Az elmúlt hetekben szinte napról napra, óráról órára jelentek meg sokkoló adatok az országot elhagyó magyarok számáról. Fiatalok és több éves szakmai múlttal rendelkező emberek döntenek úgy, hogy egy másik országban próbálnak szerencsét. Fél év alatt csaknem 25 ezer magyar munkavállaló hagyta el az országot és költözött Németországba. Ezzel a negyedik helyre ugrottunk a német bevándorlási listán, az angolon ötödikek vagyunk.
A folyamat két évvel ezelőtt kezdődött, a trend a mai napig kitart és egyre csak erősödik. Legutóbb 100 évvel ezelőtt volt ehhez hasonlóan nagyméretű kivándorlás, főleg a gazdasági és megélhetési problémák, illetve társadalmi okok miatt hagyták el az országot. A motivációk azonban mit sem változtak: a gazdasági helyzet válságán túl egyre több az olyan ember, aki annak ellenére, hogy jól fizető állással rendelkezik, az elviselhetetlennek tartott társadalmi légkör miatt települ át egy másik országba. A nyugati megyékben (Tolna, Komárom-Esztergom, Győr-Moson-Sopron) egyre többen iratkoznak be német nyelvi tanfolyamokra, hogy főleg Ausztriában tudjanak érvényesülni, mint munkavállalók.
Míg a kivándorlók száma nő, addig a visszatérőké csökken: becslések szerint a külföldön munkát keresőknek körülbelül negyede telepedett le újra itthon. Németország, Anglia és Ausztria mellett a főcélpont Franciaország, Olaszország, Svájc Svédország és az Egyesült Államok. Minden hetedik fiatal -főleg budapesti, diplomás, két nyelven beszélő, 22-29 éves- elvágyik külföldre, minden tizedik pedig el is hagyja Magyarországot. A dolog érdekessége és a legrémisztőbb része, hogy nem csak a kiszolgáltatott helyzetben lévők, hanem a tehetősebbek is úgy döntenek, nincs maradásuk itthon. Nagy valószínűséggel sikeresen el tudnak majd helyezkedni külföldön is, és a jobb gazdasági helyzet adta lehetőségeknek köszönhetően nem valószínű, hogy visszatérnek. Persze van rá esély, hogy ha Magyarország túljut a válságon, és újra fellendíti gazdaságát, akkor a most az országot elhagyó munkavállalók is visszatérhetnek. Emellett azonban jelentős fordulatnak kell bekövetkeznie a társadalom mentalitásában is. A Gazdasági- és Vállalkozáskutató Intézet tanulmánya (http://www.gvi.hu/data/research/migracio_2012_google_elemzes_121012.pdf) tökéletesen prezentálja a migrációs potenciált.
A kutatók a Google keresőszavainak felhasználásával 2007-től kezdődően vizsgálták a magyarok külföldi munkavállalási szándékait. 2010 ősze és 2012 januárja között erősödő tendencia és érdeklődés mutatható, a csúcs idén januárban volt, és 20 éve nem volt ilyen magas az országból kitelepülő munkavállalók száma. Nagyon sok tanuló inkább külföldön kezdi el felsőfokú tanulmányait. Az osztrák felsőoktatási intézmények nagy népszerűségnek örvendenek, de sokan mennek amerikai egyetemekre ösztöndíjjal tanulni. Az Európai Unió egyetemein megjelennek azok a magyar diákok, akik nem csak egy szemesztert töltenek cserediákként az intézetben, hanem itt is szerzik meg diplomájukat, amellyel aztán nem csak az adott országban, hanem globális szinten is jobb lehetőségei lesznek a munkaerőpiacon való elhelyezkedésre. Ma Magyarországon egy pályakezdő, diplomás, 2-3 nyelven beszélő fiatal nettó 140 ezer forint körüli fizetésre számíthat Az összeg nagyrészt a lakbérre, rezsire megy el, ebből az összegből félretenni szinte lehetetlen. A nagyobb kiadásoknál pedig szükség van a szülői támogatásra, mely csorbíthatja az egyén önbecsülését, hiszen máris nem olyan szinten önálló, mint amilyenre törekedik. A fiatal munkavállalók egyelőre saját lakásról, autóról, nyaralásról, családról álmodni sem mernek, a megkeresett összeg az önfenntartáshoz éppen elég. Sokan panaszkodnak a perspektíva hiányára, a növekvő morális válságra és kilátástalanságra. Magyarország komplex problémával küszködik, ami jó okot adhat a kivándorlásra. De ez a probléma nem kizárólag csak minket érint. Németországba nem csak magyarok, hanem lengyelek, románok, bolgárok, görögök, spanyolok és portugálok is nagy számban érkeznek. Tavaly tizenöt év után regisztrálták a legtöbb bevándorlót, csaknem egymillió főt. Egy nemrég elvégzett közvélemény kutatás szerint a szlovákok közel fele elvágyódik hazájából. Spanyolországban minden negyedik fiatalnak nincs munkája.
Az Európai Unióhoz való csatlakozással létrejött a szabad áru- és tőkeáramlás, megszűntek a határok. Az iskolákban tanított idegen nyelvek segítségével megértetjük magunkat más nemzetek polgáraival, ezáltal lehetőségünk adódik külföldön tanulni és dolgozni. A recesszió elindított egy folyamatot: beindult a munkaerő- és a szolgáltatások szabad áramlása. Már nem számít, hogy ki vagy és honnan jössz. Németország szemfüles volt akkor, amikor felismerte, hogy azokat a munkákat, amelyeket a németek nem vállalnak el, a bevándorlók el fogják, és hogy az országból elvándorló állampolgárokat majd egy napon pótolni kell. Nehéz megítélni, hogy melyik út a jobb. Sokan egyedüli megoldásként a külföldön való elhelyezkedést tartják, míg mások reménykednek, hogy erőre kap országuk. Mi lenne, ha elfelejtenénk sémákban és határokban gondolkodni, és globálisan szemlélnénk a világot? Mert akármennyire is próbálják elhitetni az emberekkel az ellenkezőjét, mindenki egyenlő, és mindenkinek ugyanannyi joga van eldönteni, hogy mihez kezd az életével.
Ezért sem szabad ócsárolni azokat, aki megragadva egy jobb lehetőséget külföldre utaznak dolgozni. Az itt maradottak pedig használják ki a lehetőségeket itthon. De ha mégis eljön az idő, ne féljenek váltani!
