Szerző cikkei: Csaba János Tóth

A BOTRÁNY

 A „Nemzeti 11” legfontosabb eseménye: Csaplár Vilmos kilépése a versenyből. 2006. április 17-én (épp azon a napon, amikor Karátson Sándor jegyzete fölkerült a honlapra!) nyílt levelet intéz a szerkesztőséghez. Ebben főként azt kifogásolja, hogy Karátson direkt módon politizál, vagyis lényegében a képviseleti beszédmódot érinti. A levélből persze ennél jóval több értelem is kihámozható: a közírói […]

Tovább »

 
 

KÖZÍRÓK A VILÁGHÁLÓN

Politika az irodalomban, irodalom a politikában. Ráadásul mindez együtt és az interneten. Bármelyik irányból is közelítsünk ehhez az összetett témához, úgy tűnik, áttörhetetlen falakba ütközünk. Az első pillantásra egymástól élesen különböző területek azonban mégiscsak átfedik, illetve metszik egymást. A probléma kulcsa maga a közíró, ezért a jelen cikkel kezdődő sorozatunk középpontjában a közírói véleményalkotás szabadsága […]

Tovább »

 
 

KAMPÁNYKOMMUNIKÁCIÓ

A Nemzet 11 jegyzeteit párhuzamosan publikálták az index.hu-n is, a Kult és a Litera rovatban. A hiperlink segítségével az anyag szélesebb közönséghez eljuthatott. A eseményszerűség: tíz napon keresztül egymásra következtek, olykor egymásra feleltek a szövegek. A litera.hu külön fórumot is teremtett a versenynek, ezzel az interaktivitás előtérbe került. Az anyagok visszakereshetőek az archívumban. A lap […]

Tovább »

 
 

POLITIKA ÉS INTERNET

A közírók az off-line politikai diskurzus részének tekinthetők, mert társadalmi-politikai közügyekhez való hozzászólásaikkal befolyásolhatják az olvasók véleményét. Az internet elterjedése Magyarországon azonban új feltételeket teremt számukra. Az off-line napi- és hetilapokhoz, illetve folyóiratokhoz képest átalakul a kommunikáció szerkezete. Az átalakulás egyszerre jár előnyökkel és hátrányokkal. Abban a kérdésünkben, hogy milyen új helyzetet teremt az internet […]

Tovább »

 
 

ÉRTELMISÉGI VÉLEMÉNYALKOTÓK

Esterházy Péter publicisztikája a ’90-es évek közírói kultúrájának egyedi színfoltja. „Az elefántcsonttoronyból” (1991), és „A halacska csodálatos élete” (1991) olyan szövegeket tartalmaz, amelyek megújuló publicisztikai nyelv lehetőségét hordozzák. Esterházy egyéni műfajú szövegeinek hangnemét a szabadabb témakezelés és az öntükröző látásmód jellemzi. Egyfelől „a két kötet írásai lényegében úgy beszélnek a politikai rendszerváltozás külső és belső […]

Tovább »