KÖPNI-NYELNI NEM LEHET

Kedvesem, kedvesem, erre nem számított senki sem. – Ritka pillanat, amikor ennyien, és ilyen egyértelműen leszünk szemtanúivá annak, hogy egy hétköznapi fickóból, egy szinte-senkiből szinte-valaki válik, majd abból a szinte-valakiből már-valaki. ByeAlex-szel, akiről pár héttel ezelőttig a legtöbben azt se tudtuk, ki fia borja, éppen ez történt meg. De vajon mi lesz vele?

Erre aztán senki nem számított. Talán maga ByeAlex sem. Saját bevallása szerint eredetileg el sem akart indulni a versenyen, aztán mégiscsak rávették: láthatóan hidegen hagyja az, amiről voltaképpen szól ez a hacacáré, a magamutogatás, az sms-ekért való küzdelem, a szimpátiahajszolás. Ő csak egy színtiszta előadóművész, klasszikus értelemben, akinek az kell, hogy érvényesülési utakat találhasson a zenei paletta különböző deszkáin, és hogy meg tudja mutatni a dalait, és azokon át önmagából annyit, amennyit az ilyesmikre nyitott befogadóknak szán. Nem a celebségre hajt, ennyi. Nem akar márka lenni. Talán ez is tette sokaknak szimpatikussá. Sokak szerint szerénység árad belőle, meg egyszerűség – de inkább, ennél szimplábban: közülünk való. Összefantáziálja a maga dalát, mint mi is meg tudnánk énekelni ilyen-olyan különleges impulzusokat, amik érnek minket, csakhogy ő annyiban más, mint mi, hogy volt lehetősége elő is adnia, épp ebben a műsorban.

Más szavazóknak ez hatalmas poén is lehetett, egy fricska a sztárfelhozatallal szemben. Nem érdemes leszólni Radics Gigiéket meg Kállay-Saunders-éket, mert a maguk nemében egészen korrekt és színvonalas produkciókként lehet csaknem mindet elismerni (más kérdés, hogy szeretünk-e egy-egy stílust vagy nem – én magam például most sem találtam a dalok közül a nekem valót), de hát a legtöbbjük a kereskedelmi csatornák tehetségkutatóikban tűnt fel, és ettől mégis csak a hazai mainstream média gyermekei, mi több, kifejezetten felemelték őket, telerakatták már a sztármagazinokat meg a bulvárműsorokat velük, futtatva vannak, és sok néző ezzel a saját sztárokra ráépítős, rátámaszkodós, arrogáns bulvárpropagandával kifejezetten szemben áll, és akár tetszett egyes nézőknek ByeAlex dala, akár nem (voltak őszinte hívek, ez nem elvitatható!), sokakról el lehet képzelni, hogy fityiszt mutattak a szavazatukkal mind a celeb-vetélytársaknak, mind a zsűrinek. Nem akarjátok tovább juttatni, ezt meg ezt igen? Na, akkor mennek is a szavazatok. Aztán vagy lesül a pofájuk, vagy nem. A zsűri tulajdonképpen örült ByeAlex előretörésének, meg a versenyzők is, tiszta szimpátiából, egyes rajongók viszont, és ami durva volt, ilyen-olyan celebek is rendesen kiakadtak. Pedig mi közük hozzá?

Hajdú Péternek vagy Rubint Rékának ez is jó kis szereplési lehetőség: odamegyek és megmondom a tutit egy ügyben, amibe eddig nem is szóltam bele. Oké, tegyük fel, hogy nézőkként reagálnak. Vagy más versenyzők pártfogóiként. De ilyen szerepben leszólni a győztest? (…) Hol is itt a korrektség, kérem? Plusz, amikor minősítették ByeAlex produkcióját és megjelenését, szépen elfeledkeztek róla, hogy dalolós bölcsészünket a nézők szavazták be: ha az eredményt leszólják, ByeAlex rajongóit szólják le. Nem helyes dolog, mert, ha esetleg ezt is elfelejtették: emezek a beszólós celebek maguk is a közönségért vannak, nem pedig a közönség felett állnak. Ha a közönség úgy döntene, ők is hipp-hopp eltűnhetnének, pont, mint ahogy ByeAlex győzelmét tüntetnék el szívesen emezek.

De celeb-e ByeAlex? Nem celeb-szerű, ezt talán már az első pillanatokban kimondták róla. Hogy amolyan anticeleb lenne, már a megjelenése, de a viselkedése is. Lerí róla, hogy a valódibb világból érkezett, és ott is szeret éldegélni, hogy távol áll tőle a bulvárvilág, nem is néz tv-t, állítólag, és így nem is tudja, kik ezek, akik pocskondiázták őt és a győzelmét. Az MR2-n való rendszeres szereplés, a verseny, az interjúadás, a klipforgatás, a post-olgatás?… Nem annyira feltűnősködésből folyik ez, ez is a zenei életben való érvényesülés, meg az önkifejezés része, a megkeresésekre pedig úgy is válaszolgatni illik… A közösségi oldalát valamelyest úgy kezeli, mint a sztárok szokták, néha-néha be kell dobni a saját számokat, cikk rólam itt-meg-itt, paródia rólam emitt-meg-emitt… Bizonyos post-jai meg jóval inkább hétköznapiabbak: idézet egy-egy könyvből, amit éppen olvas, megjegyzések az időjárásról, apróbb szösszenetek… Kérdéses, hogy bizonytalanul él-e a profilkezelési, kvázi kényszerrel, vagy tényleg igyekszik-e lazának maradni az oldalán. Anti-celebünk, vagy hát a távolról róla üzengető celeb-támadóival szembeállítva inkább mondhatni ellen-celebünk egyelőre ügyesen lavírozik az ugyanolyannak-megmaradni és az ismert-figuraként-viselkedni közötti egyensúlyozásban. Csak el ne sztárosodjon valahogy! (…)

Lehet az ő dalát is leszólni, meg a győzelemre- és kiküldetésre való megtermettségét megkérdőjelezni, de ByeAlex-szel alapvetően semmi gond, némely reakció volt csak nevetséges. Megosztó személy lett, annyi szent, még ha nem is hitte volna, hogy idáig jut. Pedig barátságos palinak vallja magát. Na, hajrá Alex, nem feltétlenül az Eurovízió döntőjén, mert ott úgy is mindegy, hanyadikok leszünk, inkább a további zenei utadhoz drukkolunk neked. Mert hogy sikerült feltűnnöd sokaknak, az az igazi eredmény itt, nem az első helyezés.

Author: Gellérfi Bence

1991-ben született Szegeden, a BME Kommunikáció- és médiatudomány szakát végezte. Egyik szakdolgozatában a Szigetfesztivált, másikban a budapesti idegennyelvi kultúrintézeteket vizsgálta. Jelenleg közösségszervezőként dolgozik Szegeden. Saját blogjának címe: http://soraim.blog.hu