfogalmazásban, ez nem olyan könnyedén egyeztethető az általunk megszokott és ismert világi kategóriákhoz. Fontos, hogy a média képviselői csak ebből a perspektívából kiindulva adhatnak megfelelő képet az Egyház életéről és tevékenységéről.
Beszéde folyamán még egyszer megköszönte a média képviselőinek fáradságos munkájukat, de egyben kéréssel is fordult feléjük. Arra kérte őket próbálják az Egyház igazi természetét a maga teljes valójában megérteni, minden erényével és vétkével, valamint azokkal a spirituális kapcsolatokkal együtt, amelyek vezérlik. Csak ez az út vezet a teljes megértéshez. A Szentatya biztosította a megjelent újságírókat, hogy az Egyház, a maga részéről nagyra becsüli áldozatos munkájukat, hogy meghallgatják, és egyben hangot adnak az emberek elvárásainak és igényeinek, és gondoskodnak a jelen események elemzéséről és értelmezéséről.
Végül áldását küldte a jelenlévők felé, habár megjegyezte, hogy tudja a teremben összegyűlt újságírók, nem mind tagjai a Katolikus Egyháznak, sőt valószínűleg sokan közülük nem is hívők, de mindannyian Isten gyermekei.
Amikor találkozott a média képviselőivel, velük is ugyanolyan közvetlen és barátságos volt, mint bármelyik korábbi megnyilatkozásában. Annak ellenére, hogy a patinás VI. Pál terem sem méreteiben, sem díszítettségében, sem befogadó képességében nem sugároz közvetlenséget, mégis a Szentatyának megjelenésével, személyével sikerült közvetlen légkört teremtenie.
SZÁRMAZÁSBÓL ADÓDÓ KULTURÁLIS SAJÁTOSSÁGOK
Ferenc pápa nem európai származását, nem csak azért kell kiemelten kezelnünk, mert 1272 év óta ő az első nem Európában született katolikus egyházfő, hanem mert dél-amerikai származása egyik fő mozgatórugója és befolyásoló ereje kommunikációjának.
P. Federico Lombardi SJ, a Szentatya szóvivője szeptemberben egy újságíró kérdésére három pontban határozta meg Ferenc pápa hat hónapos pápai tevékenységének újszerűségeit. A cikk kiemelt pontjai között szerepelt a pápa dél-amerikai származása, amivel Lombardi atya szerint vége szakadt az egyház Európa központúságának, amit ő előnyként emelt ki, mert így pozitív értelemben kitágult a horizont, és ez a dél-amerikai kultúra, amit a pápa magával hozott a Vatikánba rengeteg területen új távlatokhoz vezet.
Emellett még számos médiafelületen utalnak a pápa származásából adódó kommunikatív jellegzetességeire: „Ferenc pápa nagyon olasz, illetve spanyol, pontosabban argentin. De mindenképpen déli ember.” – fogalmaz Horváth Árpád SJ, a Szív magazin októberi számában. Nem verbális kommunikációs aktusaiban, gesztusaiban letagadhatatlanok Ferenc pápának, ebből a déli származásból adódó jellegzetességei.
Simon Biallowons Európa-, illetve világ-központúság alapján jellemzi Ferenc pápa két elődjét. II. János Pált világ-pápának, míg XVI. Benedeket egyértelműen Európa-pápának nevezi, habár mindketten Európából jöttek, kommunikációjukban, munkásságukban mégis élesen elkülönül, melyik említett területet helyezik középpontba. (Biallowons 2013: 28) 2013 márciusától a katolikus egyházfők sorát egy dél-amerikai származású (piemonti-olasz felmenőkkel is rendelkező) vezető követi, ami mindenképpen éles váltás, üde színfolt, új jelenség.
Mielőtt Ferenc pápa nem tette egyértelművé, ki után választotta meglepő, és a katolikus egyházfők sorában újdonságnak számító nevét, a találgatások Xavéri Ferencről szóltak. Ezen találgatások alapja szintén a Szentatya származásából, és Dél-Amerikából magával hozott kultúrájából eredeztethetőek. A találgatás alapja az inkulturáció, mint folyamat volt, ami közös pont kettejük munkásságában. Ferenc pápa pedig egy olyan szubkontinensről érkezett, ahol a katolikus vallás és az azt megelőző helyi rítusok és hagyományok összeegyeztetése egy nagyon hosszú és komoly folyamat volt, mind történelmi, mind egyháztörténeti szempontból. A Szentatya származásából, illetve kultúrájából adódó sajátosságként hozta magával – a dél-amerikai kontinensen jól ismert jelenség – az inkulturáció ismeretét. (Biallowons 2013: 127)
ÖKUMENIKUS ÉS VALLÁSKÖZI PÁRBESZÉD
A vallási sokszínűség, vagyis pluralizmus korában egyre szükségesebbé vált a vallásközi párbeszéd. Ferenc pápa által sokat említett téma: a menekült hullám és a gazdasági elvándorlás, mint társadalmi folyamatok olyan helyzetet idéztek elő, hogy különböző (radikálisan különböző) vallást valló emberek élnek egymás mellett. Egy ilyen közegben nagyon hamar megjelenik a feszültség és a félelem, ezek a tények hívják életre a vallásközi párbeszéd szükségességét. (Nagypál 2009: 14)
A Katolikus Egyház kommunikációs tevékenységének fontos szegmensét képezi a többi keresztény felekezet irányába folytatott kommunikáció (ökumenizmus), valamint a más vallások felé továbbított üzenetek is. Az ilyen jellegű egyházi kommunikáció kapcsán fontos kiemelni a „párbeszéd” szót, hogy nem csak egyirányú a kommunikáció, hanem van visszacsatolás, érkezik reakció.
A Vatikáni Rádió honlapján megjelent cikk Ferenc pápa vallásközi kommunikációs tevékenységéről már a címében programot, iránymutatást tartalmaz: Ferenc pápa jókívánságai a muzulmánoknak a Ramadán hónap végén: szükség van a kölcsönös tiszteletre, a párbeszéd és az együttműködés fokozására. A cikkben Ferenc pápa beszél a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsáról, hogy az intézmény minden év ezen szakaszán, üzenetben küldi el jókívánságait az egész világ muzulmánjaihoz és közös megfontolásra ajánl egy témát, ami mindkét vallás számára releváns. Idén azonban Róma püspöke egy hozzá illő különleges gesztussal egészítette ki ezt a szokást, saját kezűleg írta alá a levelet emellett személyes üzenettel is készült. Megválasztásáról, névválasztásáról és ebből következő küldetéséről beszélt benne, majd bevezette a közös megfontolásra szánt témát. Ez a téma idén a „kölcsönös tisztelet előmozdítása a nevelés által”. Kölcsönös, mert két fél között zajlik és nem egyirányú folyamat. Tisztelet, amikor tekintettel vagyunk másokra, ez mutatkozik meg olyankor is, mikor egy másik vallás ünnepe alkalmából osztozunk a másik örömében, saját vallási meggyőződésünk hangoztatása nélkül. A nevelés, kiemelten fontos. Ferenc pápa nevesítette, kiktől várja az említett nevelő tevékenységet: család, iskolai közeg, vallásoktatás és a tömegkommunikációs eszközök.
(E cikkel megkezdett sorozatunkat folytatni fogjuk. A Szerk.)
