Carl Friedrich Gauss – legenda a matematika világában, talán minden idők legnagyobb matematikusai közé tartozik. Mozarthoz hasonlóan, már hároméves korában csodagyermekként tartották számon, miután kijavította apja összeadásainak hibáit. Már kisgyermekként, a Katalin Népiskolában pillanatok alatt leírta a számok összegét 1-től 100-ig. Amikor a tanító nem hitt a szemének, a 10 éves gyermek megmutatta, hogy egymás alá írta a két számsort, az egyiket 1-100 ig másikat 100-1 ig összeadta a 100-at és az egyet, megszorozta 100-al és kettéosztotta.

A „Gauss-elimináció”, a „négyzetes törvény”, a „Gauss-lemma”, a „Gauss-Ostrogradszkij tétel”, a „Gauss-Seidel módszer”, a „távíró”, a „Ceres bolygó pályájának kiszámítása”  –, csak néhány olyan tény, ami e nagy tudós nevéhez füződik, nem is beszélve arról, hogy 24 évesen már készen volt a fő műve: a „Disquisitiones Aritmeticae”.
Bolyai elküldte fia nem-euklidészi geometriájának számításait, amit Gauss már jól ismert, de azt vallotta, hogy csak a tökéletes jelenhet meg, így aztán nem adta nevét a dolgozathoz.
A Brüsszelben élő Carl Friedrich Gauss matematikust arra az ottani városvezetés, hogy matematikai módszerrel végezzen a lakossággal kapcsolatos felmérést. A világ első ilyen jellegű felmérése született mg így az által kidolgozott módszerrel.
Ha Carl Friedrich Gauss tudta volna, hogy az 1500-as évek után (azaz a középkort követően) egészen a 21. századig, e felmérésére hivatkozva, és az általa kreált függvénnyel mérik és jellemzik majd a társadalmi összetétel százalékos értékét, biztosan óvatosabb megállapításokra ragadtatta volna magát.
A vizsgálat lényege az volt, hogy Brüsszel összes lakosát kirendeltette a templom előtti térre, és ott, a toronyból irányítva, testmagasság szerint rendezte az embereket, mégpedig úgy, hogy középre a legmagasabbakat, két oldalra pedig a csökkenő magasságúakat állította. Így alakult ki a harangalakú Gauss-görbe. Ebből számításokkal meghatározta, hogy a lakosság hány százaléka nagyon alacsony, alacsony, középméretű, magasabb és igen magas termetű.
Ezt a módszert később a társadalomtudományokban arra is felhasználták, hogy százalékos arányban meghatározzák a tálentumok és a degeneráltak arányát egy adott közösségen belül.
Egyes társadalomtudósok szerint a Gauss-görbe értéktartománya a világ összes lakosára érvényes, de egy-egy adott állam lakosságára biztosan. Így alakult ki mára az a tényszerűség, hogy egy-egy állam lakosságából mintegy 12,5-12,5% tálentumokból, illetve degeneráltakból áll, a maradék 75%-a átlagos méretekkel és felfogó képességekkel rendelkezik. Olyan társadalmi jelenségeket is lehet ezzel magyarázni, mint a gyűlölködés, a gyűlölet kinyilvánítása, az üldözés és az üldöztetésre kárhoztatás, vagy a félelem (a valakitől, vagy valamitől való félelemérzés), és arra mintegy válaszul megnyilvánuló cselekvés-sorozatok is kikövetkeztethetőek.
Pontosan behatárolható, hogy mely társadalmi csoportok hajlamosak szélsőséges megnyilvánulásokra, és mely társadalmi rétegektől várható el a kiugró, kimagasló társadalmi teljesítmény.
Kiugró, kimagasló teljesítményre a társadalom mindössze 12,5%-a képes. Átlagos cselekedetekre, átlagos teljesítményre 75%, viszont semmilyen teljesítmény sem várható 12,5%-tól. Az is könnyen betudható, hogy a szélsőséges megnyílvánulásokra sokkal többen és sokkal erőteljesebben alkalmas a 75%.
Na, de mielőtt elbagatelizálnánk a kérdést, meg kell jegyezni azt is, hogy a szélsőségek kiszélesedéséhez feltétlenül szükséges az is, hogy a tálentumnak számító rétegben is szükséges ilyen elem jelenléte, mert ha itt nem volna, akkor sajnos (vagy kitudja azt, hogy sajnos-e) nem termelődhetne ki maga az ideológia, a cselekvés alapját jelentő filozófia, azaz nem volna vezérlő elv, mozgatórugó. Az viszont igaz, hogy ebben a rétegben nem tud megjelenni tömegesen a jelenség. Tömegbázist csak a 75-%-os rétegben tud produkálni. Tulajdonképpen ez a legnagyobb társadalmi veszély, mert így tud eszkalálódni bármilyen zavaros vagy szélsőséges felfogás, ártalmas ideológia. Mivel e réteg nem tudja helyén kezelni a különböző társadalmi problémákat, így az eszkalálódási folyamat (néhány a társadalmi jelenség együttes jelenléte esetén, vagy vélt létekor), szinte gyorsító katalizátorként működhet és végérvényesen kiteljesedhet, a táptalaj adott.
E jelenségekre sajnos a társadalomnak nincs megfelelő válasza, vagy a válasz kidolgozása várat magára, ami szintén az eszkalálódás malmára hajthatja a vizet. Tehát bármely jelenség felüti a fejét nem a társadalmi csoportok besorolásával kell foglalkozni, hanem a kidolgozandó stratégián és a hatékony társadalmi és egyéni reagáláson. Ezt a legnehezebb megvalósítani, melyre számtalan történelmi példa hozható: a kora-középkori tudománnyal foglalkozók elnyomása (akár vallási, akár egyéb ideológiai alapon), a boszorkányüldözések, az állítólagos „megrontással” foglalkozó egyének likvidálása, a „hitetlenek” bebörtönzése vagy kivégzése (bármely vallási alapon), a különböző és eltérő kultúrkörnyezetből származó népcsoportok és azok leszármazottainak egyéni és intézményes üldöztetése stb.
Ilyen méretű problémára bizony az ember, vagy kis elszigetelt embercsoportok nem tudnak megfelelő és hatékony stratégiát kidolgozni, széleskörű és megfelelő ideológia szükséges. A Gauss-görbe megalkotásával tulajdonképpen sokat nyertünk, főképp ha hozzávesszük azt is, hogy viszonylag pontos prognózis adható egy-egy folyamat társadalmi elterjedésének mértékéről, ami igazi stratégiai fegyver is lehet. Amennyire előny, annyira hátrány is, hisz rémisztő szembenézni azzal, hogy tulajdonképpen mekkora potenciális veszéllyel rendelkezik egy-egy társadalom, és milyen védtelenek a megfélemlíthetőek. Hogy átok-e ez, vagy sem -, az érdekes felvetés, de a védtelenek számára biztosan az.
A Gauss-görbe ma már filozófiai értelmezést kapott, hiszen majdnem mindenhol alkalmazható, a felfele ívelő, a maximumot megcélzó ág, és a lefele ívelő görbület. Életünk különös exponenciáljai…
Gauss meg csak ül asztalánál, és számolja az univerzumot, a haldokló feleségének pedig azt üzeni: „Mindjárt, csak egy percet várj, hogy befejezzem…”