A mindent megoldó, szociálisan rendkívül érzékeny hivatalnok esete Tóth Palival

 

Gál Tündér Lala fotója

– Itt lakik?

– Nem. Naná, majd itt vadászom. Mit képzel?

– Szép környék.

– Szép volt, amíg ide nem jött.

– Vannak fák, bokrok, csiripelnek a madarak, hát nem mondom, megjárja.

– Hmm. Én meg a Pali. Szóval mi a jó büdös francot keres itt?

Káposztás János vagyok, a Hajléktalan Barlanglakók Odú-Aluljáró és Mezőnfekvőügyi Minisztériumának Lakásmegoldó és Visszaterelési csoportjának, a „Kégli Mindenkinek és neked” Osztályának a helyettes osztályvezetőjének a helyettese.

– No, sikerült egy szuszra? Sokáig tarthatott betanulni! Mire a végére ért elfelejtettem az elejét. Szóval mit akar?

Hát, segíteni akarunk.

– Maguk mind? Aztán miben?

Nem lehet, hogy télen-nyáron itt legyen, hisz nincs itt semmi szociális helyiség. Télen hideg van, nyáron meg a rovarok.

– Szociális… lehet, de nyugodtság, az van.

– Nem látok itt wc-t.

– Ja, afelől ne aggódjon. Elintézem én a dolgomat, van, hogy bent megyek ki. De ezt jobb, ha nem tudja. A wc meg ott van ahol éppen áll.

Nem dolgozott soha? Nem volt lakása? Családja?

– Volt.

– Na, mi segítünk, hogy újra házban éljen.

– Miféle házban?

Építettünk egy 4 csillagos megaszállót a magához hasonló embereknek.  Igaz az épület stadionnak készült, de elfogyott a pénz, így csak félig tudták befejezni. Mi meg átalakítottuk. Megkaptuk a hajdani Sportminisztériumtól a beléptető kapukat, ami rendkívüli biztonságot ad a bent lakóknak, csak az mehet be, aki minden követelménynek megfelel. Ki pedig az, akit, majd mi kiengedünk. Ezt még nem döntöttük el. Négyen lennének egy szobában. És, ami nagyon fontos az egészséges élethez, sportpálya is van hozzá. A konyha ugyan közös, de az értékeiket berakhatják az Egészségügyi Minisztériumtól kapott leselejtezett kórházi széfekbe. Számkóddal ellátott.

Munka is lenne. Mert a stadion, bocsánat, szálló komplexum alatt fut a 4-es metró alagútja, de….

– Ne is mondja, elfogyott a pénz és nem tudták befejezni?

Látom, képben van. Szóval, a fúrófej nagyon sokba kerül, így emberi kézzel folytatjuk az ásást. Praktikus, mert nem kell elhagyni az épületet. Levisszük a dolgozókat lifttel, a munkaidő lejártával, vissza a felszínre. Fizetést is adunk, igaz, levonunk belőle egy kis bérleti díjat, amiért ilyen ultramodern épületben lakhat. Ha jól dolgozik, megkaphatja a VIP-vendégeknek készült öltözőt. Gondoljon bele, Ronaldo zuhanyzóját használhatja. Meleg ételt adunk naponta háromszor. A büfében meg kiegészítheti hot-dog, hamburger, kóla, szotyi, tökmag egyéb nyalánkságokkal. Friss áru, garantálom, a főnököm üzemelteti. Hitelre is ad, no persze egy kis kamatot felszámol, de ez igazán semmiség, ha belegondolunk, hogy Kartoték Konrád polgártárs ingyen elkészíti az iratait mindenkinek, és lajstromba veszi. Mit szól hozzá?

– Ühüm. Volt munkám, amíg el nem adták a fejem felől a gyárat. Maga úgy mondaná, hogy privatizálták. Majd az asszonnyal, hitel segítségével belevágtunk egy kis üzletbe. Egy trafikba. Jól ment, amíg el nem vették az engedélyünket. A hitelt nem tudtam fizetni, fedezet a házunk volt. A bank elvitte.

Pedig a trafik jó üzlet, nekem is van egy a Köpönyegforgatók utcájában.

– Igen Káposztás polgártárs, amit régen Kun Béla útnak hívtak. Pont ott van, ahol az enyém volt. Éppen ott.