SZÁLKAPUSZTAI MINORITÁS

Bánnom kéne, de nem érzek lelkifurdalást.
– Nem teheti meg, hogy csak fogja magát és neki esik egy embernek!
– Még meg is rugdosom!
Biztos azért bántott, mert cigány vagyok, mindig ez van.
– Igaz ez?
– Azért vertem ki a fogait, mert azt mondta, hogy nem vagyok cigány.
– De hát maga nem az.
Igen, de nekem a Gazsi, ne mondja, hogy nem vagyok az.
– Ha egyszer így van.
Akkor sem! Három éve vagyok, kérem munkanélküli. Több meghallgatáson voltam, az utóbbi időben, mint ahány évesek a gyerekeim. Minden rendben ment addig, amíg az adataimat nem kellett bediktálni. Név, születés, iskolák ok. Hol lakik? Aztán kimondom, hogy Szálkapusztán és megáll a kéz és toll a levegőben. Már gyűrik is össze a papírt és valami szemenszedett hazugsággal próbálnak lerázni. Kérem szépen. Szálkapuszta kétszáz lakosú zsákfalu. Ebből százötvenen cigány származásúak. Hát tehetek én róla, hogy nem vagyok az?
– Nem értem.
Amikor az ember szemébe már huszadjára is belehazudnak, el kell gondolkodnia, vajon milyen lehetőségei vannak. Felmértem a helyzetet és bementem a járási kisebbségi hivatalba. Bediktáltam az adataimat, név, születés, iskolák, ok. Aztán lakcím, kimondom a falum nevét, mit gondol, hogy mi történt?
– Hazudtak?
Nem kérem. Széles mosolyra nyílt a pofa szája és rögtön felvázolt egy tucat lehetőséget. Majd beiskolázott egy tíz hónapos tanfolyamra. Elvégeztem. Én voltam a legjobb a csoportban.  A bizonyítványosztás napján vállalkozók, gyárüzemeltetők, egyéb cégek képviselői jöttek, hogy a végzett diákoknak munkát ajánljanak. Kiválasztottak, már a papírokat írtuk volna alá, amikor a Gazsi a másik szobából észrevett. Odakiabált, hogy én meg mit keresek itt. Miután rájött, elkezdett cirkuszolni. Próbáltam őt jobb belátásra bírni, ballal is jobbal is.
Kérem szépen, nekem a Gazsi ne mondja, hogy nem vagyok cigány.

Author: Horváth Erika

horvath.erika0806@gmail.com

Vélemény, hozzászólás?