CSAK A SZÍVÉVEL LÁT JÓL…

Épp egy évvel ezelőtt láttam először azt a különös, mélyen felkavaró és megérintő fotókiállítást, amellyel kapcsolatban azt gondolom, hogy valószínűleg soha nem fogom elfelejteni azokat a kifejező kis gyermekarcokat, akik új életet kaptak, miután – a sikeres orvosi beavatkozásoknak köszönhetően –, új szívet kaptak. A kiállítást az Izraeli Kulturális Intézet rendezte, a Save a Child’s Heart (SACH) tevékenységének hazai megismertetése és népszerűsítése érdekében. Ennek a hihetetlenül humánus, különösen érdekes nemzetközi szervezetnek a célja: olyan szívbeteg gyermekek megmentése, akik a saját országukban aligha jutnának érdemi beavatkozásokhoz.

 

A történet 1988-ban kezdődik, amikor Dr. Ami Cohent – az akkoriban épp Koreában szolgáló amerikai katona-orvost a Save the Heart megkereste. A szervezet akkoriban koreai árvákat és bennszülött gyermekeket küldött nyugati országokba, ahol elvégezhették azokat a műtéteket, amiket az ország nem engedhetett meg magának.

Dr. Cohent annyira meghatotta mindez, hogy engedélyt kért a feletteseitől, hogy részt vehessen ebben a programban.

1995-ben egy etióp orvos felkereste dr.Cohent és megkérte, hogy segítsen két gyermeken, akiknek sürgős szívműtétre van szüksége.

Ezt követően alakult meg a Save a Child’s Heart (SACH), amelynek a munkatársai (1995 óta) 2900 gyermeken végeztek életmentő szívműtéteket. A kis páciensek a legkükönfélébb országokból érkeztek.

Az izraeli székhelyű nemzetközi humanitárius szervezet folyamatosan javítani kívánja a fejlődő országokan élő szívbeteg gyermekek kardiológiai ellátásának minőségét, és erre alkalmas orvosi központokat hoz létre ezekben az országokban. Munkatársai elszántan hisznek abban, hogy minden gyermek megérdemli a legjobb elérhető orvosi kezelést, vallásra, bőrszínre, nemre vagy pénzügyi helyzetre való tekintet nélkül.

A négyéves Kátya nagyon súlyos szívproblémákkal érkezett. A kislány menthetetlenek tűnt, halál közeli állapotban hozták be, kis teste már megkékült, oxigénhiányos volt. Öt hónappal később, több nehéz beavatkozás után dr.Cohen és csapata csodákat művelt. Kátya készen állt a hazautazásra.

Mielőtt elindult volna, rajzolt egy rajzot, ahol egy kislánynak vörösen látszik a szíve, és egy hatalmas, biztonságos tenyérben fekszik…

Amikor megkérték, hogy magyarázza meg a rajzát, a következő történetet mesélte dr. Cohennek és a főnővérnek: „– Volt egy álmom, amelyben nagyon sok szín borította be az ágyamat és egy nagyon nagy kéz érkezett hozzám az éjszaka közepén. Elrepültünk egy távoli országba és ők adtak nekem egy új szívet, hogy tudjak futni és táncolni.”

Szomorú, hogy Dr. Ami Cohen, ez a nagyszerű ember, 2001-ben – a Kilimándzsáró hegymászása közben –, egy tragikus balesetben elhunyt, de emléke, különleges lénye, elszánt emberszeretete Kátyához hasonló módon megmarad sok más kisgyermek szívében is.

A Save a Child’s Heart jelenleg is biztos híd szerepét tölti be a – sokszor egymással is konfliktusban élő -, nemzetek közt, politikai és nemzetiségi utalások nélkül.

Mindez hihetetlenül szép példája annak, hogy a bajban az emberek segíthetik egymást és az ártatlan kisgyermekek élete mindennél fontosabb.

Sorsok és arcok, ITT:

http://www.saveachildsheart.org/452-en/TheInternationalPhotographyExhibition.aspx

Author: Turós Margaréta

„Megkülönböztetni a hallgatást – a fecsegéstől, a mélységet – a felület álságos csillogásától, az állandó nevetséges igyekezetet – a bölcsességtől, a ripacsságot – az igaz szótól, a hazug meséket – a természet és természetesség igaz kisugárzásától, az erőltetett imázst – az önmagából eredő Erőtől, a mindenben résztvevő erőlködését – a kívülállóság benne-lévőségétől… – Azt hiszem, ezt tudja az a Tibeti Láma.” - írja Turós Margaréta, aki Szamosújváron, a kis örmény városban, a francia diákforradalom évében, egy fagyos januári napon született. Iskoláit Kolozsváron végzi, az akkori 3-as számú matematika-fizika, mai Báthory Gimnáziumban. A Bolyai Tudományegyetem kémia-fizika szakának befejezése után Budapesten kezd tanítani. A szegedi József Attila Tudományegyetemen 2003-ig elvégzi a filozófia szakot is, „keresve az élet nagy értelmét”. Diplomamunkáját Emil Cioran pesszimista filozófiájából írja, aki mindmáig szívügye maradt, akár az emigráció és az otthontalanság témái. 2013-ig megszerzi a harmadik egyetemi diplomáját, a miskolci Egyetem Kulturális Antropológia vizuális szakán. Egyórás vizsga-dokumentumfilmjének címe: „Itthontalanság”. Fiatalkora óta rendszeresen fotózik. 2013 óta a PR Herald online lap kulturális antropológia rovatvezetője. 2014-ben az Air France légitársaság országos fotóverseny döntőse, a párizsi Charles de Gaulle repülőteret fotózza. A tanítványaival közös fotókiállítását – „Újpalota: egy pillanatnyi élet” – Szipál Márton nyitotta meg. 2014-ben volt az első önálló, bemutatkozó fotókiállítása – „Színeim története” címmel – a Gozsdu Udvarban. Ezt követően az Izraeli Kulturális Intézetben, a Massolit Galériájában, valamint Indiában, Franciaországban és Kubában is kiállították a fotográfiáit. Öt kontinens 52 országában járt, öt nyelven beszél, „street photographer”-nak vallja magát. tigramave@hotmail.com